Lost Memories (Jikook)

21. fejezet

Jungkook

Őszintén megijedtem. Tagadnám, ha azt mondanám, hogy sosem tippeltem meg azt, hogy mivel foglalkoztam, mert néha igenis elbeszélgettem magammal. De sohasem gondoltam volna azt, hogy én kompatibilis lennék az előadó művészettel. Egyszerűen nem tudom magam elképzelni, ahogy állok és énekelek.

Pedig megmutatta, láttam a képet. És mi van akkor, ha szerkesztett, és csak szórakozik velem? Nem, ez szinte teljesen kizárt. Ugye? Nem áll érdekében átverni, miért is tenné...

- Látom még mindig sokkos vagy. – vág oldalba Woo a kocsiban, az étterem felé menet.

- Ha nem állna ennyire távol tőlem a zene, akkor lehet, hogy másképpen éreznék, de jelenleg tényleg nem hiszem el. – fejtem ki a véleményem, miközben a kocsi ablakában könyökölök, és csak bámulok kifelé a fejemből.

- Ne aggódj ezen, idővel úgyis változni fog a véleményed. – próbál egy kis pozitivitást rám erőltetni.

- Legyen igazad! – vágom rá közömbösen.

- Nyugi, Jimin úgyis mindenben segít neked. Ugye Jimin?

- Igen. – jön a rövid válasz a hátsó ülésről.

- Hova menjünk kajálni? Mit ennétek? – érdeklődik Woo.

- Én megennék egy jó hamburgert. – képzelem magam elé, a duplahúsos finomságot.

- Jimin, te mit szeretnél? – kérdezi Woo.

- Mindegy. – válaszol ő is, mire Woojin furcsa szemekkel néz rám, majd a visszapillantóba, ahol Jimint figyeli.

- Mit terveztetek estére?

- Csak a szokásos semmi. Miért? – kérdeztem vissza.

- Este buli lesz a bárban, megünnepelhetnénk, hogy elszántad magad. – néz rám vigyorogva.

- Nem is rossz ötlet. – vágom is rá gyorsan. Kicsit kitisztulna a fejem ettől az éneklősditől.

- Jimin, te mit szólsz? Van kedved hozzá? – kérdezi Woo, mire csak egy hümmögés jön válaszul, majd egy hirtelen fékezés, és Woojin komoly arcával találom szembe magam.

- Szóval akkor mi történt hirtelen? – néz hátra komoly arccal Jiminre.

- Miért? Nem történt semmi. – jön a válasz hátulról.

- Jimin, ne szórakozz, látom rajtad, hogy valami történt! – kéri számon Woo.

- Tényleg nem történt semmi, csak elfáradtam ma. De ha szeretnétek kikapcsolódni, akkor mehetünk. Benne vagyok. – válaszolja Jimin.

De ahogy hátrafordulok, és az arcára nézek, egy belső hang megint figyelmeztet, hogy ez bizony nem egy őszinte mosoly, amit most az arcán látok. Mi történt vele ilyen hirtelen? Félórája még semmi baja sem volt.

Woojin még egy utolsó mérges pillantást vet rám, amit nem tudok hova tenni, majd lassan elindulunk az étterem felé. Többször is hátranéztem rá, de Jimin csak az ablakon nézett kifelé.

- Akkor mindenki hamburgert kér? – kérdezte Woo, még utoljára.

- Én tuti biztos! – helyeseltem bőszen.

- Én is. – erősítette meg Jimin is, majd Woojin leadta a rendelést, és leültünk egy asztalhoz.

Az italokat szinte azonnal kihozták. Mi pedig elkezdtünk beszélgetni. Pontosabban Woo és én. Jimin megint csak az étterem ablakán pislogott kifelé, elvétve eresztett meg egy apró mosolyt felénk.