𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

17

Jimin szemszöge

Miután lepakoltunk a szobában, úgy döntöttünk Kookieval, hogy alszunk egy jó nagyot, hiszen az időeltolódás miatt rettentő fáradtak vagyunk.

Le is vedlettük a ruháinkat és most éppen próbálok kényelmes helyet keresni magamnak szerelmem karjai közt.

- Lenyugodnál végre kicsim? – szólal meg kis idő múlva barátom, mikor már megelégelte, hogy ide-oda ficánkolok.

- Bocsi. – kuncogok fel halkan, majd egyből lenyugszok mikor végre megtalálom a tökéletes pozíciót alváshoz.

Háttal fordulok Kookienak, így most mellkasához ér hátam, ő pedig puszit hintve a tarkómra és vállamra, el is alszik. Persze nekem sem kell több, én is egyből az álmok világában találom magam.

***

Egy jó pihentető alvás után nyitom ki szemeim, frissen és üdén. Furcsa, rég voltam ilyen kipihent, mint most, de örülök neki, hogy jót aludhattam. Mellettem szerelmem még nagyban alszik, teljesen beburkolózva a paplanba. Elmosolyodok rajta, majd úgy döntök, hogy addig amíg felkel, kicsit körbe nézek a szállodában és kerítek valami kaját, mert éhen halok.

Visszaveszem magamra ruháim, majd ki is lépek az ajtón és az egyik kártyát magamhoz véve be is zárom. Egyenesen a recepcióig megyek, hisz onnan vezet az út az étteremhez. A recepciós pult előtt elmenve meg is pillantom egyből a csajt, aki múltkor olyan bunkó volt. Kicsit rossz érzés volt, de hát nem minden ember lehet kedves. Tudom, hogy bejön neki a barátom, ennek ellenére nem annyira vagyok féltékeny, hisz Koo hűséges és csakis engem szeret.

Kedvesen rámosolygok a csajra, akinek lesül képéről a gonosz vigyor. Látjátok, így kell összezavarni. Egyből tudja, hogy magabiztos vagyok és nem féltékenykedek, mint ilyenkor mások tennék.

Átvágok a folyosón egyenesen az ebédlőig, ahol meglátom a hatalmas adagokkal felpakolt kajás asztalokat. Gondolom ez ilyen bőségtál féle és mindenki kedve szerint válogathat. Ennél jobb nincs, ezt sokkal jobban szeretem, mint mikor előre rendelni kell étlapról.

Idő közben egy itteni pincértől azt is megtudtam, hogy lehet felvinni a szobába is ételt, ha ott akarjuk elfogyasztani, csak majd a szobalányoknak oda kell adni, ha elfogyott, hogy elvigyék az üres tányérokat.

Fel is pakolok mindenféle ételt magunknak, ami tökéletes lesz vacsorához. Tudván, hogy Kookie nagyon sokat tud enni, ezért bőségesen megpakolok egy tányért tojásrántottával és hozzá bacont, salátát és még a sütikből is válogatok. Töltök ki még egy pohár gyümölcslevet is neki és át is térek a saját étkemre.

Az elmúlt időben nekem is megnőtt az étvágyam, az egészséges kapcsolatomnak köszönhetően, ezért én is felpakolok egy istenes mennyiséget a kedvenceimből. A hízás miatt nem aggódok, mivel alapból is gyors az emésztésem és genetika miatt nehezen hízok, meg úgy is leedzem azt amit felszedek.

Ezeket egy nagyon kedves pincér segítségével felviszem a szobánkig, majd miután a pincér elment be is nyitok, hogy felkeltsem életemet.

Még mindig ugyanúgy fekszik, mint mikor itt hagytam. Nincs szívem felkelteni, de már este hét óra és még menni szeretnék ma valahova. Például medencézni.

- Szívem! – ülök rá a háton alvó férfi derekára, majd nyomok egy puszit arcára.

- Nymmhh... – nyöszörög egyet, majd mindkét kezével átkarol és magára húz.

- Fel kéne kelni szívem, menni akarok medencézni. – kuncogok fel, álmos ábrázatán.

- Olyan kis örökmozgó vagy. Nem lehetne holnap? – motyog csukott szemekkel és ujjaival belecsíp rövidnadrágom által szabadon hagyott combomba. Nevetve felvinnyogok, mire elvigyorodik és maga alá fordít.

- Szeretlek és hoztam kaját! – nézek barátomra vigyorogva, mire egy gyors csók után fel is pattan, hogy megszemlélje mit is fog kapni.

- Te aztán nagyon betáraztál. – nézi csodálkozva ezt a rengeteg kaját.

- Gondoltam farkas éhes leszel, csak mert én nagyon az vagyok. – nézek rá boci szemekkel, mire elmosolyodik, majd ölébe veszi az egyik tálcát és enni kezd.

- Tudod, hogy mennyire imádlak? – beszél hozzám tele szájjal. Egy kívülállónak akármennyire nem nyújtana szép látványt ez a jelenet, én mégis szerelmesen nézem barátomat. Már annyira megszoktuk egymást, hogy semmi titkolnivalónk nincs már, sem olyan dolog amit szégyellnünk kéne.

- Mennyire? – nevetek fel és én is enni kezdek.

- Nagyon! – motyogja, miközben bekebelezi a sütiket, majd miután a gyümilevet is megitta, lapos hasára simítva kezét hátradől az ágyon.

- Egy angyal vagy! – morogja hasát simogatva.

- Mondták már! – mosolyodok el huncutul nézve szemeibe.

- Mégis ki? – ül fel azonnal morcosan nézve szemeimbe.

- Hát te! – nevetem el magam arcát látva. Szerelmem vonásai is megenyhülnek, majd a morcosságát lassan felváltja a nevetés.

- Nagyon pimasz baba vagy! – húz magára mosolyogva, mire megrántom vállaim, majd csípőjére ülök.

Lejjebb hajolok és megcsókolom, mire erős kezeivel csípőmre fog, majd egyik kezét le is csúsztatja fenekemre. Kicsit megmozdítom csípőmet, ezzel hátrább csúszok nemességére. Felsóhajt, mire felbátorodva mozogni kezdek rajta. Hirtelen rámarkol fenekemre mindkét kezével és hevesebben kezd mozgatni magám. Szobát beterítik hangos sóhajaink és végre teret tudunk adni magunknak és újra szeretkezni tudunk. Annyira hiányzik már.

♡ Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj ♡