𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

4

Jimin szemszöge

Izgatottan sétálok a kávézó felé, ahol hamarosan találkozok Jungkook barátnőjével. Kicsit félek, mert kitudja, hogy mit rejt az álca és lehet, hogy a szép oldala mellett majd meg mutatkozik az igazi, ami egy hárpia. Miket is gondolok, hiszen ő vígasztalt meg engem és még el is hívott kávézni. Csak nem lehet rossz ember.

Bemegyek az ajtón és egyből megpillantom az egyik körasztalnál üldögélni. Egyből kiszúr és el is mosolyodik azzal a kedves mosolyával. Szokásosan gyönyörűen fest, de szerintem ez nála adott.

- Örülök, hogy eljöttél. – mondja a lány, mire egyből fel is oldódok.

- Örülök, hogy elhívtál. Mostanában nincs túl jó kedvem. – mondom neki őszintén. Úgy érzem, hogy megbízhatok benne.

- Történt valami? – néz rám aggódva.

- Nem, csak még nem szoktam meg azt, hogy itthon vagyok. Szerettem Amerikát nagyon, nehéz volt hazajönni onnan. – hazudok neki, mivel csak nem mondhatom, hogy a pasija a bajom.

- De akkor miért jöttél vissza? – érdeklődik.

- Hiányzott mindenki. Anya, apa, a barátaim, Jungkook rettenetesen, a környezet, anya főztje minden. – mondandóm közben észre sem veszem magam, csak akkor kapok szám elé, mikor Kyungra furán pillant rám. Hogy lehetek ilyen idióta, hát ezt nem hiszem el.

- Rendeljünk inkább jó? – tér vissza megszokott kedves ábrázata.

- Rendben. Van valami kedvenced itt? – érdeklődöm, hiszen nem ismerem a helyet, de most valami édeset kívánok, így jól esne valami süti és kávé.

- Persze, hogy van. A tripla csokis sütijüket vagy pedig a mandula krémes tortát nagyon tudom ajánlani. Isteni finomak. – mondja lelkesen hadonászva a velem szemben ülő.

- Rendben a tripla csokis jól hangzik nagyon. – gondolkodok el és eldöntve, hogy ezt fogom kérni lapozgatni kezdem az itallapot egy kávé után kutatva.

Leadjuk a rendelést a pincérnek, aki sietve távozik, hogy készíthesse az ételeinket és italainkat.

- Egyébként. – kezdek bele, mire a kávéját szürcsölgető rám pillant. - Hogy, hogy elhívtál? – teszem fel kérdésem, ami már egy hete, vagyis a buli óta foglalkozhat. Csak most tudtunk időt keríteni a kávézásra, mert mindkettőnk nagyon elfoglalt a munkája miatt. Én is belekezdtem idő közben a táncoktatásba, így eléggé hamar el is fáradok a nap végére.

- Őszintén megmondom, a srácok mikor Jungkookkal velük voltunk, mindig sokat meséltek rólad és nagyon szimpatikus lettél. Persze mikor Kookot kérdeztem rólad vagy beflegmult vagy pedig nem válaszolt. Múltkor is nagynehezen, de sikerült kihúznom belőle pár dolgot rólad. – kuncog fel, én pedig érdeklődve pillantok rá.

- Igen? És miket mondott? – kérdezek rá egyből. Tudni akarom mit gondol rólam, még akkor is, ha rossz.

- Azt, hogy gyönyörű vagy, aranyos, kedves meg ilyenek. Ha nem tudnám, hogy az öccse vagy azt hinném szerelmes beléd olyan ámulattal mesélt rólad. – nevet fel hangosan, de én csak lesokkolva ülök egy kis mosollyal az arcomon. Ó, ha te azt tudnád...

- Hát... igen... csak tesók vagyunk. Hehe. – nevetek fel zavartan.

- Húha, viszont nekem lassan mennem kéne. Jungkookkal megbeszéltem, hogy négyre otthon leszek, mert közös délutánt tervezünk. – mondja a lány, én pedig bólintok egyet. Kicsit fáj ezt hallani.

- Hazadobjalak? Kocsival vagyok. – ajánlom fel neki, mert anyáék oda adták a kocsit, így gondoltam megkérdezem, ha már ilyen kedves volt és kifizette a kávémat. A sütit persze már nem engedtem neki.

- Nagyon megköszönném. – mosolyog rám, majd fel is veszi kabátját, ezzel készen állva az indulásra.

Kimegyünk a kocsihoz, majd ő az anyós ülésre ül, én pedig a volán mögé, majd elnavigál exem lakásához.

- Nem akarsz feljönni egy kicsit? Igaz nem az én lakásom, de Kook úgyis dolgozik még, amíg pedig nem ér haza addig magányos lennék. – mondja.

- Ha tényleg nem zavarok. – nem utasítom el, hiszen nem akarok bunkó lenni, meg nagyon kíváncsi vagyok Kook lakására belülről.

Fellépcsőzünk a másodikra majd Kyungra a kulcsot elővéve be is engedi magunkat a házba. Egy tágas és modern előtér tárul elém. Nagyon jól néz ki ráadásul innen kicsit rálátok a nappalira, amiben egy hatalmas tévé és egy bőr kanapé foglal helyet középen egy üvegből készült dohányzó asztallal. Hasonló, mint az én lakásom volt. Istenem, mit meg nem adnék ha Kookkal ketten élhetnénk itt.

- Hányszor jössz ide egy héten? – kérdezem a lányt, aki közben narancslevet tölt nekünk.

- Egyszer max, akkor is itt alszok. Miért? – mosolyog rám kedvesen és lehuppan mellém a kanapéra.

- Csak kérdezem. – vonom meg vállaim.

Közben kezdem elengedni magam, hisz a mellettem ülő egyfolytában dumál minden, de tényleg minden témáról. Mindenhez van hozzáfűzni valója. Nagyon jó társaság.

- Na meg nagyon szeretek táncolni is, te mit szeretsz csinálni? – néz rám, mire fellelkesedek, hogy van egy közös érdeklődési körünk.

- Én is. Táncot tanítok, magánórák keretein belül itt a belvárosban. Kiskorom óta imádom táncolni. – mondom boldogan.

- Tényleg? De jó ezt hallani, végre valakinek tudok beszélni róla. Majd valamikor benézhetek? – lelkesedik fel ő is. Igent bólintok és meg is adom neki a táncterem címét, aminek mostanában nagy örömömre elég nagy forgalma lett. Tényleg nagyon jó érzés, hogy valakit ugyanaz érdekel, mint engem és élvezettel hallgatja.

Kyungra éppen egy gyerekkori sztoriját meséli, ami nagyon vicces, így nem bírom nevetés nélkül, mikor nyílik a bejárati és Kook hangos köszönését halljuk meg, majd egyből meg is pillant engem. Egek, ez rohadt kínos, hogy itt vagyok a lakásán és még csak nem is ő ajánlotta fel. Remélem ezért nem fog megutálni.

- Hát te? – néz rám a férfi.

- Elmentünk kávézni aztán áthívtam, mert egyedül lettem volna, amíg nem érsz haza. – sétál oda hozzá Kyungra és egy csókot nyom a szájára. Kook közben tartja a szemkontaktust velem én pedig zavaromban az ujjaimat tördelem lehajtott fejjel.

- Én azt hiszem most megyek. – pattanok fel a bőrről és igyekeznék az ajtó felé, de Kook elkapja a karom és visszaránt. Kérdőn nézek rá, mire felsóhajt és megszólal.

- Szívem. – fordul a lány felé. - Akadt egy kis dolgom, nem tudnánk átrakni máskorra a ma estét? Ígérem bepótoljuk. – mosolyog rá egy kicsit Jungkook, mire a lány mosolyogva bólint.

- Rendben, nekem is dolgom van amúgy is, szóval legyetek jók. – kacsint ránk, majd felvéve cipőjét ki is lép az ajtón. Mindketten furán nézünk utána, mert az előbbi kacsintással, mintha utalni akart volna valamire, csak azt nem tudom, hogy mire.

♡ Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj ♡

Most ez uncsi lett, de szerintem délután jön mégegy rész, izgibb lesz! A végére akartam rakni egy kis Jikookot, de az már nem fért bele sajnos
Na majd délután💞jó sulit