Te mit tennél, ha életed szerelme, akivel csodálatos együtt töltött éveket tudnátok magatok mögött, hirtelen... a létezésedről sem tudna?
Mit tennél, ha Ő élné a saját életét, a talán boldog tudatlanságban, neked pedig minden nap szembesülnöd kellen...
Álmosan nyitogattam a szemeimet, miközben egy ismerős dallamot hallottam magam mellől.
Most tényleg az All of my Life-ot dúdolja? És nem is rosszul!
Mosolyogva nyújtózkodok a kellemes ébresztőtől, és bújok hozzá. Annyira jól esik arra kelni, hogy itt van mellettem.
- Mennyi az idő? - kérdezem ásítozva. Gyanítom, hogy dél körül lehet, mert igencsak fáj a hasam az éhségtől.
- Pontosan 2 lesz 10 perc múlva. - hangzik el a válasz.
Upsz, kicsit több is, mint gondoltam.
- Jól belehúztál. Már kezdtem unatkozni.
- De olyan jót aludtam.
- Nem vagy még éhes?
- De, már nagyon. Viszont nincs kedvem felkelni. - nyöszörgöm álmosan, pedig tusolni sem ártana, és felvenni valami ruhát végre.
- Egyezzünk meg, hogy hozok neked valami finomat, ha megmondod, hogy ki ez? - dugja az orrom alá a telefont.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd egy szempillantás alatt ülök fel az ágyon, kapom ki a kezéből, az ÉN telefonom, és hajítom a szoba sarkába, amit ő is elég meglepetten fogad, mert csak néz rám, hogy belém meg mi ütött.
Sosem nézegette a telefonomat, nem tudom mi ütött bele. Oké, lehet kicsit túlzás volt elhajítani, de hirtelen a frászt hozta rám.
- Miért nézegetted a mobilom?
- Unatkoztam. - vonja meg a vállát.
- Szóval? Ki az a képen veled? - néz rám kérdően.
- Mondtam, hogy ne nézz utána. - sóhajtok lemondóan.
- Nem is kerestem rá, pedig elég nagy a kísértés. Csak a galériádat néztem... - néz félre, mintha nem is csinált volna semmit.
- A telefonomra is vonatkozott...
- Az előző pasid, ugye?
- Hogy ki?
- Tuti, hogy a volt pasid! - jelenti ki egyértelműen, miközben feláll, és elmegy a telefonomért.
- Hogyne, bár a mi párosunk nem volt annyira népszerű, mint Jikook... - vigyorogva motyogok az orrom alatt.
- Hogy mi? - néz rám rémülten, és közben visszaül mellém az ágyra.
- Nyugi, csak vicceltem! - nevetek fel rajta.
Reakciómtól hirtelen önti el a méreg, dönt hátra az ágyon és hajol fölém.
- Nem azért szakítottam Jiwonnal, hogy most én osztozzak rajtad mással!
- Szakítottál vele? - kérdezem halkan, de alig hiszek a fülemnek.
