Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

~ 2.évad ~ 2.rész

Szinte mindenem fájt reggel. Megnyugvással vettem észre, hogy Taehyung mellettem aludt még mikor felkeltem. Valamiért úgy éreztem, hogy újra teljes az életem és normális. Percekig néztem őt, amíg ki nem nyitotta a szemét egy halvány mosollyal az arcán.

- Jó reggelt.- köszöntem neki, én is mosolyogva.

- Jó reggelt.- viszonozza a kedvességet.

Mióta találkoztam Taehyunggal, nem beszéltünk a múltjáról és arról, hogy nem emlékszik semmire, de úgy érzem, hogy lassan ideje lenne. Talán egyszer próbáltam, de utána nagyon eltávolodott tőlem és idő volt mire újra szóba állt velem.

- Figyelj...- könyököltem fel.

- Hm?- morogta, még álmosan.

- Emlékszel már valamire? A régi életedről?

Erre a kérdésre a szemei kipattantak. Mérgesen nézett fel rám, mintha valami rosszat mondtam volna. Felültem az ágyon, majd lassan simítottam az arcára, mire élesen fújta ki a levegőt.

- Bocsánat, de te is tudod, hogy beszélni kell erről.

- Nem emlékszek semmire még mindig. Viszont egy éve már ugyan azt álmodom.- ült fel ő is.

- Elmeséled?

- Lehet, hogy butaságnak hangzik, de te is benne vagy. Én egy rózsa vagyok és minden élőlényt érzek ezen a földön, te pedig a gazdám. Emellett varázserőm is van és mielőtt felkelnék mindig azt mondom magamnak, hogy egy másik életben veled leszek örökké.

Szinte sokkolt amit mondott. Lehetséges lenne, hogy ő tényleg a rózsám csak nem emlékszik semmire sem? Dehát akkor, hogy lehet az, hogy a földünk rohamosan omladozik össze? Látta, hogy mennyire meglepődtem, ezért hevesen sajnálkozni kezdett, de megállítottam.

- És ha igaz?- néztem a szemeibe a legkomolyabban.

- Micsoda? Ne hülyéskedj!- horkantott fel.

- Volt egy rózsám. Taehyung volt a neve. Meghalt egy évvel ezelőtt. Ne nézz őrültnek, de szerintem te voltál az.

- Képtelenség.- rázta meg a fejét.- Nem hinném, hogy egy éve hirtelen emberré változtam volna és öregedtem húszonhat évet.

- Taehyung.- csúsztam hozzá a lehető legközelebb.- Emlékszel Namjoon bácsira? Vagy Jiminre? Esetleg Yeontan?

A szemeiben egyszerre jelent meg a döbbenet, majd a szomorúság, a fájdalom és a zavarodottság. Az arca teljesen elfehéredett, s kissé eltátotta az ajkait.

- Honnan tudsz róluk?- szólalt meg pár perc múlva.

- Ez nem csak egy álom, Tae!- fogtam meg a kezét.- Megtörtént.- könnyeztem be.

Az istenért sem akarta elhinni. Jóízűen elkezdett nevetni, majd felkelt és elkezdte felvenni a ruháit, miközben örültnek hívott. Nem volt mit tennem, követtem a példáját, én is felkeltem és felvettem a ruháimat.

- Hozatok valamit reggelire.- fogta meg a telefont és betárcsázta a szoba szervizt.

Fájt, hogy nem hitt nekem, annak ellenére amit mondtam. Hülyének nézhetett, de engem nem érdekelt. Ha tényleg ő a rózsám akkor mindent meg kell tennem, hogy higyjen nekem és mindenre emlékezzen.

- Tae...- szólaltam meg mikor letette.

- Mond.- fonta keresztbe a kezeit.

- A tegnap este... Sokat ittam.- vakartam meg a tarkómat.

- Mind a ketten kívántuk a másikat. Semmi rosszat nem tettünk.- magyarázta, de én még mindig zavarban voltam.

- Én a főnököd vagyok.- sóhajtottam.- Nem szabadna ezt.

- Miből gondolod, hogy nem?- emelte fel a szemöldökét.- Jungkook te már rég tudtad, hogy ki vagyok és nagyon sokat voltál velem, tökéletesek vagyunk egymás számára.

- Mi? Te... Te most azt gondolod, hogy a pasim vagy?- lepődtem meg.

- Mindig a tiéd voltam. Álmomban, és valóságban is. A kérdés az, hogy te az enyém vagy-e.