Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

~ 2.évad ~ 5.rész

Pár nap telt el miután Taehyung átváltozott. Azóta egyszer sem csinálta, de még ott volt a kérdés benne, hogy mi történt és történik vele. Mind a ketten feszültek voltunk és ez kihatott mindenre. Nem tudta, hogy hogyan kontrollálja és mindenre harapott, minden baj volt. A mai nap is ilyen volt. Éppen egy vendég kérdezősködött nála, s mikor már láttam, hogy robbani készülne, oda léptem. A vevő mindvégig háttal volt nekem, így mikor oda siettem és megláttam, erős szimpátia alakult ki. Ez az a lány volt akitől vettem a gyűrűt Taehyungnak.

- Ohh, szia!- mosolygott rám kedvesen.

- Szia! Te, itt? Azt hittem sosem találkozunk már.- kuncogtam el magamat.

Tae felvont szemöldökkel nézett minket, ahogy igazából végre bemutatkoztunk egymásnak a lánnyal. Jennie volt a neve és picit mérges voltam rá, hiszen nem hívott fel sosem.

- Miért nem hívtál?- tértem ki rá.

- Féltem, hogy kamu számot adtál meg.- válaszolt kissé szomorkásan.

- Olyat nem tennék egy ilyen szép nővel.- bókoltam neki, hiszen tényleg így volt.

Taehyungnak szinte azonnal vörös lett a feje, majd nagyokat lépve, idegesen hagyott ott minket. Nem akartam megbántani, de lehet jobb lett volna, ha mára haza küldöm. Semmi türelme nem volt a vendégekhez, és semmi képpen sem akartam, hogy rontson a bolt hírén. Jennie egy romantikus regényt keresett, amit megmutattam neki és hála az istennek meg is vett. Még beszélgettem vele egy kicsit, ismerkedtem, míg nem azt mondta, hogy haza kell mostmár mennie mert sok a dolga sajnos. Kicsit szomorú voltam, de igaza volt. Nem lehet itt egész nap. Mikor kiment, szóltam Bogumnak, hogy tartsa itt a dolgokat, én pedig ránézek Taehyungra a raktárban.

- Rendben, de egy óra múlva mennem kell, tudod.- szólt rám.

El is felejtettem, hogy mára a elkérte az egyik szabadnapja felét, ugyanis a húgának ma szülinapja van. Természetesen elengedtem.

Hogy is mondhattam volna nemet?

Félve nyitottam be a raktárba, ahol Taehyung feldúltan pakolászott. Óvatosan a háta mögé sétáltam, majd a csípőjénél fogva öleltem át. Arcomat finoman a nyakhajlatába tettem és beszivtam a finom rózsa illatát.

- Engedd el magad kicsit.- nyúltam a pólója alá, így simogatva a gyönyörű hasát.

- Mikor valaki az ÉN pasimra vet szemet, hogy lehetnék nyugodt? Úgy flörtöltetek, mintha már dugni akarnátok.- feszült meg a teste.

- Igen, én dugni akarok. De nem egy lánnyal vagy pasival, hanem veled. Ezt te is tudod.- pusziltam a finom, puha bőrére, mire felsóhajtott egyet.

- Kook...- suttogta.

- Igen?

Egyik pillanatról a másikba esett ki a karjaim közül, egyenesen a lábam elé. Nem akartam elhinni, hogy ilyen hamar, pont erre az ingerre lett rózsa. Bimbója lehajlott, majd felszippantott egyet. Igazán aranyos lett volna a látvány, ha nem tudtam volna, hogy ez neki rosszul esett.

- Munka után hozzám megyünk és rájövünk, hogy mitől változol át, jó?- gugoltam le hozzá.- Nyugodj meg.- nyúltam felé, de az egyik levelével rácsapott a kezemre, ami igencsak fájt.- Ezt most miért?- emeltem fel a szemöldökömet, de nem válaszolt.

Lemondóan sóhajtottam egyet és csak néztem rá. Pont olyan gyönyörű és ártatlan volt, mint amikor hozzám került. Vajon van varázs ereje úgy ahogy egy évvel ezelőtt is, amíg meg nem halt? Ha van akkor meg kell tanulnia hogyan uralja és mit szabad, mit nem. Meg kell mentenie a Földet, bárhogyis. Nem pusztulhat el minden, hiszen még annyi rejtély és megoldatlan dolog van.

- Költözz hozzám.- határoztam el magamat.

- Mi?