Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

~14~

Órákig tartott az út, mire egy elhagyatott kastélyhoz értünk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ide hozták a rózsámat, de minden jel erre utalt, hiszen két autó parkolt a bejarat előtt. Namjoon bácsikám olyan könnyedséggel talált ide, mintha világ életében ismerte volna ezt a helyet. A szívem hevesen vert az izgalomtól, hogy vajon most mi fog történni velünk és a szerelmemmel.

- És most?- néztem rá.

- Bemegyünk.

Taehyung

A Min család hatalmas volt. Minden tagja velejéig mocskos és gonosz gondolatokkal rendelkezett. Nem ismertem őket, de éreztem amit ők és tudtam, hogy mit akarnak velem tenni.

- Úgy hallottam, hogy lehet tőled kívánni.- jött be a sötét, elzárt szobába, a Min család feje.

- Ha kívánnál, akkor se teljesíteném.- sziszegtem neki, idegesen.

- Mint ugye tudod, emberi formádban hallak és látom, ha mozogsz, tehat nem engedem, hogy visszaváltozz. Ha mégis, minden alkalommal kitépem az egyik szimodat. Elvileg az nagyon fáj, nem?

Kijelentésére összeszorult bennem minden. Ha nem teszem amit mond, képes lenne megölni. Lehet, hogy ő nem tudja, hogy akkor mi történne? Képtelenség. A családja már évszázadok óta meg akar szerezni engem. Az a hülye Jungkook... Sosem hallgat rám. Ha nem nyitotta volna ki azt az ajtót, most ott lennék vele és pihennék az ágyában.

- Ha megteszed, megölhetsz és majd nézheted mi lesz ebből a bolygóból pár hónap múlva.- ráncoltam a szemöldökömet, dacolva vele, megrántva a kezemet, mi a széknek volt kötve, amin ültem.

- Ugyan már, kicsi rózsa.- nevette el magát.- biztosan van más ugyan ilyen a földön, mint te.

- Látod, pont ezért tartott négyszáz évig, mire elkaptatok. Túl hülye és önző a fajtád.- köptem oda neki.

Látszólag kicsit meglepte amit mondtam, de nem akarta elhinni az igazságot. Meghalni viszont nem akartam és ha nem változhatok vissza, nem tudok tápanyaghoz jutni, ami azt jelenti, hogy bármit teszek, meg fogok halni. Ha csak nem hódolok be ennek az öntelt majomnak, aki azt se tudja, hogy mi merre hány méter.

- Jól van, kicsi rózsa. Azt kívánom tőled, hogy légy gonosz és szolgálj, csodálj, mintha a teremtőd lennék.

Nem tehettem semmit...

Jungkook

Pár percbe se tellett, de teljesen eltévedtünk a kastélyban. Tele volt régi képekkel, festményekkel. Minden poros volt és öreg. Kissé visszataszító látványt nyújtott. Szinte horrorfilmbe illő kisugarzást hozott ki belőlem. Ezt a gondolatmenetemet csak egy hangos durranás és egy erőteljes föld remegés váltotta ki.

- Ez mi volt?- néztem rá a bácsikámra, aki látszólag, ledermedt és megállt benne minden.

- Taehyung átváltozott...- suttogta, rekedtes hangon.

- Mi?- emeltem fel a szemöldökömet.- Mi az, hogy átváltozott?

- Taehyungnak két személyisége van. Egy jó és egy gonosz. Az egyik az a gyönyör vörös rózsa, a másik pedig egy fekete, ami velejéig mocskos és... Bármit elpusztít.- magyarázta el.- Lentről jött. Meg kell találnunk a pince lejáratát.

A testemet félelem és kétség vette uralmába. Nem tudtam egy ép gondolatot összeszedi, és ami még rosszabb, láttam azt amit Taehyung mondott nekem. Namjoon egyre idősebb lett és ha akarta se tudta volna ezt tagadni.