Titok

4.rész

Az udvaron üldögélve nézelődök, miközben a körülöttem lévők beszélgetnek minden féléről. Egész szép csapat gyűlt össze, mint úgy általában minden nagyobb szünetben, amikor ilyen jó idő van.
A foci pálya irányába elnézve Taemint pillantom meg, aki eddig engem szólongatott sikertelenül, mert semmit sem hallottam a kiáltásaiból. Mivel senki nem figyel rám a nagy társaságból, ezért felpattanok az ülőhelyemről és a foci pálya széléhez sétálok.
- Süket vagy? Már vagy tizenöt perce szólok, hogy gyere ide!- kezd el pattogni, rögtön azután, hogy leültem mellé.
- A halottak hangosabbak nálad- forgatom meg a szemem, de nem foglalkozik vele. Fejével az egyik kapu felé biccent, egy sejtelmes mosollyal az arcán. Nem akarok, de muszáj odanéznem. Nem kell csalódnom a legjobb barátomban, mivel ismét megcsodálhatom Jungkookot félmeztelenül. Tudtam, hogy Jungkook miatt hívott ide, de azért erre nem számítottam.
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet valakinek ilyen jó teste. Mintha nem is ember lenne, hanem egy baba, akinek tökéletesen megtervezték az izmait.
A hátam mögött hallom Taemin hülye nevetését, amitől magamhoz térek és visszafordulok felé. Egyébként se szeretném, hogy észrevegye, ahogy bámulom.
- Kár lett volna erről lemaradni, igaz?- mosolyog rám perverzen, mire csak megvonom a vállam.
- Még szerencse, hogy te mindig a félmeztelen fiúkat nézegeted és kiszúrtad nekem- mondom, Taeminnek az elején pedig nem is esik le, mire értettem ezt.
- Ugye?- kérdezi, mert tudja, hogy ez csak egy hülye poén volt tőlem. Próbálom magamban tartani a feltörő nevetésemet, de nem megy.
A hátam mögötti falnak dőlök és tovább nézem, ahogy egymásnak rugdossák a labdát. Én nem szeretek focizni, viszont imádom nézni. Talán tényleg jó játék, de amikor általánosban beálltam, akkor csak engem rugdostak meg a labdával, teljesen szándékosan. Igazából minden tesi óra egy kész rémálom volt, mivel akkoriban én voltam az osztály lúzer és az az óra volt a legalkalmasabb, arra, hogy ne csak lelkileg bántsanak, hanem fizikailag is. A labdás játékoknál legtöbbször a fejemre céloztak, vagy ha éppen más testrészemet vették célba, akkor tiszta erőből vágták hozzám a labdát, csakhogy rendesen megérezzem, még másnap is. Ha pedig éppen futnunk kellett, akkor véletlennek álcázva fellöktek, akárhányszor csak tudtak.
Még szerencse, hogy ebben a gimiben, nem terrorizálnak, sőt senki sem utál, kivéve talán Jungkookot és azért idegesít annyiszor fel.
Félre is nézek a kapuhoz, ahol az előbb is volt és tényleg ott van, de nem egyedül. Pont a húgommal ölelkezik, még mindig félmeztelenül. A szemei lehunyva vannak, amitől csak még jobban összefacsarodik a szívem. Gyorsan elnézek róluk, nehogy még kicsorduljon pár hülye könnycsepp. Nem sírhatok emiatt!
Veszek egy pár mély levegőt, hogy összeszedjem magam, majd elindulok arrafelé, amerre az előbb bejöttem, de pont arra rugdossák a labdát, ezért nem tudok kimenni.
Csak a Jungkook felöli kijárat maradt. Sóhajtok egy nagyot és magabiztos lépésekkel felé indulok. Széles hátával pont eltakarja a kiutat, ezért hangosan megköszörülöm a torkom.
Egyből hátrafordítja a fejét, majd mikor meglát, ahelyett, hogy arrébb állna teljes testével felém fordul.
Nehezen, de felnézek a szemeibe, amik színtiszta meglepettségről árulkodnak.
- M-mit szeretnél?- kérdezi dadogva, mintha félne tőlem. Igazából nekem kéne félnem tőle, mert hozzám képest sokkal nagyobb darab.
- Szerinted?- vonom fel a szemöldököm, de még mindig csak pislog rám.- Ki szeretnék menni! Arrébb mennél?!- kérdem, így végre megérti és végre eláll az utamból.
- Na végre! Köszönöm! És mostmár vegyél fel egy pólót!- mondom, elhaladva mellette, bele se gondolva abba, hogy ebből talán leszűri azt, hogy eddig a fedetlen mellkasát bámultam. Szép volt!

Jungkook szemszöge

Suli után átjöttem Jiminékhez, csakmert Chaeyoung ragaszkodott, hozzá, hogy tanuljunk együtt.
Az ilyen alkalmakkor Jimin nagyrészt a szobájában gubbaszt vagy haza se jön, csak akkor ha már elmentem. Ebből is látszik, hogy mennyire gyűlöl, akárcsak a délelőttiből.
Igazából nem tudom, honnan kellett volna tudnom, hogy ki szeretne menni, hiszen inkább úgy tűnt, mintha mondani akart volna nekem valamit.
De egyébként hogy lehetek ilyen hülye?
Jimin nem szólna hozzám, ha pedig mégis akkor meg csak belekötne valamibe velem kapcsolatban.
- Kook, figyelsz?- hallom meg Chaeyoung hangját, mire pislognom kell egy párat.
- Bocs, csak elbambultam. Miért?- kérdezem, közben pedig visszatérek a könyvemhez.
Chae egy darabig még csendben van és gyanítom, hogy azért nem szólal meg, mert a könyvet nézem és nem őt. De nem beszélgetni jöttem ide, hanem tanulni és úgy is hallom mit mond, hogy közben a leckémet csinálom.
- A barátnőmnek, Jennie-nek lesz egy találkozója egy sráccal és röviden annyi, hogy azt akarja, legyünk ott mi is és legyen egy duplarandi-magyarázza, ő is a könyvét nézve. Látom rajta, hogy csalódott, amiért nem figyeltem rá teljesen, pedig nagyon lelkesen mondta. Nekem semmi kedvem ebben részt venni, de neki ez fontos, szóval rá kell bólintanom.
Nem vonzódom a lányokhoz, de Chaeyoung határozottan szebb, hogyha mosolyog és boldog. Neki nem áll jól a szomorúság.
- Nekem jó- mosolygok rá, ami meg is teszi a hatását, mert Chae arca is felragyog, majd letámadva hatalmas ölelésben részesít.
- Köszönöm!- hálálkodik, még mindig engem szorítva, közben pedig gyakorlatilag az ölemben ül, ami kisebb fajta undort vált ki belőlem.
- Semmiség.
Miközben Chaeyoung még mindig rajtam csimpaszkodik, nyílik a bejárati ajtó, mire azonnal odakapom a fejem.
Jimin érkezett haza, és miután vetett ránk egy pillantást fel is viharzik a szobájába, ahogy szokása. Francba!
- Megkéne csinálni a házit- mondom és remélem, hogy Chae végre kimászik az ölemből.
- Tényleg- bólint egyet, és visszatér a könyvhöz.

Mivel már készen vagyunk a házival, ezért Chae bekapcsolja a tévét és neki áll valami filmet keresni.
- Mindjárt jövök- állok fel a kanapéról és a konyha felé indulok, hogy igyak egy kis vizet.
- Oké!
A konyhába beérve, látom, hogy nem vagyok egyedül, mivel Jimin is az asztalnál ül és egy joghurtot eszeget.
Amint észrevesz megajándékoz egy gyilkos pillantással, aminek gondolom az az oka, hogy egyáltalán még itt vagyok.
Muszáj valamennyire figyelmen kívÜl hagynom, mert egész nap nem ittam semmit és már nagyon kiszáradt a torkom.

Lehajtok egy pohár vizet és mennék is vissza a nappaliba, de Jimin megállít.
- Sokáig enyelegtek még a nappaliban?- kérdi unottan, mire feléfordulok. Fogalmam sincs, mit mondjak erre. Miért kérdez ilyet egyáltalán?
- Öhm...nem- felelem bizonytalanul, figyelve Jimin reakcióját, aki csak a joghurtját kavargatja és az arcáról sem tudok leolvasni semmit.
- Jó, csakmert én is tévézni szeretnék és tőletek nem lehet- forgatja meg szemeit.
- Tőlem. Egyébként is menni készültem- mondom, pedig még maradtam volna egy kicsit, de megsajnáltam Jimint.
- Klassz!- ugrik fel egyből a székről és a nappali felé indul, majd levágódik a kanapéra, a húga mellé.
- Hát te?- kérdezi Chaeyoung, gondolom mivel ő is megszokta már, hogy Jimin ilyenkor nem jön le a szobájából.
- Jöttem tévézni- vonja meg a vállát és váltogatni kezdi a csatornákat. Chae összezavarodva néz rám, így észre is veszi rajtam a táskám.
- Elmész?- kérdi, egyből elém sétálva, mire csak bólintok.- Kikísérjelek?
- Nem, maradj csak! Majd holnap találkozunk!- köszönök el és el is indulok, hogy ne zavarjam tovább Jimint a jelenlétemmel.

Köszi, hogy elolvastad! ❤❤❤