Lost Memories (Jikook)

24. fejezet

Jimin

- Szóval akkor azt mondod, hogy jól sikerült? – kérdezem Hobitól érdeklődve, miközben a kijelzőn figyelem a reakcióját.

- Még hogy jól? Viccelsz velem? Jó újra látni, hogy a régi formádban vagy.

- Ennek én is örülök. – könnyebbültem meg végre. Rendesen megizzasztott ez a koreográfia, de megérte.

- Veled is minden rendben? Jungkook? – érdeklődik felőlünk.

- Persze, minden rendben. Ha minden igaz, akkor valami vizsgára készül. – válaszoltam.

- Add át neki üdvözletem. – mosolyog bele a kamerába.

- Jimin! Nem akarsz hazajönni egy kicsit? Csak pár napra! Annyi mesélni valóm lenne... - jelenik meg Taehyung is hirtelen a képben.

- Nem terveztem még, de a kedvedért elgondolkodom rajta. – nyugtatom meg őt. Talán Jungkookkal együtt elmehetnénk pár napra. A régi lakásunkban most csak Hobi lakik, így nyugodt lenne a környezet, és szétnézhetnénk a városban.

Meg sem lepődtem, amikor kivágódott az ajtó, majd gondolataim tárgya levágódott mellém az ágyra.

- Vidámparkba akarok menni! – vetette fel az ötletet Jungkook a semmiből.

- Te nem tanulsz éppen? – kérdezek vissza mosolyogva.

- Elegem van belőle. El akarok menni valamerre, veled! – erősködik tovább.

- Én is menni akarok! – szólal meg Taehyung is a telefonba.

- Ezt most buktad kócos! – hajolt bele Jungkook a képbe, mire Tae csak durcásan felállt Hobi mellől.

Nem meglepő, de Tae lett az, akivel Jungkook a leghamarabb megtalálta a közös hangot. Nem hívják egymást, csak akkor beszélgetnek, amikor én hívom őket, vagy ők engem. És ők általában akkor is csak vitatkoznak. Szóval igen, jól kijönnek egymással.

- Akkor jó szórakozást, majd később beszélünk. – köszönt el mosolyogva Hobi, majd letettem a telefont magam mellé, és Jungkookra néztem.

- Akkor halljam, miért pont vidámpark? – kérdezem érdeklődve.

- Én sem tudom, csak oda akarok menni veled. – terül el mellettem, miközben a telefonját nézegeti.

Mostanában egyre sűrűbben van a kezében és olvasgat, meg videókat néz, de még nem annyit, hogy aggódnom kellene miatta. Annyit kértem tőle, hogy ha rábukkanna bármilyen furcsa cikkre vagy megjegyzésre, akkor szóljon és megbeszéljük. Nem szeretném, ha bármit félreértene vagy elkezdeni kombinálni.

Bár a pályafutásunk alatt semmi olyat nem tettünk szándékosan, amivel bárkit megbánthatnánk, de az ördög sosem alszik, így keringenek pletykák a tagokról, és a bandáról is egyaránt.

- És van a közelben egyáltalán? – kérdezem érdeklődve.

- Nincs, a legközelebbi 2 óra autóval. – néz rám, és közben szuggerál, hogy így is rábólintsak. Bár a furcsa tekintete nélkül is igent mondtam volna.

- Mikor szeretnél menni?

- Most!

- Most azonnal?- kérdezek vissza döbbenten.

- Igen! Szóval öltözz légy szíves. – néz rám győzelmi vigyorral az arcán.

Vajon felfedezte a kisfilmet és azért akar vidámparkba menni ilyen hirtelen? Igazából nem is számít. Így 30 perccel később már a kocsiban ültünk, útban a legközelebbi vidámpark felé.