For you - JIKOOK

2

Talán az igazat kellett volna mondanom?

-Értem Chim.
Most olyan összetörtnek tűnik.
-Figyelj... - kezdtem volna el magyarázkodni.
-Akkor menjünk. -mondta a homokból feltápászkodva. Én az öléből a földre huppantam.

Zuhantam volna méllyebbre! A szakadék mélyére. Olyan elkeseredetten nézett, hogy magamat ástam volna el!

-Mi? -kérdeztem az álmélkodásomból feleszmélve.
-Ha nincs semmi mondanivalód, akkor menjünk haza.
Kínosan néztem rá. Mégis mit mondhatnék neki? Yoonginak igaza van. Nem szabad most megbolygatnom a maknaet, sem a csapatot a karrierünk csúcsán.

-Te hogyhogy idejöttél? - kérdezte.
-Féltettelek. És aggódtam.
-Felnőtt vagyok, nem kell félteni engem. - mondta komolyan felnézve a tengerre.
-Dehogy vaaagy! - bújtam hozzá egy ölelésre.
-Jött velem Seokjin is. - búgtam a mellkasába.
-Hány párnát hozott magával a repülőre? - kérdezte kuncogva.
-Minimum hármat! Pedig mondtam neki, hogy a gépen is szokott lenni. Hiszen mikor utazunk a koncertekre mindig a repülőn alszunk. -mondtam elhajolva tőle, de még mindig szorosan fogva törzsét.
Bólogatva ő is megölelt.

Farzsebemből elkezdett ordítani a "Modern Loneliness" Lauvtól.
-Áh ez biztos Jinnie! Elfelejtettem szólni neki, hogy megtaláltalak!
-Inkább én találtam rád!
Puffogva elfordultam tőle, hogy felvegyem a telefont.

-Jin azt mondta, hogy ma már ne utazzunk vissza Szöulba. Menjünk el a szüleinkhez és aludjunk ott. Nálunk aludhat Jin.
-Én már becsekkoltam egy hotelba.
-Tényleg? - kérdeztem meghökkenve. -Miért? Nem akartál visszajönni? Még akkor sem szóltál volna, hogy hol vagy?!

Megrántotta a vállát.
-Nem tudom. Csak le akartam pakolni a cuccaimat.
-A cuccaidat?
-Szóval hol találkozunk Seokjinnel? - terelte el a témát.
-Egy étteremnél, amit javasolt. - mondtam őt méregetve. - El is küldte a címet. Fogjunk egy taxit!
Rábólintott és jött utánam.

A kajáldánál találkoztunk Jungkookie családjával, akik szorosan megölelgették régen látott fiukat. Anyukája rá is koppintott az orrára, hogy ne merészeljen többet ilyet csinálni, hogy eltűnik.

Én kuncogva figyeltem a leszidást, miközben a fiatalabb segítségkérően nézett rám.

-Naaa Jeon omma ne legyen ilyen szigorú Jungkookieval! Tudja milyenek ezek a tinédzserek! -erre Kook felháborodva tekintett rám, de egy szót sem tudott kinyögni.
Aztán én is csontropogtató ölelésben részesültem a kedves anyukától.

Jin szemszöge

Végre leültünk az asztalhoz és rendelhettünk. Megkérdeztem a Busani szülőket, hogy milyen helyi különlegességek vannak az étlapon. Kiválasztottam a nekem tetszőt és kértem belőle egy nagy adagot, mert már reggel óta nem ettem és mindenki tudja milyen nagy evő vagyok én!

Végignéztem ahogy mindenki kikéri a kedvére valót, de rosszallóan néztem Jiminre, aki csak egy salátát rendelt.
Elkapta rólam a tekintetét és inkább az ablakon bámult ki. A lemenő Nap narancssárgára festette az utcákat.

Jungkook a szüleivel beszélgetett, sok bepótolnivalójuk volt.

Én Jimint szuggeráltam, ahogy a salátáját turkálja.
-Jimin egyél! - szóltam rá.
-Nem vagyok éhes. - mondta kedvtelenül.
-Na persze, és én vagyok Beyoncé! Egész nap nem ettél semmit. Reggeliztél egyáltalán? - Megrázta a fejét.
-Kérlek ne kezdd újra, hogy éhezteted magad. Nem egézséges! Mikor másfél éve ugyanezt csináltad, annak se lett jó vége. Remélem nem akarod, hogy megismétlődjön ugyanaz. - mintha a falnak beszélnék.
-Beszédem van veled, gyere ki a mosdóba. - súgtam oda.