Titok

25.rész

Az eset óta míg én messziről kerülöm a Park házat, Jimin amikor csak teheti elszabadul onnan. Ma például suli után a közeli parkba jöttünk. Egy nagy fa árnyékába húzódunk, hogy a nap ne perzseljen minket annyira, és az első közös vakációnkat tervezgetjük.
- Viszont muszáj vennem magamnak pár nyáriasabb ruhát, mert ezekbe belesülök- simít végig hosszú farmer nadrágján. Mosolyogva figyelem mozdulatát.
- Tényleg praktikusabb lenne egy rövid nadrág. Úgy láthatnám a lábaidat- teszem combjára a kezem.
- Lábfétised van?- kuncog fel, majd összekulcsolja az ujjainkat.
- Nem, Park Jimin fétisem van- felelem, és lekapom, figyelmen kívül hagyva a parkban tartózkodó többi embert. Csakis Chim édes csókjára koncentrálok, törékeny testére, ami a karjaimban nyugszik és pimasz végtagjára, ami becsúszik a pólóm alá.
- Olyan bolond vagy- motyogja ajkaimra. Apró ujjai a hasamat cirógatják, és egy cseppet sem ártatlan mosolyt villant rám. Hihetetlen, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt az oldalát is ismerheti.
Csakis én tudom hol található a gyengepontja, én láttam először elélvezni, én vettem el az első csókját abban a kihalt box teremben, ahol még olyan kis esetlenül mozgatta ajkait az enyémeken. Mára már igazi profi vált belőle. A sok gyakorlás eredménye, hogy mostanra olyan jól csókol.
- De azért is szeretsz- vigyorgok rá győztesen.
- Hát persze, nyuszi. Amúgy erről jut eszembe, Chaeyounggal tegnap sütit sütöttünk anya szülinapjára, és képzeld el, hogy egész jól elbeszélgettünk. Persze rólunk meg rólad nem esett szó, de úgy látszik, kezd megbocsátani- újságolja boldogan. Ez tényleg jó hír. Örülök, hogy Chaeyoung legalább vele megbékélt. Én nem várom, hogy nekem is megbocsásson, és nem is érdemlem meg. Undorító, megbocsáthatatlan dolog volt, amit vele tettem.
- Jungkook!- szólít Chim a nevemen, majd az eddig pólóm alatt lévő kezét az arcomra helyezi. Szemei együttérzést sugároznak. - Tudom, hogy azt hiszed, egyedül te vagy a hibás, amiért ez történt, de tévedsz! Mikor elsőben kiszúrtam, hogy úgy méregetsz, és közeledni akartál hozzám, megijedtem. Tudod... általánosban elég duci voltam, szóval nem gondoltam volna, hogy kellenék bárkinek is. Elfogult voltam a testemmel, és azért is zárkóztam el előled, mert azt hittem, előbb vagy utóbb úgyis elijesztenélek a súlyfeleslegemmel. Aztán... egyszercsak összejöttél a húgommal, pont akkor, mikor már sikerült összeszednem magam, és megszeretnem azt aki vagyok. Az az időszak nagyon nehéz volt, és ha Taemin nincs mellettem, valószínűleg belerokkantam volna. Így viszont sikerült kihúznom. Felvettem egy álarcot veled szemben, de te összetörted azt, és így számodra is nyilvánvalóvá vált, hogy szerelmes vagyok beléd. Ha nem titkolom előled az érzelmeimet minden sokkal könnyebb lett volna- mondja a múlton rágódva.
Most, hogy elmondta nekem ezt az egészet csak még nagyobb hülyének érzem magam.
- Túl rámenős voltam, a helyedben én is megijedtem volna.
Jimin megforgatja szép szemeit, majd az én nagy örömömre ad egy rövid csókot.
- Ne akarj minden bűnt magadra vállalni! Emiatt együtt kárhozunk majd el.

Csak akkor elemzem ki jobban Jimin történetét, mikor átlépem a házunk küszöbét. Az év vége a tanároknak semmit sem jelent, leckét még ugyanúgy kell csinálni, ezt pedig csak itt tehetjük meg.
Szerelmem már otthonosan mozog a házban, miután pedig levette a cipőjét készülne is felmenni a szobámba, azonban én a derekára fogva akadályozom meg ebben.
- Szóval- kezdem mélyen szemeibe nézve - hogy is volt ez? Volt olyan időszak, mikor nem szeretted magad?
Jimin elvörösödve bólint.
- Nem értem hogy lehetséges ez- töprengek. Már az első napon észrevettem, hogy Jimin nem olyan nádszál, mint a többiek, de szerintem akkor is mesésen szép volt. Az évek során viszont sokat fogyott.
- Akkoriban tényleg kövér voltam...
- Nem, nem voltál. Első pillantásra megtetszettél. Mindeneddel. Nem számított, hogy volt egy kis hasad vagy nagyobb volt a combod, nekem bejöttél- vallom be, mire Jiminnek leesik az álla.
- Hogyan?- zavarodik össze.
- Beléd láttam- vonom meg a vállam. Mikor belépett az osztályba, idegesen szétnézett a padok között, láttam benne azokat a tulajdonságait, amiket a mai napig imádok benne. Lobbanékony, szemtelen, kedves és eszméletlenül pirulós. Tudtam, hogy nekem teremtették.
- Hát persze- kuncogja el magát.
- Persze is!- vágom rá, és kezeimet kissé lejjebb ejtem testén. - Még az a szerencse, hogy a fenekedből nem fogytál semmit- simítok végig említett testrészén. Azonnal dús alsó ajkába harap, és leejti táskáját az előszoba közepére, ezzel jelezve, hogy ma délután a tanulás háttérbe szorul.
- Örülsz neki, mi?- vonja fel szemöldökeit. Válaszul belemarkolok isteni félgömbjeibe, és egyszerűen a karjaimba kapom.
- Oh, de még mennyire, baby- felelem, majd megcsókolom elnyílt ajkait. A mai napon különösen.

Jimin szemszöge

Hangosan zihálok Jungkook alatt, aki ezúttal az ujjaival repített a csúcsra. Mindkettőnk élvezete megtalálható rajtam, de nem bánom, mert most is fantasztikus volt.

Olyan tapasztaltnak látszott, mintha nem először csinálná, de ezt azonnal ki is verem a fejemből. Egyértelmű, hogy csak pornófilmekből informálódott az ujjazással kapcsolatban.
Először furcsa érzés volt, hogy ott van bent hosszú ujja, de aztán ahogy elkezdte ki-be húzogatni bennem, eltalált egy pontot, amitől magamból kikelve sikítottam fel. Soha sem gondoltam volna, hogy lehet valami ennyire jó.
Miközben Kook ujjazott, én a legnemesebb részén dolgoztam a kezemmel. Fürgén mozgattam rajta a mancsom, hogy együtt mehessünk el, és egyikünkre se kelljen várni.

- Tessékh- nyújt nekem pár darab zsebkendőt, hogy megtisztogassam magam, majd erőtlenül mellém hullik. A spermás zsepiket kidobom a kukájába, aztán pedig szorosan mellé bújok.
Nézem kisimult arcát, csóktól duzzadt száját, az alatt pedig azt a kis anyajegyét. Óvatosan végigsimítok rajta, épp ahogy azt elterveztem, és szélesen elmosolyodom. Jungkooknak ez a kis anyajegye is az enyém.
- Van kedved még tanulni?- kérdezem, habár már előre tudom, mit fog felelni.
- Dehogy van! Tanuljon a hóhér. Két hét és vége a sulinak, nem kérek többet belőle- morog csukott szemekkel. Csak azt látom hogyan ráncolja a szemöldökeit. - Belőled viszont igen- rándul meg a szája sarka.
- Jó mohó vagy- jegyzem meg szintén vigyorogva. Egyik lábam átvetem csípőjén, fejemet pedig a mellkasára helyezem. Hallom a szívének gyors dübörgését.
- Csak ha rólad van szó- simít a fejemre, mire az én pilláim is lecsukódnak. Olyan kellemesen érzem magam most. Jungkook testéből árad a hő, így nincs szükségem a takaróra, mellkasa tökéletes párna számomra. Több se kell, pár perc múlva Jungkook ölelésében elnyel az álmok világa.

👐👐

Köszi, hogy elolvastad!  ❤️❤️❤️