For you - JIKOOK

19

"Kérlek most hagyj egy kicsit békén. Távolságra van szükségem. - hogy kibírjam nélküled. Ha a közelembe vagy nem tudok gondolkodni és nem tudnálak elhagyni. Úgy, hogy még össze sem jöttünk. Gondoltam magamban.
-De várj Jim- - Ne Jungkook. Kérlek! És szerintem ne avassuk bele ebbe a többieket. Csak aggódnának. Ha valami baj van azért szólj. - mosolyodtam el halványan, de belül mardosott a kínzó szomorúság és a pokol. Miért csinálom ezt?"

Jungkook szemszöge

És ezek után ki is lépett az ajtón. Talán az életemből is kicsit. Nem hagyta, hogy elmondjam neki... Én nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól! De mégsem lehetek önző! Ha ő nem akarja, nem erőlthetem rá magamat.
Kezeimbe temettem arcomat és elkezdtem zokogni. Miért történik ez? Ha nem közeledtem volna felé, mint egy szexhiányos, akkor nem hagyott most volna magamra! Bassza meg ezt nagyon elcsesztem!

~Pár nappal később~

Azóta a nap óta csak lézengek, mint egy holdkóros. Bolyongok, nem találom a helyem nélküle. Furcsa érzések gyötörnek. De mindig ha ránézek megnyugszom egy pillanatra és felcsillan a szemem. Mintha minden rendben lenne. De velem nincs. A bandatagok is aggódnak értem, nehogy beteg legyek, nem mondtam nekik semmit sem, hogy mi történt. Jiminen nem látszik semmi. Nem tűnik megviseltnek, de mindig is fel tudott húzni egy álcát, mintha semmi gondja se lenne. Most már én sem tudom rendesen kiismerni ezt a csillagot. Engem is rendesen megkavart.

A többiek naponta többször is megkérdezték, hogy mi a bajom, aggodalmaskodtak, mert ma lesz az első koncertünk. Én is nyugtalan voltam, hogy jól teljesítsek és a 100%-ot tudjam nyújtani. Remélem az ARMYk nem fogják észrevenni, hogy nem vagyok a toppon.

Hamarosan kezdődik a koncert! A backstageben mindig együtt szoktam lenni Jiminnel összebújva vagy hülyéskedve, most is itt van csak rám se hederít. A szemben lévő kanapén memorizálja a beszédét. Már mindenki a fellépőruhájában van sminkkel és beállított hajjal. Fura, a többiek nem tudom hova tűntek, csak kettesben vagyunk itt Minnel. De ő fel se néz a lapokból. Ilyenkor már csak az előadáson jár az esze, de megpróbálom még egy kicsit kizökkenteni. A jó értelemben.
Bár most ahogy végignézek rajta. Hálós, átlátszó piros trikó, fehér farmerdzsekivel, fehér jogger gatyával és egy hatalmas szintén fehér bakancs. Anyám, de jól néz ki benne! Hogy fogok én így másra is ránézni a színpadon? Legszívesebben én is beülnék az első sorba, hogy minden mozdulatát csodálhassam. Nem is, én egy külön show-t kérnék!

Beszólt nekünk egy dolgozó, hogy mennünk kéne a színpadra, mert hamarosan kezdődik. Jimin állt fel először, de most láttam rajta, hogy remeg az idegtől.
-Chim! - megfordult.
-Ne aggódj, szuper leszel! - öleltem át hirtelen és mielőtt elengedtem volna nyomtam egy puszit a nyakára. Mire eltávolodtam már teljesen nyugodt volt. Beálltunk a színpadra és mielőtt még felengedték volna a falat megszorította a kezemet a kincsem.
-Köszönöm Googie! - olvastam le a szájáról, mert az ARMYk sikításaitól már nem hallottam semmit. Aztán felvillantak a lámpák és elindult az ON.

A koncert végén egyenesen a kocsikhoz siettünk a backstageből. A hotelbe akartam érni és egyenesen a kádba vágódni vagy a zuhany alá beállni.

Minden nap egyre nehezebben tudom távol tartani magam Jimintől. Olyan szexi és kívánatos! Ahogy a színpadon szédít mindenkit vonzó mozdulataival és fellibbenő pólójával, ami egy pillanatra megmutatja kockahasát és oldalán lévő tetkóját. Néha elbolondozunk kettesben a színpadon, de sosem enged mostanában túl közel magához. Pedig szeretem húzni az agyát. Az övét és az ARMYjét is. Amilyen dolgokat csinál néha... Félek nehogy felálljon rá a szerszámom műsor közben!