Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

~1~

Hajnali kettőre járt az óra, mikor hallottam valami furcsa koppanást a konyhában. A szemeim azonnal kipattantak a hangra. Ha be kéne azonosítanom, hogy mihez koppant valami, akkor azt mondom, hogy az ablakhoz, hisz ez egyértelműen üveg koppanás volt. Kikászálódtam, majd a lámpát feloltva léptem be a konyhába.

- Van itt valaki?- néztem körbe, de senki sem volt ott.

Viszont szemet szúrt a rózsám, ami ott díszelgett az ablakban, pontosan ugyan úgy, ahogy tegnap délután oda tettem. Oda mentem hozzá, majd megsimogattam az üvegét. Fingom sincs, hogy hogyan veszem majd le róla ezt az üveg burok cuccot, de valahogy meg kell locsolni, nem?

- Hogyan kell egy rózsát életben tartani egyáltalán?- kezdtem el szugerálni, hátha történik valami.

Te jó ég Jungkook! Mit vársz egy növénytől? Majd biztos leáll veled beszélgetni, nem? Nagyot sóhajtottam, majd megfogtam és bevittem magammal a szobámba. Letettem az ágyra, aztán elkezdtem vizsgálni, hogy hogyan kell leszedni róla azt az üveget, ami védi. Olyan 10 perc keresgélés után, talaltam egy aprócska kis pattintós, vasnak látszó valamit (igen nagyon jó a szókincsem).

- HÁ! Megvagy.- vettem le a növényről végre a zavaró tényezőt.

Üveg nélkül még elképesztőbben nézett ki. Ez a virág valósággal gyönyörű volt. Makulátlan volt minden szírma, a szára pedig tetszetősen zöld. Szemeim azonnal csillogni kezdtek, annak ellenére, hogy utálom a virágokat. Utoljára talán a kishercegben vagy a Szépség és a Szörnyetegben láttam ennyire mesebelei rózsát.

- Hogy kerültél te ahhoz a vén emberhez?- kuncogtam a saját vicces megszólításomon.- Aludnunk kéne...- feküdtem el mellette, majd újfent szugerálni kezdtem.

Kis idő múlva elnyomott az álom és már nem is tudtam semmi másra koncentrálni csak az álmomra.

~ Álom ~

Futottam, rohantam ahogy csak tudtam. Hogy mi elől? Fogalmam sincs. Sőtét volt és féltem. A lábaim már fájtak, tüdőmben pedig alig maradt valami levegő. Ziháltam, mint egy kivert kutya és nem tudtam, hogy mit tegyek.

- Erre!- suttogta egy mély hang.

Azonnal sietős léptekkel haladtam a hang irányába, egészen addig amíg meg nem láttam egy ajtót. Kinyitottam, majd megláttam magamat ahogy alszok. Viszont mikor kicsit jobbra néztem, megláttam, hogy a rózsám fura tartással, simogatja egyik levelével az arcomat. Szemeim kikerekedtek a valóság érzetére.

~ Álom vége ~

Ordítva riadtam fel az ágyamban. Azonnal ránéztem a virágra, de az csak állt ott, mint egy kuka úgy ahogy hagytam. Meg kellett, hogy pofozgassam magamat, hiszen nem tudtam felfogni, hogy miért álmodok ilyeneket. Rosszallóan néztem a mellettem lévő növényre, mire azonnal rácsaptam a kis üveg burkot.

- Így simogass engem álmomban...- motyogtam idegesen, majd letettem az éjjeli szekrényre.

Ránéztem az órára, ami reggel hat óra negyvenkilenc percet mutatott. Nem nagyon láttam már értelmét aludni, így inkább visszatértem ahhoz a reggeli kis kajakészítős rutinhoz, mint minden nap.

Miközben a rántottámat csinálgattam vígan, megint hallottam azt a koppanást, amit este. Nem akartam ott hagyni a kajámat, de azok a koppanások egyre erőteljesebbek lettek. Elzártam a tüzet, majd visszamentem a szobámban. Még mindig nem volt ott senki és semmi élő a rózsán kívül.

- Kezdek megőrülni...- fogtam homlokomra.

Egy virág nyilván nem tud dörömbölni az üvegén keresztül. Elmondva kétszer egy imát, visszamentem csinálni tovább a félbehagyott reggelimet. Ha nem a nagybátyám adta volna ezt a virágot, már rég kihajítottam volna az is biztos.