Lost Memories (Jikook)

10. fejezet

Még 2 nap és Hobi lehet, hogy mérges lesz

Jimin

Fáj a fejem és ki van száradva a szám. Nem hiszem el, hogy ennyit ittam. De jól esett. Dörzsölöm a szemeimet, miközben a telefont keresem. Már 10 óra. Szerencsére hétvége, ma nincs nyitva az üzlet.

Olyan rég voltam bárhol is, és most nagyon jól éreztem magam. Annyira hihetetlen volt a tegnapi napom. Jungkook végre kicsit megnyílt nekem, bár nagyon rossz volt hallani a történteket az ő oldaláról. Annyira szerettem volna hozzábújni, megölelgetni és megvigasztalni.

De inkább ő próbált megvigasztalni engem. Annyira jól esett az az apró kis érintése. Olyan volt, mint régen. Amikor különleges perceket töltöttünk együtt, mindig mondtuk, hogy most jó lenne megállítani az időt egy kicsit. Ezt éreztem tegnap is.

Kómásan keltem fel az ágyamból, és egyből megindultam a konyha felé. Már nyelni sincs mit, szóval innom kell.

- Ó, jó reggelt Jimin! – üdvözöl Minji, ahogy beérek a konyhába. – Azt csiripelték a madarak, hogy tegnap jól érezted magad. – néz rám mosolyogva.

- Jó reggelt. – köszöntöm én is, bár a reggel már régen elmúlt. – Igen, egész jól éreztem magam.

- Tessék, gondolom ez jól fog esni. – nyújt felém egy pohár vizet. – Meg szerintem ez is jól fog jönni. – ad a kezembe egy szem gyógyszert.

- Köszönöm. – veszem el tőle mosolyogva és már küldöm is le a vízzel együtt.

- Annyira egyformák vagytok. – neveti el magát, mire értetlenül nézek rá.

- Semmi komoly, csak Jungkook ugyan így, ült itt reggel, miközben ugyan azt csinálta, mint te.

- Már fent van? – kérdezem meglepődve.

- Ugye? Én is meglepődtem, de már reggel 7 körül itt volt és kérte a gyógyszert, most a szobájában van.

- Értem. – nézek az ajtó felé, ahová tilos bemennem.

- Nem vagy éhes? – kérdezi Minji.

- Egy kicsit. – válaszolom.

- Szuper, akkor erre rakok még pár finomságot. – mondja és pár dolgot még rápakol az asztalon levő tálcára. – Bevinnéd ezt neki, ő sem reggelizett, de ezzel mind a ketten jóllaktok. – néz rám kedvesen, mire csak bólintok és megfogom a tálcát.

Kicsit ügyeskednem kellett így reggel korán, hogy a tálcát is tartsam és kopogjak is, anélkül, hogy a földről reggeliznénk, de végül megoldottam.

- Gyere! – hallom meg Jungkook hangját bentről, majd a könyökömmel be is nyomom az ajtót.

- Bejöhetek? – kérdezem meg először inkább.

- Gyere csak. – válaszol, de mire kinyitom az ajtót, már előttem is terem és kiveszi a kezemből a tálcát. - Értem, szóval anya küldött ugye?- kérdezi, miközben leteszi a tálcát az asztalra.

- Igen. – válaszolom az ajtóból, mire rám néz.

- Gyere be nyugodtan. – mosolyog rám. - Tudom, hogy miért nem akartál bejönni, de felejtsd el nyugodtan. Csak néha elég önző tudok lenni. Ami az enyém, az az enyém. – válaszolja, miközben elkezd válogatni a tálca tartalmából.

- Gyere, ülj le! – mutat a másik fotelre az asztal mellet. – Hogy aludtál? – kérdezi, miközben én is leülök.

- Mint akit fejbe vertek. – válaszolom és elkezdek én is enni.