𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

25

Jimin szemszöge

Szomorúan pillantok ki az ablakon, mivel rettentően hiányozni fog Hawaii. Már a repülőn ülünk és egyenesen hazafele tartunk. Közben visszagondolok Kook ötletére, ami már a tegnapi pikniken is ismételten felvetődött, ez pedig az volt, hogy költözzünk ki Amerikába.

Természetesen a vízumot meg minden hasonló dolgot könnyen eltudnánk intézni, szóval nem lenne nagy macera. Egyedül talán a lakás és munkakereséssel adódnának problémák. Mindenesetre mégis beleegyeztem, mert minden álmom egy olyan csodálatos kontinensen lakni a szerelmemmel, viszont ezt a tervünket csak pár hónap múlva valósítjuk meg majd véglegesen.

Legszívesebben Phoenixbe vagy Las Vegasba költöznék, hisz olyan jó ott az éjszakai élet, ellenben Arizonában pedig minden nagyon nyugis. Ott éjszaka hideg van, akkor azért nem megy senki az utcára, nappal meg van vagy ötven fok, akkor viszont ezért nem.

Még nem beszéltük meg pontosan, hogy hova szeretnénk, de én nekem igazából teljesen mindegy, csak ne olyan kis városokba, mint ami a horror filmekben szokott lenni, mert azoktól írtózom.

***

Landolás után fogunk egy taxit, majd egyből hazafele vesszük az irányt, hogy erre a pihenésre pihenjünk még egyet. Sok volt az időeltolódás, ami miatt hihetetlen fáradt mindkettőnk.

Beérve a lakásba gyorsan lerakjuk a cuccainkat oda, ahova tudjuk. Ez éppen a nappali közepe vagy pedig a konyha asztal. Mindketten levetkőzünk, majd hirtelen ér minket az álmosság és én a szőnyegre dőlök, Kook pedig bevonul a szobánkba.

Nem tudom hirtelen miért, de a kemény padlót rettentő kényelmesnek találom, ezért azon összekuporodva hajtom álomra buksimat.

Hamar elnyom az álom és az sem gátol meg, hogy a padló elég kemény, viszont a szőnyeg és a fejem alá helyezett párna miatt egész kényelmesnek hat. Azt terveztem, hogy ha esetleg nem menne az alvás, akkor gondolkodok a mindennapokon, de hát egyből leteszem a fejem és alszom is. Jó éjszakát mindenkinek!

***

Nyöszörögve nyitom ki résnyire szemeim, mikor megérzem, hogy valaki rám terít egy puha anyagot, majd óvatosan felültet.

- Kicsim! – suttogja halkan szerelmem, mire egy nyüszítés kíséretében újra kinyitom látószerveim, amik idő közben lecsukódtak.

- Menj be a szobába, ott aludjál. – puszilja meg homlokom előttem guggolva, majd belekortyol a kezében tartott kávéba.

Bólogatok egyet, aztán teljesen bebugyolálom magam a takarómba és bebattyogok a hálóba, majd a franciaágyunkon direkt arra a részre vackolom be magam ahol Koo szokott aludni. Olyan jó illata van és mivel már nincs itt velem, így sokkal könnyebb lesz visszaaludnom. Most sem kell csalódnom, szintén pár perc alatt visszamerülök az álom világba, egyik macimat a sok közül, magamhoz szorítva. Fogalmam sincs hogy vagyok még álmos, mivel szerintem öt órát tuti aludtam, de legalább addig nem vagyok hiperaktív, mint szoktam lenni.

***

Kómásan nyitom ki szemeimet és szabályosan úgy érzem magam, mintha agyon vertek volna. Lehet, hogy még álmosabb vagyok, mint mikor lefeküdtem?

Vissza már nem tudnék aludni, így magamra csavarva a takarómat kilépek a hálóból, hogy barátom keresésére induljak a hatalmas házunkban.

Meg is találom a kanapén ücsörögve, miközben a telefonját nyomkodja, a háttérben pedig megy a hatalmas lapos tévé.

Letelepedek mellé, majd lábaimat felhúzom és vállának dőlök. Ám szerelmem ezt máshogy gondolja, mert térdhajlatomhoz nyúl és magára emel, így most oldalt ülök rajta, lábaim a mellkasánál, az ő erős kezei pedig gombócba kuporodott valómat védelmezve átölelik.