Titok

3.rész

                  Jungkook szemszöge

Meglepően feldobódva sétálok hazafelé az edzésről, mivel ma a szokásosnál is sokkal jobban teljesítettem. Ezt természetesen Jiminnek köszönhetem. Nagyon feldobott, hogy ő is ott ült, és nézte, hogyan teljesítek, így pedig bennem volt az a bizonyítási vágy.
Kicsit mintha kevésbé utált volna, azt hiszem még egy jó szót is szólt mielőtt bementem volna a ringbe, bár ebben nem vagyok olyan biztos, mivel nem igazán értettem, mit mondott.
Lehet, valami teljesen mást, de inkább elhitetem magammal, hogy valami bíztatót.

Mikor haza érek, anya még nincs otthon, szóval csak leveszem a cipőmet és a szobámba indulok.
A táskámat ledobom valamelyik sarokba, majd levetődök az ágyamra.
Előveszem a telefonomat és megnyitom az instagrammot.
Egyből a keresésre megyek, ahol elsőnek, mint mindig Jimin neve ugrik fel.
Nem merem bekövetni, mert félek nem örülne neki.
Szinte mindennap kitesz magáról valamit, én pedig az összes képét elraktározom a galériámban.
Ez ma sincs másként, mert már fel is töltött magáról egy aranyos selfie-t.

Olyan aranyos! Kár, hogy alig látszik ki a pufi arcocskája a takaró alól.
Miközben még mindig a képet nézem, beindul a fantáziám és elképzelem Jiminiet, ahogyan az én ágyamban fekszik.
Sokszor elképzeltem ezt a jelenetet, az arcát, miközben azt csinálnánk, a hangját, az édes nyögéseit... Annyira szeretném, ha ez megtörténne egyszer! Hogyha Jimin nem lenne velem ennyire távolság tartó és nem gyűlölne, valami számomra ismeretlen ok miatt, akkor én lennék a legboldogabb ember a világon. Nem kéne kamu kapcsolatot tartanom a húgával, és nem kéne titkolnom előle az érzelmeimet.
Felsóhajtok és elmentem magamnak a képet, majd összeszedem a ruháimat és a fürdő felé veszem az irányt.

                    Jimin szemszöge

Miután vettem egy jó hosszú zuhanyt, bebújok az ágyamba és előveszem a telefonomat.
Először is csinálok magamról egy újabb képet, hogy aztán ki tudjam majd tenni.
Elég cukira sikeredett, biztos tetszeni fog majd a követőimnek.
Gyorsan kirakom és átváltok a másik fiókomra. Már rég ki kellett volna törölnöm ezt az oldalamat, de nem vitt rá a lélek.
Még nem tettem ki rá semmit és igazából csak egy embert követek rajta, pusztán azért, hogy kínozzam magam.
Az egyetlen embert, akinél semmi esélyem nincs. Az egyetlen embert, aki még ígyis úgy vonz magához, mint a mágnes, és akárhogy is próbálok valahogy tenni ellene, hogy elfelejtsem, egyszerűen nem megy.
Ezért utálom magam, és ezt a személyt is, aki teljesen elcsavarta a fejem.
A régi képeit nézegetve is felhúzom magam és inkább elteszem a telefonomat, jó messzire, hogy mégcsak ne is lássam.
Lekapcsolom a villanyt és álomra hajtom a fejem.

***

Hangosan lihegve futok a termem felé, mivel a mai reggel sikerült átaludnom az ébresztőt és már el is késtem.
Szó szerint berohanok az osztályba, így minden szem rám szegeződik.
- Elnézést a késésért!- hajolok meg a tanárnő előtt. Azt hiszem, szerencsém van, hogy nem az egyik vas szigorú tanárt fogtam ki, hanem egy elnézőbbet. Talán még az is a javamra szolgál majd, hogy még nem késtem el soha egy óráról sem.
A tanárnő sóhajt egy nagyot, majd jelez, hogy csak üljek le.
- Talán elnézhetem ezt az egy késésedet, de többet ne forduljon elő!-parancsol rám, mire csak bólintok és kipakolom a könyveimet.

Nagyon tartanom kellett magam, mert legszívesebben átaludtam volna az egész órát, annyira fáradt vagyok még mindig.
Most is csak vonszolom magam a folyosón, nem is figyelek semmire, ezért az egyik kisebb lépcsőbe megbotlok és hasra esek.
- Basszus!- káromkodom el magam és igyekszem összeszedni a szétesett füzeteimet és könyveimet.
- Minden oké?- hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Miközben a lehetséges válaszokon gondolkozok, Jungkook leguggol mellém és felveszi, amit nekem még nem sikerült.
- Ja, csak fáradt vagyok- motyogom az orrom alatt, majd gyorsan felegyenesedek.- Kösz!- nyögöm ki a segítségéért és amilyen gyorsan csak tudok elsétálok.
Jungkook nem jön utánam, feltételezem már megszokta azt, hogy felszívódok.

Útközben találkozom Taeminnel, aki valamiért olyan furcsán néz rám.
Összevonom a szemöldököm és az arcomat kezdem el tapogatni, de nincs rajta semmi.
- Engem bámulsz?- kérdem, mikor már előtte állok.
- Igen- kezd el bólogatni. Szóval mégcsak nem is tagadja.- Jól vagy?
- Igen, jól vagyok. Miért ne lennék?- zavarodok össze.
- Olyan vagy, mint egy paradicsom- neveti el magát, én pedig egyből lehajtom a fejem.
- Jó, hogy mondod- motyogom a kezeim takarásából, egy kis rést kihagyva a szememnél, hogy körül tudjak nézni. Az egyetlen ember, akit keresek az aki miatt tetőtől talpig kipirosodtam. Szerencsére nincs a közelünkben.
- Mi történt?
- Csak elestem- tudom le ennyivel, de Taeminnek ez nem elég.- És persze kiestek a cuccaim a kezemből, aztán Jungkook segített nekem felvenni-mondom halkan, közben megforgatom a szemeimet is. Olyan klisés ez az egész.
Utálom magam, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem, egyszerűen nem bírok parancsolni a testemnek.
Csak egyetlen módon tudok ezen a hülye érzésen túljutni, ha messziről elkerülöm vagy ha valami bántót vágok a fejéhez.
Inkább az elsőt választom.

Sziasztok!
Tudom, hogy ez a rész elég rövidre sikeredett a többihez képest és azt is, hogy sokáig is kellett rá várni.
Sajnálom, hogy ennyit késtem vele.
Igazából még ígyse lett az igazi.
Azt se tudom mikor jön a következő rész, mert őszintén szólva a többi könyvemet most sokkal jobban élvezem is írni, mint ezt és most inkább azokra fókuszálok.
Kicsit olyan, mintha túlságosan elsietném, pedig nem akarom, de mégis olyan összecsapott az egész.
Próbálom jobban átgondolni a könyvet és nem levenni, mint a másik változatát és majd remélem jutok valamire.😅

Köszi, hogy elolvastad! ❤❤❤