For you - JIKOOK

15

Still Jimin szemszöge

-Van kedved elmenni valahova? - néztem rá.
-Persze, van valami ötleted?
-Aha, szóval öltözz fel és menjünk! - tűntem el a szobámban.

-De-de mégis hova? - kukkantott be miközben a pólómat vettem át és nem láttam semmit, mert épp a fejemen húztam át. Hirtelen egy kezet éreztem meg az oldalamon. Végigfutott a libabőr, pedig Kook mancsa nem volt hideg.
-Este szétszedlek. - suttogta alig hallhatóan fülembe. Elvörösödtem kijelentésére és gyorsan magamra húztam pólómat és már futottam is az ajtó felé. Cinkos mosollyal ballagott utánam és vette fel cipőjét.
-Öltözz melegen! - szóltam rá.

Sétálva indultunk el és 20 perccel később megérkeztünk a Han folyóhoz, ami kettészeli a várost. Egy kis kikötőhöz vezettem a fekete hajút, ahol már várakozott pár ember. Maszkban, kabátban és sapkában nézelődtünk. Mázlink volt, mert ahhoz képest, hogy tél volt szépen sütött a nap és csak pár felhő borította az eget. Boldog voltam, hogy eszembe jutott ez a klassz ötlet és el tudtam hozni Kookot is magammal.

-Hajókázunk? - nézett meglepődve.
-Komp. Kicsivel délebbre levisz minket a túloldalra, ahol folytatódhat a következő programunk. - mosolyogtam rá.
-Következő? - hebegett-habogott édesen.
-Úgy bizony! - húdzkódtam meg picit a fülét.
-Gyere, megérkezett! - fogtam meg kezét és húztam magam után a móló végéhez.

A hajó oldalába mentünk, mert minden kisgyerek az anyukájával az orrához ment, mert ott a legjobb a kilátás. Bár én is odamehetnék Kookkal, de félő, hogy felismernek minket. Pedig milyen romantikus is lenne, ha mi ketten lennénk csak ott és a jármű szélsebesen hasítana a vízen.
Ketten elbújnánk a világ elől.

Ránéztem, ő is a gondolataiba volt merülve. A túlpartot kémlelte, ami nem is volt messze. Hatalmas épületek és felhőkarcolók tornyosultak, a távolban pedig füstölgő gyárkémények látszódtak.
Közelebb húzódtam hozzá és átöleltem.

-Mihez van kedved ha megérkezünk?
-Azt hittem már kitervelted. - nézett rám nyuszi-mosolyával.
-Igen, de mégiscsak azt szeretném ha jól éreznéd magad.
-Régóta nem voltam ilyen remekül. Örülök, hogy velem vagy most. Csak kár, hogy nem kettesben.
-Én is erre gondoltam pont. De azért néha jó kijönni az emberek közé.
-Meg veszélyes is.
-De nem élhetünk rettegésben.

Nagy visongást hallottunk, mire láttuk a gyerektömeget közeledni felénk. Befordultunk kicsit a fal felé és még jobban fejünkbe húztuk baseball sapkánkat. Elvonultak mellettünk kis hátizsákjaikkal a hátukon. Az aggódó anyukák követték csemetéiket, kik a hajó farába mentek, mert a bárka elkezdett tolatni a kikötőbe.
A fiatal nők bocsánatot kérve tőlünk siettek a picik után.

Megvártuk míg a legtöbben leszálltak és mi is célba vettük a boba teázót.

-Tényleg ide jöttünk? - nézett rám megszeppenve Jungkook.
-Azt hittem szereted. - figyeltem fel rá félve.
-Ja, csak szombat délután nagyon sokan lehetnek. Főleg tinédzserek.
-Basszus, ebbe nem gondoltam bele! Franc... A-akkor inkább menjünk haza! - kezdtem el húzni kabátja ujját.
-Ha már itt vagyunk bemegyünk. - indult el határozottan.
-De-de - megszólalni se volt időm, magával húzott be a helységbe. Többen is felénk néztek, mire mi csak lehajtottuk a fejünket. Gyorsan ledaráltul a rendelésünket, én egy gyümölcsös teát, Kook pedig egy matcha bubble teát kért.
Elénk rakták a fincsi uzsonnánkat a pultra, a mellettem levő pedig a zsebébe nyúlt, hogy előszedje a fizetendő összeget. Én akartam őt meghívni, de leintett. Jobb kezével lerakta a pultra a papírpénzt az aprókkal, mire a kiszolgálólány meglepődve felnézett ránk. Felsandítottam, hogy most mi van. Jézusom! Ez a hülye, mellettem a tetovált kezével adta oda a pénzt, amire rá van írva, hogy A R M Y! Ezt bárki felismerné! Bassza, meg futás!