6

961 76 13
                                    

Jimin szemszöge

Fáradtan sétálok ki a táncteremből és egyből hazafele veszem az irányt, hogy lepihenjek. Busszal csak fél óra hazáig, de majd mikor veszek magamnak kocsit akkor annyi sem lesz. Megcsörren a telefonom jelezve, hogy üzenetem érkezett. Egyből fel is nyitom, hátha valamelyik diákom keres, de egyből izgatott leszek, mikor Jungkook chatfejét látom meg.

Jungkook

Nincs kedved velem tölteni a délutánt?😃

Egyből elmosolyodok, mert ezek szerint nem változott semmi köztünk. Azt gondoltam először, hogy a múltkori csak egy egyszeri alkalom volt, amit sajnáltam volna, mert olyan jó volt, újra hasonlóan viselkedni egymással, mint régen. Viszont egy kicsit reményt keltett bennem, hogy mégis lehetnénk újra együtt csak hát ott van Kyungra és én nem szeretnék közéjük állni.

Jimin

Jól hangzik😊merre megyünk?

Jungkook

Nem tudom még, majd kitaláljuk. Kéne egy kis kikapcsolódás most. Mit szólsz? Ha jó neked, akkor hét fele haza ugrok érted.

Jimin

Tökéletes

Mosolyogva rakom el telefonom és gondolkodni is kezdek az estén. Gondoltam először, hogy visszautasítom azt, hogy értem jöjjön, de belegondolva láthatom megint vezetés közben és nekem a vezető Jungkook a fétisem. Kétségtelenül várom, hogy együtt töltsük az estét, hisz régen is nagyon szerettem vele lenni és ez most sem változott. Nekem tulajdonképpen az is teljesen mindegy, hogy hova megyünk, csak vele lehessek. Ha már a párom nem lehet, barátok azért csak lehetünk nem? Meg kell próbálnom barátként tekinteni rá bármennyire is lesz ez nehéz.

Időközben haza is érék ezért bemegyek a konyhába, hogy igyak egy fehérje turmixot, mivel a sok tánc után jól esik egy fehérje áradat. Közben köszönök anyáéknak is majd váltunk is pár szót. Kicsit fáradt vagyok szóval azonnal be is fekszem az ágyikómba, ölembe véve a laptopom, hogy albérletek után kutassak. Csöppet elvagyok emiatt keseredve, mert egyáltalán nem találok semmi olyat ami tetszik is és ki is tudom fizetni, így sajnos még egy ideig anyáékon fogok élősködni. Tetszik vagy sem, ez van.

Fél hét körül fogok elkezdeni készülődni, szóval van még másfél órám addig. Kook úgyis ide jön értem, így nem kell sehova se mennem, ami miatt előbb kéne elkezdenem öltözködni szóval pont jó ez így.

***

- Jimin! – egy halk hangra nyitom ki íriszeim, majd összevont szemöldökkel fel is ülök, mikor Jungkookot látom meg magam mellett. Mikor is aludtam el? Mintha elfelejtettem volna valamit!

- Hát te? – tekintek a fekete hajúra, akinek tekintete végigjárja meztelen felsőtestem, ugyanis mindig csak egy alsóban alszok.

- Úgy volt, hogy csinálunk ma valamit. Lassan fél nyolc van. – mondja, tekintetével meg megtalálja közben az enyémet.

- Jézusom, ne haragudj! – pattanok ki az ágyból, majd azonnal a ruháim között kezdek kutakodni. - Annyira sajnálom, észre sem vettem, hogy elaludtam. – szabadkozom neki, miközben farmereim között keresgélek.

- Semmi... baj... – mondja kis levegővétellel. Eléggé dejavu érzésem van, mivel tekintete épp fenekemet szemléli, amit a tükörből látok. Mintha lett volna már ilyen pillanatunk úgy sok évvel ezelőtt nem? Csak akkor még szégyenlősebb voltam. Most már teljesen megváltoztam külsőleg és szerintem jobban nézek ki, mint akkor. Nyilván akkor sem voltam csúnya, de most szerintem sokkal jobb formában vagyok.

- Kibámultad magad? – kuncogok fel, miközben belebújok egy kék farmerbe, amihez egy fehér inget veszek fel. A stílusom is megváltozott, ugyanis mostmár az elegánsabbat preferálom jobban, de ugyanakkor még mindig odavagyok a nagy belebújós pulcsikért is. Kook is elég rendesen stílust váltott az évek alatt, gondolok itt kitetovált végtagjaira és bő fazonú sötét cuccaira, de kétségtelenül még így is egy álompasi számomra. Sőt szerintem még jobban is bejön, mint régebben. Egyébként egy kicsit zavar, hogy ennyire bámul, de csak azért, mert neki Kyungrát kéne, nem engem. Biztos az ő teste tökéletes, ha már az arca ennyire szép.

- Nem, még tudnálak nézni egy darabig. – mondja kacéran, majd kényelmesen elhelyezkedik az ágyamon. Megrázom fejem pimaszságán és felkapva telefonom, pénzem és a táskámat késznek nyilvánítom magam.

Lemegyünk a lépcsőn, egyenesen a kocsihoz, amibe bele is huppanok.

- Haza is viszel majd ugye? – pillantok a vezető férfire.

- Nem, velem alszol. – mondja egyszerűen, mire kikerekednek szemeim.

- Hogy mi? Ezt nem gondoltad komolyan. Miért nem szóltál? Akkor hoztam volna ruhát! – háborodok fel.

- Nyugi van már, úgy csinálsz, mintha nem aludtunk volna együtt ezerszer és nem lettél volna a ruháimban. – pillant rám.

- De az más volt Jungkook. – szomorodom el, mikor visszatérnek az emlékek, hogy mennyire jó volt vele.

- Igazad van, sajnálom. Felejtsük el inkább rendben? – mondja, mire elmotyogok egy halk okét.

- Hova akarsz menni amúgy? – váltok inkább egyből témát.

- Arra gondoltam, hogy nyílt itt egy új sushizó, vehetnénk ott két tállal és otthon megehetnénk. Szerinted? – dobja fel egy ötletnek, mire összefut a nyál a számban, mert most nagyon megkívántam a japán kaját.

- Benne vagyok, menjünk. – lelkesedek be, mire a mellettem ülő is elmosolyodok, majd az étterem felé veszi az irányt.

***

- Basszameg én nagyon jól laktam. – fekszik el a kanapén Jungkook, engem ezzel leküldve a padlóra.

- Hé, miért túrsz ki? – emelem fel a hangomat, majd felkelve a földről, a kanapén hassal fekvő férfi fenekére csapok.

- Mégegyszer próbálj meg hozzáérni a seggemhez! – kapja fel fejét egyből, mire gonoszan felnevetek. Máris megvan mivel tudom majd idegesíteni.

- Ez jár annak, aki kitúrja a vendéget a kanapéról. – válaszolok nyugodtan, majd visszamászok mellé ugyanis közben méltóztatott arrébb menni, hogy én is ideférjek.

Közelebb kúszok hozzá, hogy ki tudjam könyörögni az ölelésem, mert arra viszont szükségem van, ha már mást nem tud adni nekem. Értve a célzást szélesen kitárja karjait, én pedig egyből bele is vetem magam, buksimat izmos mellkasába nyomva. Mélyet szippantok illatából és ahogy hallom ő is így tesz, csak ő éppenséggel a hajamat szaglássza. Kezd fogyni levegőm szóval megfordulok kezei között, így most hátulról szorít magához és nagy örömömre egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki el akar engedni, de ezt nem is bánom. Kétségtelenül tökéletesen érzem magam a karjai között.

Bocsi, hogy ilyen rövid lett🥺🥺

Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj

𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓Where stories live. Discover now