Eyes On You - Megfigyelve (Monsta X Wonho x Minhyuk)

10. Rész

Megborzongva meredtem a kivetítőre. Most… Ahogy itt ültünk mind, és senki sem szólt egy szót sem, nagyon feszültté tett engem is. Talán ez egy olyan dolog lehet, ami a hétköznapi életünkre is kihatással lesz? Vagy mások azért néztek ilyen ridegen maguk elé, mert ők már tapasztaltak ilyet, tudják, hogy mi vár ránk? Alig hallhatóan szusszantam egyet, ahogy teljes csönd uralkodott az egész teremben.

- Szóval a mai naptól kezdve vegyék úgy, hogy minden egyes nap, minden egyes percében a munkájukat végzik, nyitott szemmel kell járniuk. A célunk az, hogy a lehető leghamarabb visszaállíthassuk a munkakörülményeket, ehhez pedig a hiba végleges kiirtására van szükségünk. Kifelé menet vegyék át a speciális eszközüket, amit használhatnak az elkövetkezendő napokban. Térjenek vissza az irodáikba – zárta le ezzel a megbeszélést a főnökhelyettes, majd fegyelmezetten, felsorakozva indult vissza a nagy tömeg.

A hatalmas ajtón csak akkor léphettünk ki, ha a csuklóinkra csatolták a fém karórákat, amiknek minden bizonnyal más funkciójuk is van, minthogy futurisztikus stílusú díszítőelemek legyenek. Mellékeltek hozzá egy apróra összehajtogatott használati útmutatót, azt a tenyeremben szorongatva indultunk vissza a srácokkal a már jól megszokott épületrészbe.

- Hát ez izgi lesz így… - szólalt meg Kihyun, miközben a karperecet forgatta csuklóján, közelről szemügyre vette.

- De ez mire való? Még sosem láttam ilyesmit – merengtem el, a saját „ékszeremet” nézegetve, ekkor láttam meg igazán, hogy milyen komoly elektronika lehet beleépítve.

- Valószínűleg a használónak az ellenőrzésére van. Az áramkörök, az elektromosság, amit bármilyen más készülék kibocsájt magából… Elemzi az adatokat, és jelentést készít a vezetőségnek. Így akarják majd kiszűrni, ha esetleg egy ügynökön keresztül történt a kibertámadás. – magyarázta el nekem Hyunwoo, amire bólogatni kezdtem. Áh, szóval… Most mi leszünk megfigyelés alatt…

Az aulába érve röviden elköszöntünk egymástól, majd ráérősen haladtam tovább a dolgozószobám felé. Sokat agyaltam, de még mindig nagyon sok kérdőjel volt a fejemben. Akkor… Most napokig, vagy akár hetekig nem is fogom látni Minhyukot? Már csak belegondolni is rossz volt… Főleg, hogy ő pedig a potenciális áldozata egy perverz alaknak… Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben, ahogy lehuppantam a székembe, a számítógépet pedig feleslegesen kapcsoltam be. A vezetőség visszaküldött minket, de azt egy szóval sem mondták, hogy mit csináljunk, hisz a feladatunkat nem tudjuk ellátni…

Unatkozva, kicsikét szenvedve hajtogattam szét az új kis készülék leírását, a székemben hintázva, lassan le-lecsukódó szemekkel kezdtem átfutni az apróbetűs szöveget. Áh, szóval le sem lehet venni, amíg központilag ki nem iktatják az elektronikájukat… Nem igazán tetszett a dolog, hogy például minden bejövő vagy kimenő hívásomat lehallgatják majd, vagy megfigyelik, hogy kinek írok üzenetet a telefonomon… Nagyon remélem, hogy visszamenőleg nem tudják lecsekkolni, mert ha kiderül, hogy kapcsolatba léptem Minhyukkal, akkor nekem annyi.

Körülbelül egy óra is eltelt így, még csak játszani sem mertem a mobilomon, nehogy az is baj legyen, így már szinte félálomban voltam, az íróasztalomra leborulva, amikor hirtelen csipogott egyet a karkötő. A szemöldökeimet ráncolva emeltem fel kómás fejemet, összeráncolt szemöldökökkel szuggeráltam a halvány türkíz színű fénycsíkot, ami egész kerületét végigfutotta.

- Kis hülye szerkezet – szitkozódtam az orrom alatt motyogva, ahogy felébresztett az alvásközeli állapotomból.

- Lee ügynök, hazatérhet. További szép napot! – szólalt meg egy női robot hang, amire elismerően bólogattam. Szóval beszélni is tud. Most elhitetem magammal, hogy tényleg csak mesterséges intelligencián alapul, hogy ne kelljen még azon is stresszelnem, hogy bizalmas beszélgetéseket is le fognak hallgatni.