Titok

5.rész

A padomban ülve nyomogatom a telefonomat, miközben a becsengetésre várok. Most kivételesen nem kell a dogák miatt pánikolnom, mert irodalom órán soha nem csinálunk olyan eget verően nagy dolgokat.
A csengetés után pár másodperccel meg is érkezik a tanár, mindössze pár lappal a kezében. Ezek nem dolgozatok, hiszen ha azok lennének az osztály felének nem jutna belőle.
-Jó reggelt gyerekek! Nagyon el vagytok fáradva?-kérdezi, mire az egész osztály bólogatni kezd.-Nyugi, a mai órára csak ezeket hoztam. Pár kérdés, amire válaszolnotok kell. Mivel csak ennyit tudtam kinyomtatni, ezért szeretném, ha párokban dolgoznátok!
A tanárnő elém is rak egy papírt, amin olyan egyszerű kérdések foglalnak helyet, mint például: Mi tesz boldoggá? Hogy képzeled el magad tíz év múlva? És ehhez hasonlók. Kicsit olyan, mintha egy tini újság egyik tesztje lenne.
-Jimin, addig ülj le Jungkook mellé!-hallom meg a tanárnő hangját, ami kiszakít engem a gondolataimból. Egyből Jiminre pillantok, ahogyan ő is engem néz. Látszik rajta, hogy neki nem tetszik annyira ez az ötlet.
Én viszont nagyon örülök neki, hogy egy teljes óráig mellettem fog ülni és ezeknek a kérdéseknek hála, meg is tudhatok róla dolgokat.
-Nem csinálhatnám meg egyedül?-próbál valahogyan még hatni a tanárra.
-Dehát Jimin, csak tizenöt perc az egész! Ha gyorsabban végeztek akkor még öt percet lefaraghattok belőle.
Végül Jimin kelletlenül feláll és lassan vonszolva magát, leül a mellettem lévő üres székre.
-Akkor először kérdezek én tőled, aztán pedig fordítva-mondja és a válaszomat meg sem várva, kiveszi kezeim közül a lapot.
Nekem édes mindegy, hogy csináljuk, csak itt legyen mellettem.
-Szóval az első kérdés: Mitől félsz a legjobban?
Már az első kérdésen el kell gondolkoznom, mivel nem tudom biztosra, hogy mitől is félek a legjobban. Az elutasítástól, viszont ha ezt mondom akkor nagy valószínűséggel ki nevet. A második dolog, amitől nagyon félek azok a pókok. Egyszerűen gyűlölöm őket.
-A pókoktól. És te?-kérdezek vissza, egy percig se elnézve gondolkodó arcáról. Gyönyörű szemeit ide-oda jártatja, miközben a kezében lévő ceruzával a padon dobol. Vajon én is ilyen sokáig gondolkoztam ezen a kérdésen?
-Hát... talán a szellemektől.
-Miért?-kérdezek vissza, hisz nagyon érdekel. Én nem hiszek a természet feletti dolgokban és még nem is láttam semmilyen szellemet vagy démont csak horror filmekben. Azokat viszont szeretem. Sokszor nézek az éjszaka közepén, tök egyedül a sötét szobában. Ezt Jimin valószínűleg nem merné megtenni.
-Ez a kérdés nincs a lapon-mondja, egy apró mosoly kíséretében.- Mi tesz boldoggá?-teszi fel a következő kérdést, így már egyértelművé válik, hogy az enyémre nem fog felelni.
-Ha a barátaimmal lehetek-mondom az egyetlen választ, ami eszembe jut.
Így belegondolva ezek a kérdések elég értelmetlenek, a tanárnő pedig biztos csak azért adta nekünk, hogy nyugodtan tudjon dolgozatokat javítani.
-Ha egyedül lehetek.
Eléggé meglep Jimin válasza, hiszen sok barátja van és még nem is láttam egyedül lézengeni.
-Csókolóztál már fiúval?-teszi fel Jimin a következő kérdést, mire kikerekednek a szemeim. Nem is tudtam, hogy van ilyen kérdés! Ezt tényleg valamilyen újságból lett kinyomtatva.
-Mi? Nem!-kezdek el pánikolni, viszont Jimin sunyi arckifejezését meglátva leesik, hogy ez valóban nincs a papíron.
-Csak szívatlak! Vicces voltál-teszi hozzá, még mindig rajtam vigyorogva, de akármilyen aranyos is most, ezt muszáj visszaadnom neki.
-És te csókolóztál  már fiúval?
Kérdésemre teljesen elvörösödik és a diadalittas mosoly is lehervad az arcáról. Most megfogtam!
-Ez csak egy vicc volt, szóval erre se fogok válaszolni-jelenti ki és már vissza is tér a magabiztos énje, viszont én nem fogom ezt annyiban hagyni. Kíváncsi vagyok rá, bár kockázatos, hogy a végén még pofára is esek, hogyha a válasza igen lesz. De ha jobban belegondolok, Jimin nem vallaná be. Főleg nekem nem. Mégis muszáj próbálkoznom.
-De én is megválaszoltam, szóval neked is meg kell!
-Nem!-rázza meg a fejét és nem látszik, hogy engedne.
-Na jó, akkor add ide a lapot!-mondom és a már tele irkált papír széléhez nyúlok, de Jimin nem engedi el.
-Nem! Miért adnám neked oda?!
Ő is szorítani kezdi a papírt, ami már a nagy nyomás miatt összegyűrődött.
-Csak engedd el!-mondom, de szavaim süket fülekre találnak, ugyanis Jimin még mindig maga felé húzza a megnyúzott lapot. Próbálom valahogy kicsalni tőle, de erősebb mint gondoltam. Még több erőt bevetve húzom magam felé a papír lapot, míg az el nem szakad, ezzel mindkettőnket hátrébb ugrasztva. Mivel Jimin sokkal kisebb, mint én, ezért szerencsétlen nagy zajjal a földön is találja magát.
Az eddig csendben figyelő osztály egy emberként rohan oda segíteni és még a tanár is felpattan a helyéről.
-Mi az isten történt?-kérdezi, majd ahogy megpillantja a ketté szakadt feladat lapot megrázza a fejét. A haragos pillantásaiból nem számítok semmi jóra, mégis meglep, mikor egy egész délutánra elküld minket a bűntető szobába.
Nem csak engem, hanem a még mindig földön ülő Jimint is.
-De tanárnő...- kezdene bele, de egyből el is hallgattatják.
-Miért nem bírtok ki negyvenöt percet anélkül, hogy nem csináltok semmi rosszat?! Akárhányszor csak egymás közelében vagytok vita van! Nem egyszer hallottam már a tanáriban, hogy az órán veszekedtetek. Ha még egy ilyen előfordul, nem csak egy délután lesztek bűntetésben, hanem egy egész hónapot!
Mikor a tanárnő befejezi a lecseszésünket, feldúltan ki siet az osztályból. Tuti most megy beköpni minket és szól a délután ügyelő tanárnak is, hogy számítson ránk. Még sose kerültem bűntetésbe és ha jól gondolom Jiminnek is ez lesz az első alkalom. Azért az igaz, hogy voltak kisebb szó csatáink, de nem fajultak el annyira, hogy ez legyen a következménye.
Kissé félve pillantok Jiminre, akin tisztán látszik mennyire mérges most rám. Hogyha szemmel ölni lehetne, akkor én már tízszer meghaltam volna az fix.
-Remélem most boldog vagy!-mormogja az orra alatt, majd felkapva a táskáját, ő is kiviharzik a teremből.
Az osztályban kínos csend uralkodik és egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki engem bámul. Szerintem Jimin viselkedésén is meglepődtek, mivel egyébként mindenkivel egy angyal Persze velem kivéve.
Úgy érzem minél jobban próbálom megszerettetni magam vele, annál jobban utál.

Itt a következő rész. El se hiszem. Xd
Jó sokáig húztam vele az időt, viszont ha minden jól megy akkor a hatodik részre már nem kell ennyit várni.
Inkább nem ígérek semmit, mert tudom, hogy úgyse tartom be. 😅

Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️