Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

~ 2. évad ~ 8.rész

Reggel fájó fejjel keltem Taehyung mellett. Őszintén nem sokra emlékszem a tegnapi napból. Vagyis... Annyira igen, hogy hazaértem. De utána megint kép szakadás. Azt sem tudom, hogy hogyan jutottam az ágyig és miért nincsen rajtam semmi alul. Tae még mindig aludt, de szinte lehetetlen lett volna felkelteni. Még horkolt is. Biztosra véltem, hogy nagyon sokáig fent volt az éjjel. Hosszú percekbe tellett, mire erőt vettem magamon, felálltam és kisétáltam a konyhába. Muszáj voltam csinálni egy kávét, vagy a mentő vitt volna el.

Taehyung

Morogva ébredtem fel, hiszen éreztem, hogy Jungkook nincsen mellettem. Gyorsan az órára pillantottam ami már 11 óra 47 percet ütött. Egyből észbe kaptam, hogy akkor valószínűleg már igazán régóta fent lehet az én édes nyuszim.

- Kook!- kiabáltam neki ki, de nem válaszolt.

Élesen fújtam ki a levegőt, majd felkeltem és kisétáltam. Hűlt helye volt az én gazdámnak. Sehol sem volt. Végignéztem az egész lakást, Yeontannal az oldalamon, de úgy látszik, hogy itt hagyott. Az volt a tervem, hogy kikérdezem a történtekről. Viszont nyilván valóan ezt nem most fogom megtenni...

Jungkook

El kellett jönnöm otthonról, mert Bogum szólt, hogy megérkeztek az új könyvek és senki sincsen a könyvtárban, így hát bementem. Nem keltettem fel Taehyungot, mivel lehetséges, hogy fáradt lett volna. Na meg még mindig nem tudjuk hogyan irányítsa a képességét, ezért azt mondtam neki, hogy fizetett szabadságra bocsátom egy időre. Éppen pakoltam az új könyveket, mikor meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Én a raktárban voltam és nem is volt nyitva ma a bolt, ezért villám gyorsasággal pattantam fel és siettem ki.

- Kookie!- hallottam meg egy lány hangot.

Tudtam, hogy ki az, túl nyilvánvaló volt. Mosolyogva igyekeztem hozzá és köszöntem neki vissza.

- Hát te?

- Jöttem befejezni valamit.- karolta át a nyakamat.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- fogtam a derekára, így közelebb húzva magamhoz.

- Női megérzés.- suttogta a fülembe.

Taehyung

Szinte megevett az ideg mire haza ért végre. Este hat volt és már kezdett lemenni a nap. Kicsit idegesen levette a ruháit, lerakta a táskáját és beesett a kanapéba. Összefont karokkal álltam a szobánk ajtajában, de észre sem vett. Sőt, még Yeontan is hidegen hagyta mikor felugrott hozzá.

- Hol voltál tegnap és ma?- szólaltam meg, mire felugrott és a mellkasához kapott.

- Megijesztettél!- rivallt rám.

- Csak ugyan!- löktem el magamat, majd odaültem mellé.- Válaszolnál?

- Taehyung, nem vagy a feleségem!

- Még jó, hogy nem!- horkantam fel.- Merre voltál?

- A boltban.- adta meg magát.

- Ilyen sokáig?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Sok volt a dolgom.- vonta meg a vállát.

- És tegnap?

- Figyelj, elfáradtam, hagyj pihenni kérlek.

Nem értettem, hogy miért ennyire ellenséges velem. Óvatosan oda hajoltam hozzá, majd a jobbommal az arcára simítottam, mire kiengedett egy nagy adag levegőt. Láttam, hogy jól esett neki a simogatás, de nekem pedig egy normális válasz esett volna jól, így nem hagytam.

- Kook... Mi történt tegnap?

- Mit érdekel az téged?- csattant fel, majd szinte azonnal otthagyott a bútoron.

Idegesen becsukta maga mögött az ajtót, bennem pedig minden remény elveszett. Nem tudtam, hogy mi az amit velem nem oszthat meg, hiszen én vagyok a rózsája, a szerelme... Ugye?