𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

13

Jimin szemszöge

- H-hogy mi? – meredek döbbenten az alattam lévő  férfi szemeibe.

- Most miért, nem szeretnél? – kérdezi a felettem lévő, miközben megpuszilja az orrom és lábaimat a combjaimnál fogva felhúzza, hogy kulcsoljam őket a derekára.

- De... nem akarok a nyakadban lenni és nincs is még annyi pénzem, hogy fizetni tudjak. – esek kétségbe.

- Ne csináld már baba! Először is egyáltalán nem vagy a terhemre, hiszen régen is együtt laktunk, egymáson lógtunk nulla huszonnégyben és amúgy is kurva nagy nekem ez a ház egyedül, másodszor pedig fizetem a számlákat addig én. – néz szemembe, megsimítva pofimat.

- Nem engedem, hogy eltarts és mindent te fizess! – háborodok fel, mert nem értem, hogy mégis, hogy gondolja ezt.

- Nem érted Bogyó! Nem tartalak el, hanem ameddig nem lesz elegendő pénzed addig fizetek helyetted, aztán mikor neked is lesz elég, akkor beszállsz a költségekbe és amint tudod visszafizeted, de engem az sem zavar, ha majd a levegőben marad. – puszilja meg orromat és hátradől velem az ágyon.

- Amint tudok visszafizetek mindent, ami az én részem lesz. – bújok hozzá és elhatározom magamban, hogy a lehető legkevesebbet fogok használni mindenből, hogy ne kelljen annyi pénzt rám pazarolnia.

- Rendben kincsem. Mikor szeretnél költözni? – kezdi cirógatni csupasz combomat, ugyanis időközben valahogy lekerült rólunk az alsón kívül minden ruha, így most félig csupaszon bújunk össze, mint ahogy mindig is szoktunk. Azt, hogy hogy történt, ezt én sem tudom, csak egy pillanat volt minden és volt ruha, nincs ruha.

- Nekem mindegy. Hétvégén jó lesz? Addig talán össze is tudok pakolni. – tapasztom apró kezeimet kockás hasára.

- Tökéletes kincsem. Most hogy ezt megtárgyaltuk... – maga alá fordít az ágyon, majd nyakamba bújva harapdálni kezdi az érzékeny bőrfelületem, amit hangos kacagásokkal díjazok és ide-oda dobálom magam az ágyon, hisz nagyon csiklandós vagyok. Nem szép dolog, hogy ezt rengetegszer kihasználja.

- Nagyon imádlak te kis vihogi. – fejezi be csikizésem és megcsókol. Hangosan lihegve viszonzom, hisz minden ember tudja, mennyire el lehet fáradni abban, ha megcsikiznek.

- Én is imádlak. – mászok ki alóla és nyakába harapok, csak hogy visszaadjam neki az előbbi szenvedésem.

- Hé! Ennek ott fog maradni a helye! Mit szólnak majd hozzá az irodámban? – kezdi el dörzsölgetni az előbb megtépázott felületet, mire csak szemtelenül elmosolyodok.

- Nem sok jót az biztos. – kacagok fel szemtelenül.

- Kérek rá gyógypuszit! – néz rám kiskutya szemekkel, amik annyira édessé teszik, mintha nem is egy huszonnégy éves férfiről, hanem egy tizenhét éves kisfiúról beszélnénk. Azonnal nyakához hajolok és nyomok egy finom puszit az előbb általam megtámadott felületre, aminek elég rendesen elkezdett látszódni a helye. - Meg ide is. – mutat a szájára és csücsöríteni kezd, mire én azonnal megpuszilom, majd mikor elkezdené csókká alakítani, elhajolok.

- Nagyon kis pimasz vagy ma! – rázza meg a fejét mosolyogva, majd nagy mancsait derekamra irányítva visszahúz magához és most már rendesen engedem neki, hogy megcsókoljon.

- Kedvem támadt játszadozni. – motyogom szájára, mire perverzen elmosolyodik és nekem ekkor esik le, hogy ő nagyon is félreértette az előbbi mondatom.

- Játszadozhatunk egy kicsit az ágyban, ha ennyire szeretnél! – kacsint rám, mire megforgatom a szemem.

- Ne haragudj Guu, de nagyon fáradt vagyok. Nagyon sok diákom volt ma. – nézek rá elszontyolodva.

- Jajj kincsem, nem kell ezért bocsánatot kérni! Szeretnél pihenni? – simogatja meg hajamat, miközben visszafészkelem magamat az ölébe és fejemet vállába fúrom.

- Ühüm. – hümmögök egyet.

- Rendben szerelmem, pihenj csak. – puszil homlokomra és engem az ölében tartva felkel az ágyról, majd az íróasztalhoz sétál és helyet foglal a székben. Néha elképedek, hogy még mindig mennyire erős tekintve, hogy én sokszor egyedül sem bírok kikelni az ágyból, nemhogy még valakit az ölemben fogjak. Jó mondjuk az én ötvennyolc kilóm nem nyom szerintem sokat, szóval megszakadni semmiképp nem lehet alattam.

Oldalasan helyezkedek ölében és csendben nézem, ahogy rendezgeti az ügyvédi papírjait. Nagyon sokat dolgozik és az a durva, hogy egyáltalán nem látom rajta a fáradtság jeleit, sem pedig azt, hogy unná a dolgot. Én nap, mint nap kifáradok a munkám során, mint például most. Mondjuk az is közrejátszik, hogy én reggel tíztől este hétig csak táncolok és erősítek, ő pedig ülőmunkát végez. Mellette még edzeni is eljár, bár mostanában állítása szerint nincs ideje és mégis még mindig úgy néz ki, mint egy adonisz. Az évek során én is pakoltam fel magamra nem is kevés izmot, de a testem még mindig jóval apróbb, mint az övé. Ezzel nekem semmi bajom, mert szeretem mikor babusgat és így pont beleférek az ölelésébe.

Nyöszörögve helyezkedek egyet ölében, mert már kezd kényelmetlen lenni az eddigi póz. Nyújtózok egyet, majd felkelek combjairól és úgy döntök, hogy inkább a kanapéra fekszek tévézni, hogy ne zavarjam úgy is hamarosan végez gondolom.
Vagyis nagyon remélem, mert jó lenne lepihenni és én vele alszok a legjobban.

Gyorsan veszek ki a szekrényéből egy pólót, mert nem szeretek nagyon meztelenkedni még akkor sem, ha egyedül vagyunk a lakásban, mert ki tudja mikor jön valaki látogatni.

Felkapom magamra az egyik szürke pólóját, majd azonnal a kanapéra telepedek egy puha pléddel betakarva magam. Kapcsolgatni kezdem e tévét, hogy valami értelmeset találjak, majd meg is állapodok az Animal Planeten. Imádom az állatos műsorokat, főleg ami a vadállatokról szól. Amerikában rengeteg ilyen műsort néztem naponta először csak azért, mert más adó akkor még nem volt bekötve, aztán menet közben megszerettem.

Lehet ez ciki lesz és gyerekes, de rászoktam akkor arra, hogy ilyen filmekre aludjak el, mert már nem volt velem Kookie és kellett valami, hogy ne érezzem egyedül magam.

♡ Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj ♡

Kicsit befejezetlennek ítélem a végét, de már nem tudtam jobbat kitalálni, ne hari🥺