𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

5

Jungkook szemszöge

Ahogy megláttam Jimint a saját házamban egyből elfogott egy furcsa érzés. Ahogy ott ült a kanapémon Kyungra hülyeségein mosolyogva rá kellett jönnöm, hogy hiányzott. Ezért is pattant ki a fejemből hirtelenjében, hogy leszarva barátnőm haza is küldöm viszont Jimint mindenről kikérdezem.

Viszont az meglepett, hogy Kyung nem hisztizett be, hogy lefújtam az esti programot, hanem egyből le is lépett. Félek, hogy valamit tud, amit nem kéne, mert akkor szokott így viselkedni. Az meg főleg zavar, hogy elment Jiminnel kávézni, mert hát ők csak ne kávézgassanak!

Most, hogy ketten vagyunk a szőkeség egyből feszengeni kezd.

- Nyugi már, nem foglak megenni! – forgatok szemet.

- Jó. – motyogja, majd kifúj egy adag levegőt.

- Kyungra már tuti megkínált valamivel, de nem kérsz valamit? – játszom a vendégszeretőt, mire megrázza szőke buksiját.

- Nem. De nekem lassan mennem kéne, meg neked is dolgod van elvileg. – áll fel, majd az előszobához lépked, viszont nem tetszik nekem, hogy el akar menni, ezért apró csuklójára fogva magamhoz húzom.

- Szeretném, ha maradnál. – mosolyodok kicsit el, hiszen tényleg jó lenne most vele lenni. Olyan furcsán érzem magam a közelébe. Lehet mégsem léptem túl rajta, csak azért hittem azt, hogy igen, mert sokáig nem láttam? De most, hogy itt van minden régi érzésem egyszerre tör fel.

Bólint egyet, majd visszaül a kanapéra. A kanapé karfájára terített pólómhoz lépek, majd kigombolva ingemet, zakómmal együtt veszem le magamról, hogy valami kényelmesben legyek. Tekintetem nem kerüli el Jimin se, aki nagy szemekkel nézi kitetovált alkarom és izmos hasam. Még mindig hatással vagyok rá? Arcomra kis mosoly szökik, amikor zavartan elkapja buksiját, mert észreveszi, hogy figyelem. Remélem nem gondolta komolyan, hogy pont ő előtte fogok szégyenlősködni. Pont, hogy előtte mertem önmagamat adni. Néha Kyungnak se merem elmondani a dolgaim és feltárni az igazi énem, Chim előtt viszont régen sosem voltak gátlásaim. Most miért is legyenek?

Végül úgy döntök, hogy nem veszek fel pólót, szóval gyorsan átmegyek a hálóba, hogy átvegyem egy melegítő gatyára az öltönynadrágom, majd vissza is térek a szőkéhez.

- Miért nem vettél fel pólót? – kérdezi zavarba jőve. Egyem meg, olyan édes.

- Zavar? Láttuk már egymást mindenhogy. – mondom felhúzva szemöldököm, visszagondolva csodálatos szeretkezéseinkre és majdnem felnevetek, mikor méginkább piros színt ölt pofija.

Leülök mellé, majd hátradőlve a kanapén figyelem még mindig apró termetét, tejföl szőke haját és csodaszép baba pofiját. Vajon még mindig olyan puha a bőre, mint hat éve? Nem bírom ki, meg kell érintenem. Muszáj!

Azonnal szorosan mellé csúszok, mire ő hátrálni akar, de ráfogok derekára és közelebb húzom, hogy ne tudjon elmenni.

- Mit csi... – nem hagyom, hogy befejezze, mert magamhoz vonom és szorosan köré fonva karjaimat megölelem. Istenem, még mindig a világ legjobb érzése őt tartani a kezeim között. Sokat változott az elmúlt években, de mintha még mindig karjaim közé tartozna. De nekem ott van Kyungra... nem értem magam. Nem akarom hülyíteni egyikőjüket se, mert nem érdemlik meg, de Jimin egyetlen ölelésével felkeltette a bennem lévő régi érzelmeket és ezeket az érzéseket Kyungra sem tudta egy év alatt.

Érzem, hogy ledermed karjaim között, de aztán ugyanolyan szorosan visszaölel. Elmosolyodok, mikor orromba kúszik bőrének finom, vaníliás illata. Hajába fúrom arcom és onnan is nagyot szippantok. Hogy én régen mennyire szerettem ezt az illatot! Ez volt a kedvencem!