For you - JIKOOK

12

"Engem Yoongi hívott magához, hogy beszéljünk. Van egy olyan sejtésem, hogy az éjszaka tett látogatásomról lesz szó. Nem akarok erről beszélni, mert egyrészt nem kellemes, kínos és nem akarom a bajaimmal terhelni.

-Gyere! - biccentett szobája fele, ahova követtem."

Sötétzöld falú szobájában mesterséges világítás volt a főszerepben, mert az esetek nagy részében le volt húzva a roló. Hatalmas íróasztalán több kicsi állólámpa égett, amik papírokat világítottak meg, amin kották, dalszövegek és tanulnivaló volt. Egyetlenegy hangulatvilágító fénysora volt felrakva polcára, amit még én és Hoseok akasztottunk fel pár éve. Kis hangjegy szimbólumok voltak, amikben világított egy-egy világoskék lámpácska.

-Miről szerettél volna beszélni velem? - tettettem a hülyét.
-Jól tudod te azt. - forgatta meg szemeit. - Az álmaidról.

-Honnan tudod, hogy volt több? - lepleztem le magamat. Nincs értelme hazudni Yoonginak.
-Biztos vagyok benne. Ez nem egy olyan átrohanás és bőgés volt, amit egy darab álom okozna. Láttam, hogy felgyülemlett benned a fájdalom és a feszültség.
-Mondd, te titokban pszichológiát tanulsz?
-Szerintem csak örököltem. - vont vállat. - Anyámtól, ő a csoda-doki. - mire csak biccentettem egyet, jelezve, hogy jól tudom.

-Mikor kezdődtek? - helyezkedett el, mint aki éppen a depresszióban szenvedő betegének segít.
-Nem szeretnélek ezzel terhelni hyung.
-Nem terhelsz, csak akkor ha még tovább húzod a beszélgetést, amire mindenképpen szükséged van. De nem muszáj pont velem megbeszélned.

-De, akkor veled szeretnék. - kis szünetet tartottam. - Pár hónapja kezdődtek. Ezelőtt is voltak ritkán rémálmaim, de sosem ilyen durvák, mint mostanában.
-Mint amiktől pánikrohamot kapsz. - Igen.

-Mindegyik borzasztó volt, de a mostani azért volt különösen az, mert benne volt egy olyasvalaki, akit ismerek. - mondtam fejemet lógatva Yoongival szemben ülve az ágyán.
-Jungkook? - kérdezte, mire alig láthatóan bólintottam.

-Hhhhh. Akkor voltak az álmaid, amikor egyedül aludtál?
-Igen, de azért az esetek nagy részében úgy szoktam.
-Nem szeretném, hogy mégegyszer ilyen legyen szóval, amíg ki nem találunk valamit addig szerintem ne aludj egyedül.

-Hetekkel ezelőtt Tae és Kook átjöttek hozzám aludni és... Áh mindegy! - Hyungom megsimította térdemet és elkezdte masszírozni.
-Mit szerettél volna mondani?
-Szóval másnap reggel Taehyung leöntött minket egy vödör hideg vízzel és amiatt pánikoltam be, mert emlékeztetett egy rémálmomra.
-Jó, akkor azon a hülyegyerek nem aludhat veled. - jelentette ki szigorúan.

-De nem tudhatta, majd beszélek vele. Akkor kivel aludjak?
-Akit nem zavarsz.
-Szóval marad Tae? - nevettem föl.
-Körülbelül. - röhögött ő is.

-Gondold át a dolgokat. Tudod... Minden nagyon nehéz. - tárta szét karjait hyungom.
-Tudom.

-Jimin! Jimin itt vagy? - rontott be a szobába ez az idióta öcsém, Taehyung.
-Igen? - néztem felé.
-Gyere kitaláltam egy remek programot, amivel ki tudlak engesztelni. - húzott fel az ágyról.
-Aha, jó? - pillantottam rá kétkedve az ő "remek programjában". - De Tae, amúgy nem haragszom rád. Nincs semmi baj.

-Csak gyere. Már mióta törtem rajta a fejemet, hogy hova vigyelek el és most Jungkook adta ezt a szuper ötletet.
-Kook?
-Igen, de ő most nem jöhet velünk, mert mint mondtam szeretném ezt veled megbeszélni. - húzott maga után a házon keresztül az ajtóig. Huhú de jó, úgy tűnik ez egy lelkizős nap! Azok is kellenek, de azért mégis... Ne essünk túlzásokba!

Felvettük magunkra kabátot és beültünk a kocsiba. Ő vezetett, magabiztosan és biztonságosan. Nyugodtan elnyúlhattam mellette, de közben néztem kifele az ablakon, hogy merre mehetünk. Először rádiót hallgattunk, de aztán átkapcsoltam az ő lejátszási listájára, ami tele volt jazzel. Már megszoktam, hogy mindig ilyeneket hallgat, de nekem sokszor véget-nem-érőnek tűnnek a számok és tingli-tanglik. De van pár, amit én is szeretek. David Bowie és Bob Dylan megunhatatlanok!