Eyes On You - Megfigyelve (Monsta X Wonho x Minhyuk)

16. Rész

Az út visszafelé sokkal gyorsabban eltelt, szerencsére semmi baljós dolog nem történt, mint ideúton, Hyungwon sem szundizott el mellettem, így egy teljes órán keresztül tudtunk jó hangosan zenét hallgatni. Így visszagondolva… Nem mondanám, hogy teljesen szörnyű lett volna ez a kis kirándulás, de azért már örültem, hogy ma este a kényelmes ágyamban, a vastag takaróm ölelésében hajthatom álomra a fejem.

Először szépen sorban mindenkit hazavittem, mivel nem akartam, hogy Jooheon kellemetlenül érezze magát, az ő lakása felé folytattam az utat először, aztán a szerelmespárt, végül Hyungwont is hazaszállítottam. Igaz, mára kaptunk egy szabadnapot, azért én mindenképpen szerettem volna bemenni, hisz úgy hiányzott Minhyuk…

Amikor már az otthonom küszöbét léptem át, az volt az első dolgom, hogy a bőröndömből kipakoltam, beraktam egy mosást, majd egy alapos zuhany után ebédet is rendeltem magamnak. Így az elmúlt két nap után borzasztóan zavart a csend és az egyedül étkezés, de hát nem volt mit tenni. A nap további részét otthon töltöttem pihenéssel, bár először megfordult a fejemben, hogy bemegyek ma is dolgozni, ahogy végre egy kényelmes pozícióban tudtam leheveredni az ágyamra… Egyszerűen nem voltam képes kikelni onnan.

Az elkövetkező két hét eseménytelenül telt el. Megadtam Jooheonnak, amit kért, nem kerestem a társaságát, amikor együtt lógtunk a srácokkal, igyekeztem kicsit távolságtartóbban viselkedni, de szerintem már egy parányi haragot sem érzett irántam. A munkaidő szokásosan jól telt ez idő alatt, újabb és újabb dolgokat ismerhettem meg Mihyukról, például, hogy mennyire utálja az uborkát, vagy azt, hogy… Továbbra sem veti meg Changkyun társaságát olyan szempontból. Sajnos a fültanúja lehettem, hogy újabb csókot váltottak, amit igazából egyikőjük sem vett komolyan, csak… Engem azért zavart a szívem mélyén. Nagyon is. Ezt leszámítva, úgy éreztem, hogy sosem voltam még ennyire közel hozzá lelkileg. Azt hiszem… Visszavonhatatlanul a szívemhez nőtt. Szerencsére minden oké volt vele, még csak morcosnak sem láttam, igazán kiegyensúlyozott napokon volt túl, azonban… Bármennyire is nyugodtnak tűnt minden… Nekem mindvégig ott motoszkált a fejem hátuljában az az este. Azóta nem bukkant fel a kapucnis alak…

Ez a két hét utáni első hétfőn kicsit nehézkesebben indult a reggel, de a gyors reggelim után energikusan láttam neki a készülődésnek. Egy fekete hosszúujjút vettem magamra, hozzá egy fekete nadrágot választottam. Kicsit borongós, szeles időjárás uralkodott odakint, így dzsekimbe is belebújtam, a hajamat igényesen beállítottam, majd készen is álltam arra, hogy munkába álljak. A telefonomat és a kulcsomat zsebre vágva siettem le a lépcsőn, be is ültem autómba. Amint átverekedtem magam az ebben az időpontban igencsak zsúfolt városon, leparkoltam, majd a tradícióinkhoz híven, barátaimmal együtt fogyasztottuk el az életben maradáshoz szükséges, energizáló italt. Ezután szinte futólépésben haladtam a dolgozószobámig. Türelmetlenül doboltam lábammal már a székemben ücsörögve, céltalanul bámultam a monitor melletti falat, amikor végre felállt a rendszer. Hamarosan Minhyuk szépséges arcával találtam szemben magam. Úgy tűnt, hogy ma is minden rendben van. Vagyis… Volt egy kis probléma. Túlságosan is ölelni valónak tűnt a barna kötöttpulcsijában, és én nem lehetek ott, hogy addig szorongathassam, amíg össze nem töröm. Milyen gyönyörű volt a vállvonala is… Nem tudom mivel foglalatoskodott, nem is érdekelt annyira, hisz teljesen megbabonázott gyönyörűen kifestett gyöngyszemeivel. Tudtommal ma nem kell bemennie az egyetemre, de akkor… Miért van így kiöltözve meg minden?

Erre a kérdésre sokáig nem kaptam választ, hisz egész délelőtt csak tanulgatott, olvasott egy jó hosszú szakirodalmat. Ebédidőben eltűnt egy kicsit hosszabb időre, legközelebb délután egykor jött létre a kapcsolat a két gép között.

Kicsit el is voltam merengve ebben a pillanatban, ahogy mosolyogva néztem őt, arra zökkentem ki, hogy arca vörösesebb árnyalatot vett fel, alsó ajkát is beharapta.