Titok

24.rész

Jungkook szemszöge

Ahogy az ablakokon beszűrődő nap fényében szemlélem Jimint, egészen másnak látom, mint máskor. Az arca békésebb már nem is lehetne, meztelen mellkasa ki van a takaró alól, így láthatom ahogy lassan emelkedik és süllyed.
Furcsa belegondolni mi történt itt az este és hogy akármikor megismétlődhet. Hihetetlen, hogy végre megtörtént. És minden másodperce csodálatos volt. Jimin puha bőre az enyémen, kéjes sóhajai betöltötték a szobát, és istenem, ennél szebb hangot még életemben nem hallottam. Nem csoda, hogy olyan hamar elsültem.
Minie kis mancsa megmozdul a párnán, ő pedig ennivalóan nyammogni kezd. Húsos ajkait benedvesíti nyelvével, mire nekem is meg kell tennem ugyanezt. Olyan eszméletlenül vadító még álmaiban is.
Felém nyújtja karjait, és mikor elér velük halványan elmosolyodik. Már biztosan ébren van, így bátrabban bújok hozzá közelebb és zárom a karjaimba.
- Jó reggelt!- mormogom fedetlen vállára, majd nyomok egy csókot a nyakába. Eddig attól féltem, az ilyenektől kellemetlenül érezheti magát, ezért visszafogtam magam, viszont most, hogy már tudom, vágyik az érintéseimre, nem kímélem. Azt hiszem nem is bánja.
- Jó reggelt, nyuszim!- kacarászik aranyosan. - Milyen volt az első itt töltött estéd?
- Ennél jobb nem is lehetett volna. Habár párszor arra keltem, hogy nincs rajtam a takaró- jegyzem meg azért. Chim readásul miután kisajátította az átmenetileg közös takarónkat, nem is engedte egy könnyen.
- Bocsánat, rossz szokás. Talán máskor bekéne szerezni egy másik takarót.
- Lesz máskor?- kérdezem örülve a fejemnek.
- Persze, hogy lesz. Sok ilyen estét akarok még.
Ezzel hevesen az ajkaimra mar, én pedig ugyanolyan mohón viszonzom csókját. Nem csak, hogy sok tegnapihoz hasonló estét, de még rengeteg ilyen reggelt akarok vele.

Miután kettesben megreggeliztünk letelepedünk a nappaliban lévő kanapéra. Mivel Chaeyoung bármikor felébredhet nem bújhatunk úgy össze, ahogy szeretnék, de azért egyik kezem átvetem Chim keskeny vállán. Ezt barátok is csinálhatják.
- Szerinted mit akar?- néz fel rám boci szemeivel.
- Fogalmam sincs. Bizonyára nem szakítani.
Pedig az jó lenne. De miért tenné? Én kezdeményeztem kapcsolatot vele, mégha számomra kamu is volt az egész, nekem is kell véget vetnem neki.
- Te megtennéd? Most? Egyszerűbb lenne...
- Kinek?- simítok kipirult pofijára. Ha most szakítanék is a húgával, még úgy is várnunk kéne, hogy felvállaljuk mindenki előtt a kapcsolatunkat. Szinte semmit se változna a helyzetünk. Chaeyoung már nem keresne, de attól még ugyanúgy bújkálnunk kell.
- Nekem...- feleli lesütve gesztenye barna szemeit. - Szeretném, ha csakis az enyém lennél, és nem kellene azt figyelnem, Chaeyoung mikor ólálkodik a közeledben.
Nem tehetek róla, muszáj felnevetnem. Jimin tisztában van azzal, hogy érte bolondulok? Felesleges a húga miatt aggódnia.
- Emiatt ne stresszeld magad! Chaeyoung kicsit sem érdekel, ugye tudod?
- Most már tudom- bólint. Gyors csókot váltunk, megfeledkezve arról, hogy rajtunk kívül még hárman tartózkodnak a házban. Egyikük a kamu barátnőm, a másik két személy pedig Miss és Mr. Park, akik azt hiszem szintén nem reagálnának valami fényesen arra, hogy a fiukkal faljuk egymást.

Szóval egészen addig csak tévézünk, míg Chaeyoung fel nem tűnik, kómásan, belassulva a nappaliban. Szőke angyal haja most kócokban hullik rá a vállára, szeme alatt sötét karikák pihennek, pedig már délelőtt tízkor fáradt le hozzánk. Fura ilyen zombinak látni.
- Jó reggelt!- morogja a bögréje fölött, majd ismét az emeletre vezető lépcsőhöz csoszog. - Jungkook, beszélni akarok veled. Most!- teszi hozzá nyomatékosan. Mielőtt felkelnék a kanapéról megnyugtató pillantást küldök Jimin felé, amivel biztosítom arról, hogy semmi sem fog történni odafent. Legalábbis semmi olyasmi, amit tegnap mi csináltunk az ő szobájában.

Chaeyoung lomhán csukja be mögöttünk az ajtót, majd leültet az ágya szélére, és egy darabig csak kevergeti a cappuccino-ját. Kicsit ijesztő, mert egyáltalán nem hasonlít önmagára. Olyan mintha kimosták volna.
- Van valakid?- kérdezi hirtelen, mire szoborrá dermedek.
- Nincs- hazudom olyan meggyőzően, ahogy csak kitelik tőlem. Chaeyoung vesz egy mély levegőt.
- Jungkook, ne hazudj nekem! Mondd meg, itt és most! Tudni akarom ki miatt kerülsz!
- Ez bonyolultabb, mint gondolnád...
- Ki vele!- sürget, de nem is sejtheti ki miatt hanyagolom mostanság. Biztosan azt hiszi valamelyik csajjal az osztályomból, de a valóság egészen más.
- Tudod, tegnap Jiminnel nem csináltunk semmiféle házit. Mi csak... szerettünk volna együtt lenni, mivel mind a ketten... szeretjük egymást.
Hagyom, hogy megeméssze a hallottakat. A szeme elkerekedik, és sikerült elérnem, hogy leessen az álla. Mint egy hal, úgy tátog másodpercekig.
- T-te meleg vagy?- kérdezi végül sokkosan. Bólintok.
- Mindig is az voltam. Jimin pedig nagyon régóta tetszik nekem...
- Állj! Minden világos. Szóval... te mindvégig arra használtál, hogy összemelegedjetek a bátyámmal. Szó szerint.
Keserűen felnevet, majd egy nagyot kortyol forró italából. Iszonyú bűntudat gyötör, amiért ezt tettem vele. Szörnyű ember vagyok.
- Igen. És tudom, ezt sehogy sem tehetem jóvá, de akkor is nagyon sajnálom. Te egy gyö...
- Ne kezdd ezt! Nem akarom hallani! Csak... csak menj ki- mutat az ajtó felé, nekem pedig nincs miért itt maradnom vele, szóval teszem, amit mond.
Jimin már a lépcső előtt vár.
- Elmondtam neki.
- Mi? Azt hogy...
Láthatja rajtam, hogy igen, mindent bevallottam neki. Ezzel teljesen összetörtem, láttam rajta. Hogy lehettem ilyen szemétláda? Jimin az enyém, de megbántottam a világ legédesebb lányát.
- Oh!- tátja el a száját, és aggodalmasan a mögöttem lévő ajtóra pillant. Az egyszer biztos, hogy a húgának ezzel nem lett könnyebb. Lehet, most a saját bátyját is megutáltattam vele, pedig Jimin sem tehet róla, hogy olyan vonzó volt számomra. Ezek után még az ő szemeibe is nehéz lesz belenéznem. Akkora nagy hülye voltam.

Ezek után nem bírtam tovább Jiminéknél maradni, így hazajöttem, de még itt is nyomaszt a bűntudat.
Amikor összejöttem Chaeyounggal, már akkor is tudtam, milyen nagy kárt fogok tenni benne a végén, ha elérem a célom, de ez az egész akkor is olyan hirtelen jött. Tegnap, mikor elindultam itthonról Jiminhez, meg sem fordult a fejemben, hogy kitálalok neki mindent. És most tessék.
Undorodom magamtól, de Chaeyoung ezerszer rosszabbul érezheti most magát. Egy kelléknek, mert valljuk be az is volt számomra. Kihasználva, mert kihasználtam irántam az érzéseit és átvágva, mert eltitkoltam előle mindezt és elhitettem vele, hogy komolyan érdekel.
Jimin szülei nem fognak tudni az okáról, amiért az örökké vidám lányukból egy igazi zombi lett. Habár, lehet Chaeyoung mindenről beszámol nekik, de ezt kétlem. Mikor maga alatt van teljesen magába fordul, ha pedig Jiminen múlik, nem derül ki semmi.
Abban maradtunk, hogy a szüleinknek még nem mondjuk el, mi van köztünk, mert egy coming out bőven elég volt erre a hónapra.
Aztán reménykedünk, hogyha arra kerül a sor, ők jobban fogadják majd a hírt, mint a húga.

Nehéz szülés volt, de kint van xd

Köszi, hogy elolvastad!  ❤️❤️❤️