Titok

9.rész

Békés beszélgetésünket Taeminnel, a reggeli jó madár szakítja félbe. De most nem ok nélkül van itt, hiszen Taemin neki is elszeretné mondani a nagy hírét.
Mikor először meghallottam, hogy boxolni fog járni, readásul Jungkookékhoz, jó baráthoz hűen arcon röhögtem. Taemin izmos és jól néz ki, de az ottani srácok tuti simán legyűrik. Főleg ha Jungkookról beszélünk.
- Sziasztok! Jimin, már nem vagy büntetésben?- szegezi nekem a kérdést, mire ártatlanul megrázom a fejem.
- Milyen büntetés? Még mindig járnotok kell bünti szobára?
Na tessék, csak ez hiányzott! Mindegy, most lebuktam, de legalább idefelé jövet csak Jungkookkal lehettem. Egész nap ő járt a fejemben, így valamennyire elviselhető is volt.
- Rágót kell kaparniuk- felel helyettem Hoseok, mire Taemin zavartan pillant rám.
- Nem is szabad rágózni a suliba.
- Attól, hogy nem szabadna, még elég sokan csinálják, hidd el.
Ebbe a sokba például én is beletartozok, mert nevetségesnek tartom, hogy egy gimnáziumban, nem lehet rágózni. Az oké, hogy a drog meg az alkohol tilos, de hogy még a rágózás is! Az igazgató karót nyelt egy ember.
- Mindegy, eltértünk a témától!- terelem el rólam a szót. De tudom, hogy Taemin még keményen ki fog kérdezni a reggelről, nekem pedig majd részletesen be kell neki számolnom róla.
- Igaz. Csak azt akartam mondani, hogy boxolni fogok járni, és kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá.
Hoseok arca lassan felderül, tőlem eltérően pedig büszkén gratulál hozzá.
- Nem tudtam, hogy ennyire érdekel a box! Az első edzéseden VIP vendég leszek, Jiminnel együtt!- von magához Hobi. Ha minden igaz, akkor az edzésen Jungkook is ott lesz, szóval még jó, hogy én is. Nem is olyan régen még volt bennem annyi tartás, hogy ne menjek mégcsak Kook közelébe se, most meg inkább miatta megyek, mint a legjobb barátom kedvéért. Ez is a vonzereje hibája és úgy látszik, hogy ismételten sikerült úgy elgyengülnöm, hogy hasson rám.
- Igen, de én leszek a legexkluzívabb! Csak utánam jössz te- vigyorgok gonoszan Hobi arcába, aki erre csalódottságot színlel.
- Most egy világot törtél össze benne, Chim- rázza meg Taemin rosszalóan a fejét, majd előveszi az ebédjét, amiből nem kérdés, hogy lopni fogok.
- Sajnálom barátom! Hogyan tehetnélek újra egésszé?- kezdek el én is színészkedni, akár egy dorámában. Hobi arcát a kezeim közé fogom, aki a vigyorát visszafogva próbálja kinyögni a választ.
- Sehogyan, ezt...ezt már nem tudod rendbe hozni- feleli, de a végén elkuncogja magát.
- Akkor...- teszek úgy, mintha minden porcikámmal gondolkoznék.- Akkor éld le így az életed- távolodok el, ezzel meglepve mindkettőjüket.
- Hé!
- Na ne! Ebből második évadot követelek, ahogy Hobi felépül a lelki traumából!- mondja Taemin, és még az se érdekli, hogy elcsórom az egyik szendvicsét.
- A második évadra nincs elég pénz- vonom meg a vállam. - De támogatók segítségével talán összejöhet. Leszel te az első számú támogatónk?
- Kössz, nem! Majd támogatlak titeket lelkileg- utasítja vissza az ajánlatom.
- Az sajnos nem elég.
- Tudjátok van az a színészkurzus!- mondja Hoseok. Ő meg oda akar már menni, vagy mi?
- Igen?
- Oda jár Yoongi is, nem?
Hát nem talált, mivel az a fiú semmi ilyesféle szakkörre nem jár, annyira kis antiszoc. Azért hamár bolondul azért a fiúért, ennyit tudhatna róla. Vagy csak én vagyok olyan mániákus, hogy tudom Jungkook melyik nap mit csinál?
- Szerintem összekevered a másik haverjával, azzal a Taehyunggal. Ő oda jár- világosítja Taemin. Ja, fura, mert én nem nézném ki Taehyungból, hogy érdekli a színészet. Hiszen egész jó pasi, azt hinni róla, hogy inkább az edzőterem az otthona és csakúgy fűzi a csajokat. De egészen elvarázsolt személyisége van, teljesen más világban él, mint mi. Egyszóval fura, de azért jófej és aranyos.
- Oh! Nem is tudtam! Na mindegy- vonja meg a vállát, de most tényleg csalódottnak tűnik. Szegény pára, csak közelebb akart hozzá kerülni. Az a baj, hogy nem igazán ismerem azt a Yoongit, csak annyit tudok róla, hogy eléggé antiszociális és látszólag tök emós.
Szerintem nem Hoseokhoz való, neki valaki olyan kéne, aki ugyanolyan életvidám, mint ő, és őszintén szeretné. Yoongi véleményem szerint, nem tudná azt a  szeretetet megadni neki, amit érdemelne.
- Miért nem beszélsz vele?- teszi fel Taemin ezt a felettébb jó kérdést. Mert szegényke túl nyámnyila hozzá.
- Nem tudom hogy csináljam...- vallja be szégyenlősen. Ilyenkor úgy tudom sajnálni. Át is ölelem, hátha így jobb lesz, de nagy valószínűséggel igen. Egy ölelés sokat segít, ezt tudom én is. Amikor rosszul voltam Kook miatt, Taemin mindig ott volt mellettem és, amikor átölelt valamennyire megnyugodtam belül. Ezért örökké hálás leszek a legjobb barátomnak.

Végre elszabadulok az utolsó órámról is, örömömben pedig nem is figyelve senkit, rohanok ki a szabad levegőre. Fáradtan felsóhajtok, és már tenném is meg az első lépést haza, de eszembe jut valami. Pontosabban valaki. Ma csütörtök van, vagyis Jungkooknak foci edzése van, ha jól tudom, és jól tudom. Mi lenne, ha meglepném? Éppenséggel nincs olyan messze az a focipálya, ahol az edzést tartják. De mit mondjak neki, ha meglát? Talán ráfogom a kíváncsiságomra. Tényleg érdekel mit csinál ott, éles helyzetben, úgyhogy ez nem is hazugság. Plussz még nincs kedvem hazamenni, és tanulni. Jungkook sokkal érdekesebb.

A lelátón a harmadik sorban foglalok helyet, de mivel alig vannak itt rajtam kívül nézőnek, így innen is tökéletesen látok. Most még csak az üres pályát, de szerintem hamarosan jönnek a játékosok is.
Kíváncsi vagyok Jungkook arcára, mikor meglát engem itt ülni. Biztos vagyok benne, hogy alaposan meglepem ezzel, mert szerintem rám számítana utolsónak, hogy megnézném. Legutóbb is csak vonszoltam magam, mikor Taeminék elrángattak, és biztosan látta rajtam ő is, hogy inkább aszalódnék otthon.

Jungkook először nem is vesz észre, csak az edzőt figyeli. Annyira aranyos, ahogy koncentrál a mondanivalójára. Most szívesen lennék a férfi helyében.
Fészkelődni kezdek, hátha így sikerül megpillantania, de nem járok sikerrel. Az lenne az érdekes, ha egész edzés alatt nem venne észre. Na azért azt nem hagyom, részben mégiscsak a reakciója miatt jöttem el.
Akkor valami feltűnőbb cselekvéssel kell előállnom.
Párat köhintek, direkt hangosan, mire végre Jungkook is meglát, nemcsak a csapattársai. A reakciója az, amire számítottam: bambi szemei kikerekednek, ajkait pedig cukin elnyitja egymástól, majd lassan széles mosolyra húzza őket.
Olyan édes, akár egy tapsifüles. Kis nyuszifiú. Még akkor is kicsi, ha csakúgy dagad az izomtól. Nem a külsejét kell nézni, hanem a személyiségét.
Felemeli a kezét, és alig észrevehetően int nekem. Vigyorogva viszonzom a köszönését, és továbbra is szemezek vele, amit az edző észre is vesz és nem néz jó szemmel. Először Jungkookra, majd rám pillant, a többiekkel együtt, mire kicsit zavarba is jövök.
- Csak nem untatom, Jeon?- veszi kérdőre. Számon kérő hangsúlya nekem ijesztő, tiszta olyan, mintha egy katonai állomáson lennék. Jungkook némán megrázza a fejét, tekinetét pedig elszakítja rólam.
- Akkor legyen szíves ne a szőkeségre figyelni!

A fiúk bemelegítéssel kezdenek, ami kicsit sem izgalmas, viszont Kook miatt érdemes figyelnem.
Leginkább a pálya hozzám közel eső részén kocog, és csinálja a gyakorlatokat, így lehetőségem adódik megcsodálni izmos lábait. Miért van ilyen tökéletes teste? Teljesen elcsavarja a fejem egész lényével. Olyannyira, hogy már álmomban is őt látom, legtöbbször minden féle ruha nélkül. Nem egyszer okozott már merevedést számomra, így muszáj voltam kielégíteni magam. Persze halkan, nehogy valaki meghallja mit csinálok.
Mostanában ezek kimaradtak, inkább érzelgősebb álmaim vannak vele. Ezekben főképp az ajkáé a főszerep, legalábbis én mindig a száját szoktam nézni. Ezzel mindig kicsikarok egy-egy csókot, ami olyan valóságosan hat, mintha a való életben ízlelgetném az ajkait. Pedig még sohasem csókolóztam senkivel. Azt akarom, hogy ő vegye el az első csókomat, de erre elég kevés az esély...

Végül egész délután csak Jungkookot figyeltem, mivel amit ezek csináltak nem lehet focinak nevezni. Kook ennél sokkal jobb helyen is edzhetne, ahol valódi játék zajlik. Egy kivételével az összes gólt ő vitte be ügyességének hála, én pedig minden kapura rúgásánal megtapsoltam.
Az első emberek között hagyja el az öltözőt, majd le is pacsizik velük.
Felállok a lelátóról, és elészaladok, bár nem ez volt az elképzelésem, de olyan mintha ismét nem én irányítanék. Jungkook vonz magához, akárcsak egy mágnes.
- Szia!- köszönök neki kissé félénken. Nem tudom eldönteni, hogy most az enyhén vizes haját, a nedves ajkait, vagy a gesztenye barna szemeit bámuljam. Ilyenkor jó lenne, ha kaméleon módjára tudnám mozgatni a szemgolyóimat.
- Szia! Hogy kerülsz ide?- kérdezi kíváncsian.
- Érdekelt hogy játszol éles helyzetben. Bár ezt nem nevezném annak- nevetek fel kínosan. Nem ismerek magamra, ahogy Jungkook se rám; találom ki a furcsa mosolyából.
- Igazad van. Nyugi, a vérre menő meccseken összekapják magukat! Még azt hiszem zavarban voltak.
- Pff! Nem kell védened őket!
- Hát pedig a saját szememmel láttam, hogy bámulod őket! Ilyenkor ki ne jönne zavarba?
Ezzel a többes számmal valószínűleg csak magára utal, hiszen egész meccs alatt őt néztem, nem mást. Szóval sikerült zavarba hoznom? Hát nem látszott a teljesítményén.
- Há-hát, én csak figyeltem a játékot!- mondom, miközben Jungkook után indulok. Meg akarom fogni a kezét, de nem merem. A szívem vadul zakatol, már a gondolatra is, de kezdeményezni nem kezdeményezek.
- Szóval mégiscsak érdekelt!- forgatja ki a szavaimat. Most tagadjam le?
- Igen, érdekelt.

Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️