Titok

22.rész

Jungkook szemszöge

Miközben a szerelmem rajtam feküdve pihenteti pilláit én igyekszem minél jobban az emlékezetembe vésni nyugodt arcát. Ritkán ilyen csendes, de most az év végi vizsgák még őt is kifárasztották. Folyamatosan tanult szegényke, de azért mindig szakítottunk időt egymásra is. A suli mosdó például a mi kis törzshelyünk lett, és nem azért mert bélbajosak lennénk.
Már két hét is eltelt azóta, hogy valottunk egymásnak, és bár sokszor én miattam, de a kapcsolatunk még nem szivárgott ki. Jiminie túlságosan is mohó néha, és olyankor kimegy a fejéből minden. Imádom.
- Alszol, picim?- kérdezem és vigyázva az oldalamra fordulok.
- Nem- feleli, majd kinyitja gyönyörű szemeit. - Csak azon agyalok hogy sikerülhettek a vizsgáim. Talán valami túlzottan is elterelte a figyelmemet tanulás közben- motyogja a mellkasomhoz bújva, így a hangja elég tompa. - Vagy inkább valaki...- gondolkozik el.
- Lehet benne valami.
Nem csupán a suli mosdóban lehettünk együtt, és Chim sem volt néha olyan szorgalmas: ebben a két hétben Jimin gyakran járt ide tanulni, hogy kicsit én is okosodjak, de sokszor egyáltalán nem az történt, aminek kellett volna. És nem minden esetben én voltam a bűnös, mert bizony Jimin is rengetegszer lopott tőlem csókokat. Nem olyan ártatlan, mint amilyennek kinéz, bár én ezt már a kezdetektől tudtam róla. Egy tizenhat éves srác vagyok és még szép, hogy néhány vad csók csata közben kedvem lett volna széttépni ezt a szépséget. Főleg úgy, hogy már annyi ideje vágyom rá. Nagyon nehezemre esik féken tartani magam.
- Talán Taemin?
- Nem. Egy sokkal vonzóbb valaki- mondja és egyik kezét a tarkómra csúsztatja. Nem tudja mik zajlanak le a fejemben még ettől az apró érintésétől is. Megőrülök tőle.
- Akármennyire is volt vonzó az a valaki, biztos vagyok benne, hogy csakis jóra számíthatsz. Egy igazi okos tojás vagy.
Jimin szégyenlősen oldalra pillant, majd minden figyelmeztetés nélkül birtokba veszi ajkaimat. Mindig ezt csinálja, ha zavarba jön tőlem, gyanítom azért, hogy ne láthassam túl sokáig megszeppent állapotában. Szeretem ezt a szokását, és igyekszem minél többször zavarba hozni a tetteimmel vagy a bókjaimmal.
Egyre hevesebb lesz a lassúnak induló csókunk, és Jimin lassan az ölembe kuckózik. Ahogy mozgolódik folyamatosan ingerli a farkam, ezért ráfogok a derekára, hogy ezzel is egy kicsit korlátozzam. Ettől persze még ugyanúgy simogat, ezzel a tettével pedig megintcsak nem segít lenyugodnom. A cerkám kezd életre kelni a nadrágomban, és ha most nem állítom le a rajtam ülő szexiséget, akkor biztosan fel fog állni.
- Héj!- húzódok hátrébb tőle, amit értetlen arccal néz végig.
- Hm?- hümmög és csak fentebb mászik rajtam. Olyan mocskos dolgokat szeretnék tenni vele most, de nem lehet. Aggódom, hogy neki még talán túl korai lenne. Semmit sem szeretnék rá erőltetni.
- Nem vagy éhes?- kérdezem gyorsan.
- Nem- válaszol könnyedén, és addig mászik, mígnem teljesen a matrachoz nem szegez. Újra összetapasztja ajkainkat, és úgy csókol, hogy már egyszerűen lehetetlennek tűnik ellenkezni neki.
- Mert te az vagy?- kérdezi furcsa hangsúllyal, amitől érzem, hogy megremeg a farkam. Bele akarok markolni kerek fenekébe, le akarom róla tépni a ruháit és valóra akarom váltani vele a legdurvább, legmocskosabb álmaimat.
- Igen- nyögöm ki, amire valószínűleg nem számított. Legszívesebben csak nemet mondtam volna, és akkor ott folytattuk volna, ahol pár másodperccel ezelőtt abbahagytuk, de az agyam egy még mindig gondolkodni képes része tudatta velem, ha tovább fekszem a pimasz Jimin alatt, akkor ha akarja, ha nem a délután végére már nem mondhatja magát szűznek, ahogyan én sem.
- Nem harapunk valamit?
És most itt nem egymás ajkaira vagy más testrészére próbálok utalni, de szerintem Jimin nem egészen úgy gondolkodik, ahogyan én.
- De- bólint, és tekintete a nyakamra vándorol. Túl feszíti a húrt. Nem is sejti mennyire.
- Mondjuk egy fagyit?
A fagyi szó hallatára felnéz a szemeimbe és elégedetten elmosolyodik.
- Ölni tudnék egy fagyiért.

Még szerencse, hogy Jiminie ennyire édes szájú és, ha valamilyen cukros dologról van szó könnyen kábulatba esik. Kicsit bánom, hogy végül eljöttünk otthonról, de ami késik nem múlik. Legalábbis nagyon remélem.
Mindenesetre nagyon cuki, ahogyan az eper fagyiját nyalogatja. Minden tizedik percben elhadarja, hogy milyen meleg van, majd folytatja a mondatát. Ő sokkal édesebb, mint a fagyi.
- Ez nagyon finom- mutogat a csöpögő édességére. Olyan, mint egy tíz éves kisfiú. Még senkit sem láttam, aki ennyire bepörgött volna egyetlen gombóc fagyitól.
- Annyira jól esik- sóhajt fel, és megfogja a kezem. Kénytelen vagyok visszafogni hatalmas, boldog vigyorom, ami miatt minden velünk szemben elhaladó ember kettyósnak nézne. Jiminnek ez az aranyos gesztusa olyan hatással van rám, mint rá a fagylalt. - Máskor halálra idegeskedném magam a vizsgák miatt.
- Én nem izgulok ilyenkor. Lesz, amilyen lesz- mondom lazán, mire Jimin úgy néz rám, mintha azt mondtam volna, hogy bankot raboltam.
- Szeretnék olyan laza lenni, mint te- sóhajt fel és a vállamra hajtja a fejét. Most nem is húzza el rögtön, hanem egészen addig ott tartja, amíg le nem ülünk egy padra.
Olyan aranyos, hogy még ekkor is szorosan hozzám simul. Átölelem a derekát, mire küld felém egy apró mosolyt. Hamarosan itt a nyári szünet, és ez lesz a legboldogabb, ha minden napja ugyanígy telik majd. Az egészen biztos, hogy minden nap találkozni fogok Jiminnel és rengeteg közös programot fogunk szervezni.
- Hol bújkált eddig ez az éned?
- Valahol nagyon lent. Ugye nem gondoltad volna?- néz fel rám huncutul mosolyogva.
- Oh, dehogynem. Tudtam én, hogy nem gyűlölsz engem, sőt...
Apró csókot lehelek ajkaira, ami után tisztára kipirul.
- Lehet jobban szeretek veled lenni, mint egyedül.
- Azta, ez most meglepett! Komolyan.
- Ezek szerint a gondolat olvasó képességeiden még csiszolni kell- mondja továbbra is piros arccal. Olyan, mint egy pirosan világító közlekedési lámpa.
- Meglehet- bólintok vigyorogva. Bárcsak igazából is lenne ilyen képességem! Úgy Jimin minden apró gondolat foszlányáról tudomást tudnék szerezni. Ez minden vágyam.
- És már a szellemektől sem rettegsz?
- De igen. Ez nem változott. Még mindig rohadtul félek.
- Pedig nem léteznek- mondom lazán.
- De, léteznek és nem tudhatod mikor futhatsz össze velük. Lehet, hogy a szobádban is bújkál egy, miközben pedig alszol az íróasztalod alól bámul téged... vagy akárhonnan, igazából mindegy.
- Szóval azt gondolod szellem van a szobádban- értelmezem kusza szavait. Megzabálom, hogy ennyire félős és naiv.
- Nem... csak feltételezem. Nem merek odapillantani az este, de úgy érzem van ott valami.
- Lehet nem gondoltad volna, de én egy sokat tapasztalt szellem vadász vagyok. Hogyha szeretnéd át mehetek és elkaphatom neked, hogy utána biztonságban érezhesd magad- ajánlom fel a segítségem, bár nyilván ő sem kajálja be, hogy valóban értek a természetfeletti lényekhez, hiszen az előbb még azt mondtam nem léteznek. Egyértelmű, hogy hátsó szándékaim vannak. Vele akarok lenni, nézni, ahogyan szuszog a karjaimban és arra kelni, hogy ott van mellettem.
- De komolyan, Kook...
- Komolyan, Jimin! Adj egy estét és kiűzöm azt a démont nemcsak a szobádból, de az egész házból.
- Ez már a második estéd- jegyzi meg Chim mosolyogva. Igaza van. De ez most más, mivel Jimin most nem csak az álmaimban lesz ott velem. Ez már sokkal komolyabb. Annyi ideje várok már erre az estére. Jimin nem lesz részeg, tudni fog magáról, és úgy fogunk együtt aludni. Nagyon remélem a hormonjaim nem visznek rá egy mocskosabb útra.
- Jól van. Bízom benned, szellem vadász.

Köszi, hogy elolvastad!  ❤️❤️❤️