For you - JIKOOK

5

Miután beértünk, a cég épületében összeszedtem a tegnap otthagyott pénztárcámat az irataimmal.

Közben összefutottam a TXT-vel és Taehyunnal meg is beszéltem egy délutáni boxedzést. Amennyire szar volt, annyira meg akartam tanulni, hogy egyszer szépen bemossak Kookienak ha megpróbál gúnyolódni velem többször!

Miután vettem a cafeteriából egy cappucinót elkezdtem ballagni az épület folyosóján, még magam sem tudtam merre.
De szembejött velem Jungkook. Póker arccal próbáltam elmenni mellette, de mikor odaért hozzám elkapta a karomat és mélyen a szemembe nézett, amivel száműzte minden negatív gondolatom róla és csak bámultam gyönyörű sötét íriszeibe.

-Menjünk fel az épület tetejére a kertbe! - szólalt meg a szemezés után.
-Mi?
-Még nem voltál odafönnt? A tetőkertben? - kérdezte csodálkozva.
-Hát nem, még egyáltalán nem hallottam róla. Úgy tűnik titokban tartják. - néztem rá vállvonogatva.
-Akkor most megmutatom neked. - fogta meg a kezem és kezdett el a lépcsőház felé húzni.

Úgy vonszolt maga után, mint egy kis óvodás, aki el akar jutni a játszótérre. Aranyosnak mondanám ha nem haragudnék rá totálba. Akkor miért megyek vele?!
Kezemet kirántottam tenyeréből ő meg hátrafordult, mert mindezt elég agresszívan és nagy lendülettel tettem.

-Ne rángass már! - mondtam csak ennyit. Bólintott és újra elindult. Mentem utána, kíváncsi voltam mit akart mondani.

A legutolsó lépcsőfok után bepötyögött egy számkódot és kinyitotta előttem az ajtót. Máris megcsapott a szél és Kook maga elé engedett, aztán becsukta mögöttünk az átlátszó ajtót.

-Tyűűű! - fejeztem ki csodálatomat. Nagyon szép kis zöld környezetet rendeztek be, egzotikus, honos fákkal, díszfüvekkel és virágokkal.

-Ugye? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam, de nem szólaltam meg.
Leültem a párkány széléhez egy padra és néztem az előttünk elterülő várost és az utcán siető embereket.
-Hé! - bökött meg az ujjával.
-Mi az? - néztem rá elkomorodva. Még mindig nem felejtettem el a tegnapit.
-Írjuk a zenét. - mondta komolyan. Hogy lehet úgy egy szerelmes dalt írni, ha nem vagyok az? Vagy, hogy a hozzám legközelebb álló személyre tök pipa vagyok?
-Jó. - Pár percig csöndben ültünk egymás mellett. Ő néha ránézett, irogatott telefonjába. Én csak néztem ki a fejemből és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Na? - fordította felém a fejét.
-"If you don't defend me
I can't guarantee my heart will survive". - mondtam az összerakott ötletemet. Beírta a jegyzetébe.
-Tegnap még csiszolgattam rajta. Most így hangzik:

"Take me now
I don't know how
But I need someone tonight
If you don't defend me
I can't guarantee my heart will survive..."

-Még hiányzik valami. - mondtam ki legelső elképzésemet.

-"I don't have much time!" - szólaltam meg újra.

-"Don't think about it!" I just want to say so~rry. I'm sorry, I'm sorry, I'm sorry! -kicsit elkalandozott a mi dalunktól Justin Bieberhez. Felkuncogtam erre a rögtönzésére. Így akarta letudni a bocsánatkérést?
-Jiminshii... Sajnálom, amiket tegnap mondtam. Csak dühös lettem Taehyunra, ahogy belerondított a programunkba. Egyáltalán nem gondoltam komolyan azokat amiket hozzávágtam a fejedhez. Gyönyörű vagy, nem vagy kövér egyáltalán és kérlek egyél rendesen!

Jungkook szemszöge

-Különben én sem fogok enni. Ha te nem eszel én sem fogok. - néztem komolyan a szépség szemébe miközben esedeztem bocsánatáért.
Tágra nyílt szemekkel és elnyílt ajkakkal hallgatott végig.
-Ez nem ad okot arra hogy egy szemétláda legyél Taehyunnal és velem! - oh szóval még nem sikerült teljesen megbocsátania. Pedig én csak kibaszottul meg akarom védeni mindenkitől!

-Én csak... Én csak féltettelek.
-Mégis mitől? Ja, és bezzeg tegnap este nem voltál ott, amikor kellettél volna. - halkult el a végére.
-Mi? Hol hol? Miről beszélsz? - hajoltam hozzá közelebb.
-Jaa, semmi semmi nem volt. - tiltakozott mintha valami kicsúszott volna a száján. Amit nem akart elmondani.

-MI történt Jimin? - emeltem meg egy kicsit a hangomat.
Erre elfordult tőlem teljes testével és kicsit összehúzódott. A város másik részét "tanulmányozta". Argh miért nem tudja egyszerűen kibökni?! Mi lehetett?

-Azt hittem a bandából mi állunk legközelebb egymáshoz. - mondtam szomorúan. Felálltam és elindultam vissza, az épületbe. Megragadta a karomat és visszahúzott maga mellé.

-Én meg tudom, hogy veled érzem legeslegjobban magamat.
-Akkor miért nem mondod el Hyung?
-Ez csak... Nem akarom, hogy mérges legyél rám.
-Nem leszek. Ígérem. - kezeit arcába temette és úgy kezdte el dünnyögni a tegnap esti eseményeket.

-Tegnap későn indultam haza innen és taxival mentem. Mikor megérkeztem a környékünkre és kiszálltam rájöttem, hogy az edzőteremben hagytam a pénztárcám. Nem tudtam fizetni, a sofőr meg egy igazi s-fej volt. Yoongi mentett meg és kísért végül haza.

-Miért kellett megmentenie? - kérdeztem idegesen. Jimin rámnézett, hogy picit nyugodjak le. Kifújtam levegőmet ezzel jelezve, hogy folytassa.
-A taxis elkezdett erőszakoskodni velem. - beszélt üveges tekintettel maga elé meredve.

-Mit csinált veled?!

Bocsánat, ez egy kicsit rövidebb, de így jött ki jól. A következők hosszabbak lesznek majd.

Kb mikorra szeretnétek a következő részt? Vagy milyen időközönként tegyem ki a részeket? Pl.: Hetente?
💛💜💛