For you - JIKOOK

22

Jungkook szemszöge

Mire felébredtem Jimin már nem volt mellettem, helyette beszélgetést hallottam a nappaliból.
-Hát a kis Jungkookie is felébredt! - örült meg nekem anyukám, ahogy lecsoszogtam hozzájuk.
-Szia álomszuszék! - köszöntött Jimin is.
-Éppen arról beszélgettünk, hogy legutóbb akkor találkoztunk Jiminnel utoljára mikor te meglógtál Szöulból és itt Busanban kerestünk téged. - szólt közbe apukám.
-Jól ránk ijesztettél, az biztos! - dorgált meg anyukám.
-Mondtam már Jeon Omma, hogy ezekben a fiatalokban csak úgy hemzsegnek a hormonok és lázadnak. - kacsintott rám ez az ádáz rosszfiú.
-Szerintem valakinek nagyon is tetszik, hogy így tengnek bennem a hormonok - néztem mélyen a szemébe mire elpirult a kis édes.
-Hát azt hiszem itt az ideje, hogy haza induljak! - kelt fel a kanapéról.
-Biztos? Nem maradsz még egy kicsit drága Jiminünk? - marasztalta anyukám.
-Neem, Jungkooknak sok a dolga és nekem is van pár elintéznivalóm. - sandított rám, mire némán bólogattam. Tényleg van munkám, de vele mindig imádok lenni. Csak a sok munka közben minden másról elfeledkezem és megesik, hogy ilyenkor nem reagálok mások hívásaira vagy üzeneteire.

-Várj Jimin, fennt hagytad a... Sapidat! - mondtam valami teljesen random dolgot, ami éppen eszembe jutott. Ő kérdő tekintettel nézett rám, de jött utánam a szobámba. Becsuktam az ajtót és rögtön kijelentette ezt a tényt.
-Én nem is hoztam sapkát magammal.
-Tudom. - húzódott mosolyra szám és csípőjénél fogva magamhoz húztam és lassan megcsókoltam. Finom ajkait kóstolgattam és miután állát is leejtette, nyelvemmel feltérképeztem a száját. Mikor már majdnem lenyeltem őt lassan hajoltam el tőle és adtam még egy puszit szájára.
-Kellett ez a búcsú csók mielőtt elmész. - nem is tudom mi van közöttünk, de olyan jó vele.
-Nem megyek olyan messzire. És tőled függ, hogy mikor találkozunk újra. - mosolygott rám édesen.
-Igen tudom. Ígérem, hogy fogok írni!
-Rendben. - egy integetéssel kilépett a szobámból és elhagyta a házunkat.

De nem írtam neki. Megint nem válaszoltam az üzeneteire, pedig nagyon akartam. Az első pár napban megint nem néztem a telefonomat utána meg már bunkóságnak éreztem, hogy ennyi idő elteltével válaszolnék. De így még rosszabbul sült el. Egy hét után már egyáltalán nem írt, én meg egy jó nagy seggfejnek éreztem magamat. Két héttel később kivergődtem otthonról, ahol sok dalt írtam, edzettem, táncoltam plusz azért kimozdultam haverokkal találkozni. Szóval elindultam Jiminék családi házához és vittem magammal csokit és fehér rózsát, amit neki szántam, de anyukája nyitott ajtót.

-Ó Jungkook micsoda meglepetés! Mi járatban minálunk?
-Jó napot Mrs Park! - hajoltam meg mélyen. - Jiminhez jöttem.
-Jaj drágám, Jiminie egy hete visszament Szöulba. Nem mondta neked? - nézett rám aggódva.

Baszki. Baszki baszki baszki! Ezt nagyon elcsesztem. Pedig együtt akartunk visszamenni.
Beinvitáltak magukhoz a Park szülők, ahol aranyosan kíváncsiskodtak felőlem meg, hogy én mit látok Jimin jól érzi-e magát, aztán persze én is érdeklődtem az ő hogylétük felől.

Hazafele menet megnyitottam az üzeneteket, amit Jimin írt nekem az elmúlt két hétben. Próbáltam most felhívni, de nem vette fel. Miután hazaértem szóltam anyáéknak, hogy visszamegyek Szöulba és felrohantam a szobámba, hogy összepakoljak.
Szüleim kivittek a vasútállomásra, bár nem örültek annyira, hogy vonattal megyek, mert nem olyan biztonságos az nekem, de mondtam nekik, hogy az első osztályon azért nem lesznek gondok.

A vonaton újra felhívtam és jó sok csörgés után végre felvette.
-Halló?
-Jimin, merre vagy?
-Egy haverral. Szöulban.
-Megyek haza hozzátok bocsánat, hogy seggfej voltam! Kivel vagy, ismerem? - érdeklődtem.
-Bang Channal.
-Milyen Bang Chan?
-A Stray Kidsből.
-Mi? Hogyhogy vele vagy?
-Ezt majd később megbeszéljük Jungkook.
-Hhhh oké, siess haza! - erre lerakta.

Körülbelül este kilencre értem haza a közös házunkba és rögtön Jimint kezdtem el keresni.
-Jimin! Jimin itthon vagy?

-Még nem ért haza. - jött ki J-hope a közös szobájukból.
-Mi? De már több, mint két órája beszéltem vele! - méltatlankodtam.
-Ó, hogy most már beszélsz vele? - szólt vissza Hobi.
-Tessék? - lepődtem meg hangszínén, mert Hobi nem sokszor veszekszik senkivel sem.
-Nagyon rosszul esett neki, hogy nem válaszoltál neki. Az mellékes, hogy mi is kerestünk téged, de tudjuk, hogy ti ketten elég közel álltok egymáshoz. - itt picit rosszat sejtettem. Remélem Jimin nem mondta el nekik, hogy mi van közöttünk!!
-M-mire gondolsz Hyung?
-Ezt most tényleg sorolnom kéne? - húzott a kanapéra, hogy mindketten leüljünk.
-Ti töltitek a legtöbb időt együtt, munkán kívül is és látszik mennyire megértitek egymást. Ha Jimin most nem randira ment volna, tényleg azt hinném, hogy együtt vagytok. Mert amúgy picit azt hittem. - gondolkozott el. De én az utolsó előtti mondatánál lefagytam. Jimin r-randira ment?

Egy héttel korábban

Jimin szemszöge

Beraktam a telefonomat a kistáskámba lezárva a KakaoTalkot, amit egy ideig biztos nem fogok megnyitni, ha őt nem érdeklem. Teljesen figyelmen kívül hagyott megint. Nagyon jól ismer tudhatná, hogy nekem fontosak ezek a visszajelzések. Valószínűleg beletemetkezett valami újba, ami érdekli és azzal foglalkozik. Szóval úgy döntöttem, hogy visszamegyek Szöulba és ott is találkozok a haverokkal. Itt már mindent kimaxoltam, a családdal töltöttem sok időt és az itteni barátaimmal is tudtam találkozni.

Egy sofőr jött értem, aki második otthonomba visszavitt. Beléptem a bandával közös lakásunkba és elkiáltottam magam, de senki nem válaszolt. Szóval nem jöttek még vissza a többiek a családjuktól. Hhhh... Akkor egyedül... Megint.

Este leültem egy gyümölcstállal az ölemben a TV elé megnézni a Notebook-ot a tizenegyedik alkalommal is. Párszor majdnem elbőgtem magam, mert olyan megható volt, ahogy a pasi harcol a nőért, de úgy az egész történet csudajó és sírós.

Reggel, azaz inkább délelőtt a telefonom pittyegésére keltem a kanapén. Először azt hittem, hogy Jungkook írt végre. De más kellemes meglepetés ért. Bang Chan írt!

"Szia, bocsánat ha zavarlak, de gondoltam megkérdezem, hogy lenne-e kedved eljönni velem vacsorázni?"

Kicsit lesokkoltam. Bang Chan most komolyan randira hívott? Engem? Ezer dolog cikázott át a fejemben; Jungkook, hogy mi van közöttünk, mit szeretnék, az életem. Ezek után nemes egyszerűséggel bepötyögtem a válaszom.

"Igen, szívesen elmegyek veled!"

💛💜💛
Ááá mit gondoltok?😁 Nagy a zűrzavar Jungkook és Jimin fejében is, de a többiek biztos segíteni tudnak nekik! Vagy megoldják maguk?
Vajon mi lesz Bang Channal?😉
Remélem mindenkinek jól telik a nyara!🥺