For you - JIKOOK

11

Jimin szemszöge

Reggel arra ébredtem, ahogy Jungkook benyit a szobámba, kezében egy tálcával.
-Hoztam neked reggelit. - tette le ágyamra, ahova ő is leheveredett. Nyújtóztam egyet és felültem, hogy hozzálássak a finom teljes kiőrlésű kakaóscsigámnak joghurttal.

-Emlékszel mi történt éjjel? - kérdezte félve, mire abbahagytam az evést. Basszus, micsoda hülyeségeket vágtam a fejéhez!
-Hjajj sajnálom Kook, nem úgy gondoltam. Csak... Felejtsd el amit mondtam este. - miért kellett elmondanom neki, hogy mit álmodtam!
-De Jimin ez így nem jó. Máskor is volt már rémálmod nem? - nem akartam ránézni, ezért lassan falatoztam az édességet.

-Majd-majd elmondom Sugának. - válaszoltam halkan.
-Sugának?! De nekem is elmondhatod, én vagyok itt! Nekem miért nem meséled el? Máskor is álmodtál már rólam vagy velem? - kérdezte bizonytalanul. Inkább nem szólaltam meg. De mostanában nem álmodtam vele, a tegnapin kívül.
-Jó, akkor mondd el neki, sírj az ő vállán engem meg akkor hagyj békén. - pattant fel az ágyamról.

-Várj Jungkook, nem úgy gondoltam!
-Hanem? Persze ő az idősebb, ő biztos okosabb és tud segíteni, én, a fiatalabb nem. - vágta be a durcát.
-Kook. - támasztottam meg kézfejemen homlokomat. -Ez csak nagyon nehéz nekem, kérlek értsd meg.
-Értem, de azt hittem közelebb állunk egymáshoz mi, mint te Yoongihoz. - mondta szomorúan.

-Kook ezt nem lehet hasonlítgatni. Mindegyikőtöket nagyon szeretlek. De Sugával nem fogom megbeszélni mi történt a kedvenc sorozatomban, veled meg igen. Éppen ez fordítva, téged nem akarlak terhelni a rémálmaimmal, de ő épp legutóbb is itt volt, hogy segítsen.

-Én... Én akkor hol voltam? - kérdezte csüggedten.
-Ez lényegtelen Kook. - intettem le. - Neked ezt sok lenne elviselni. Nem véletlenül nem mondom el. Nem pici pónikról álmodok akik a lila mezőkön ugrálnak.
-De én meghallgatlak. Nem vagyok már kicsi!
-Hhhh... Jó, akkor majd egyszer elmondom. - nem akarom ezt kibeszélni senkivel sem. Elég baja van mindegyikünknek. Majd túl leszek rajta. Ez csak egy rossz időszak, el fog múlni.

Kiküldtem Kookot mert fel szerettem volna öltözni. Most egyáltalán nincs kedvem senkihez, de menni kell táncolni. Felvettem egy bő sötétkék szövetnadrágot egy fehér lenge inggel.

Próbálgattuk a koreográfiát, de sose sikerült mind a hetünknek egyszerre mozogni, erre eszembe jutott valami. Megállítottam a zenét, mire a többiek kérdőn néztek rám.

-Mi az Jimin? - kérdezte elsőnek RM.
-Hát azt beismerhetjük, hogy mostanában ez szarul megy. Mutattam a táncolásnak nem nevezhető gyakorlásunkat. Mindenki félszegen biccentett, beismerve a tényeket.
-Szóval van valami javaslatod? - érdeklődött Taehyung.

-Igen. Még pár héttel ezelőtt beszéltem a TXT-vel, láttam az egyik tánc órájukat is. Nagyon jól csinálták, mire mondtam, hogy mostanában nekünk nem megy olyan szuperül, mint általában. Szóval felajánlották, hogy nyugodtan menjünk és nézzük meg az egyik próbájukat és egy koreót is megtanulhatnánk együtt.

-Ch, még hogy mi tanuljunk tőlük... - zsörtölődött Kook.
-Neked csak az nem tetszik, hogy Taehyunnal jóba vagyok, szóval meg se szólalj. - néztem rá, mire tovább durcizott.
-Nem rossz ötlet. - kezdett bele J-Hope. -Mármint szólhatnánk a koreográfusainknak, hogy foglalkozzanak többet velünk, mert még mi küldtük el őket, hogy megoldjuk. Vagyis nekem kéne segítenem többet nektek. - vakarta meg fejét.
-Hope, te is tagja vagy a bandának, nem a te feladatod lenne kisegíteni minket, ezért vannak a tanáraink is. - mondta Yoongi.
-Benne vagyok, de szerintem az én verziómat se zárjuk ki teljesen. Nekik is mennyi bátorítást adnánk ha elmennénk megnézni őket. -vázoltam a véleményem.
-Jó, tőlem elmehetünk. - szólalt meg vezetőnk.