Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

~ 2.évad ~ 11.rész [END]

Annyira izgatott voltam a mai naptól, hogy szinte mindent elszúrtam. Az ágyba reggeliből az lett, hogy leöntöttem kávéval, a közös fürdésnél mikor akartam kicsit rosszallodni, elestem, így lett a térdemen egy hatalmas lilás-zöldes-kékes folt, ami nagyon fáj.

- Kook?- lengette előttem a karját a barátom, mikor kicsit elbambultam a piros lámpánál.

- Hm?- kaptam felé a tekintetemet, ő pedig csak a jelzőre biccentett.

Szerencsére nem volt senki sem mögöttünk, így nem éreztem Annyira kínosan magamat. Biztatóan rámosolyogtam és rá pár percre már a palotánál voltunk. Gyönyörű volt és elképzelni se tudtam volna jobb helyet arra, hogy megkérjem a kedvesem kezét.

- Wow...- tátotta el a száját Tae, mikor beléptünk a kapun.- Mintha jártam volna már itt...- fogta meg a mellkasát és erősen gondolkodni kezdett.

Ekkor kezdtem el érezni, hogy valami baj lehet, esetleg nem fog sikerülni a tervem, de mintha légből kapott lett volna a dolog, elengedte maga mellett, elmosolyodott, megfogta a kezemet és elkezdett húzni egy irányba, egészen addig amíg egy nagy fához nem értünk.

- Itt születtem.- suttogta, az arcomat fürkészve.

Ez a mondata igazán meglepett, viszont boldog voltam. Tényleg ez a legtökéletesebb hely. Úgy éreztem, hogy a sors is így kívánta. Az univerzum egymásnak teremtett minket. Boldogságtól kiviruló arccal ereszkedtem féltérdre, elővettem a gyűrűt és bele kezdtem:

- Mikor a nagybátyám oda adott nekem, először nem is tudtam, hogy mit mondjak. Aztán pedig éreztem egy erős lökést, ami azt sugallta, hogy te vagy a végzetem. Így is lett. Ha kellett volna, azon a napon meghalok, csakhogy te életben maradj. Hála az univerzumnak, itt vagy velem és ha még egyszer el kéne veszítselek, belehalok. Kérlek, éld le velem az egész életedet, kedves rózsám és legyünk boldogok. Hozzám jössz, kedvesem?

Taehyung arcán potyogtak a könnycseppek és csak hevesen bólogatott. Biztosra vettem, hogy jelenleg mi ketten vagyunk a föld legboldogabb emberei.

Kívánom, hogy mindenki találja meg a saját Rózsáját, az igaz szerelmét és a lelki társát.

[VÉGE]