Titok

30.rész

Jimin szemszöge

Igaz, hogy a kiválasztott parkban rengetegen vannak, mégis azonnal kiszúrom a legjobb barátom, annyira feltűnően mászkál. Ezek szerint nem csak én vagyok ideges. Ez jó, csak nehogy elvigye a dadogás az egészet.
Komótos léptekkel közelítem meg, hogy legalább úgy tűnjön, nyugodt vagyok, és összeszedettebb mint ő. Nem kell tudnia, hogy az út felénél majdnem visszafordultam, és hogy a tegnapi órákon át tartó szeretkezés miatt, most erősen próbálkoznom kell a könnyeim visszanyelésével, ha ülésre kerül a sor. Ami ezt illeti ezt Jungkooknak sem kell megtudnia.
- Szia!
- Szia! Egyedül jöttél?- kérdezi és bizalmatlanul a hátam mögé pillant.
- Igen, egyedül jöttem- felelem szemforgatva.
- Csak azért mert Jungkook azt mondta, nem fog elkísérni és leteszteltem.
- Most nagyon utálod, igaz?
- Nem szeretem jobban, mint eddig- feleli lazán, majd keresztbe teszi a karjait mellkasa előtt. Most félnem kéne.
- Bocsánatot kell kérnem. De neked is! Mindkettőnk hibázott, ezt be kell, hogy ismerjük- szólalok meg összeszedetten. Ezt a beszédet már tegnap összetákoltam a fejemben.
- Ki kérem magamnak! Én nem tettem semmit!
- De. Nem kellett volna elordítanod Jungkook előtt, mennyit sírtam miatta a válladon. Megbíztam benned annyira, hogy ezt tettem.
- Szóval most én is rossz vagyok? Tudnia kellett!
- Lehet, de nem így és semmiképpen sem tőled! Ezt az én dolgom volt elmondani.
- Tudod mit? Sajnálom. Őszintén sajnálom, hogy így alakult, de nem kéne egy pasi miatt szét mennünk- mondja tök komoly, bűnbánó arccal, amitől csak még viccesebb a mondat. Elnevetem magam, és a karjaiba dőlök, hogy jól megszorongassam végre.
- Szerintem se. Hiányoztál, te lökött!- motyogom, és élvezem, hogy ringat ide oda.
- Te is nekem. Mindent hallani akarok!
- Biztos ez?- kérdezek vissza bizalmatlanul, mire sebesen és komolyan bólint. Na jó, akkor rá zúdítom a jeges vizet.
- Akkor jöttünk össze, amikor kiment a bokám. Elkísértem bokszra, és amikor már csak mi tartózkodtunk ott, megcsókolt és szerelmet vallott nekem. Azt hittem, elájulok! Aztán hazafelé menet kitaláltuk, hogy titkoljuk egy darabig, szóval ezt tettük, amíg Chaeyoung rá nem jött. Ezután még szorosabb lett a kapcsolatunk, amikor pedig összevesztünk hozott nekem egy kövér macskát, aki ott él nála.
- Na és a húgod hogy jött rá?- kérdezi, mintha meg se hallotta volna a macskás részt, pedig nagyon szívesen beszélnék róla. Sokkal szívesebben, mint Chaeyoungról.
- Hát igazából csak arra gyanakodott, hogy Jungkook kavar mellette valakivel, és ezért hanyagolja úgy el, azt nem tudta, hogy én vagyok az a valaki. Erről Jungkook világosította fel.
- Nagyon jól eshetett a húgodnak a hír- horkant fel mellettem Taemin, pont ahogy számítottam rá.
- Figyelj, ez egy nagyon elcseszett helyzet, te is tudod! Jungkooknak sem esett jól így kidobni a húgom, de nem tehetett mást. Már ő is jobban van, mi pedig boldogok vagyunk együtt. Lassan minden oké lesz!
- De ha megint meg mer bántani, lebokszolom! Nem viccelek!- förmed rám, mikor nevetni kezdek elképzelve a küzdelmüket, amiben száz százalék, hogy Taemin maradna alul. Még szerencse, hogy ez valószínűleg soha nem fog bekövetkezni, hiszen Jungkook soha nem lenne képes megbántani.

A találnánk után azonnal sietek is, hogy minden kis részletet kitálaljak neki, míg tiszta kinézetében gyönyörködöm.
- Már csak az ősöknek kéne valahogy kitálalni- elmélkedik Kook, ezzel visszarántva engem a földre. Már csak a szüleink előtt titok a kapcsolatunk,  és elképzelni sem tudom, hogy fognak reagálni, mikor elmondjuk majd nekik, hogy egyébként együtt vagyunk. Anyáéknak már feltűnt, mennyire közel kerültünk egymáshoz, de természetesen csakis barátságot látnak kettőnk közé és Chaeyoung sem árul el semmit. Jungkook szülei is nagyon megkedveltek mostanában, mivel elég sokat lóguk náluk, de szerintem ők se gondolnák, hogy valójában mit is csinálunk a fiuk szobájában délutánonként. Akkor lehet, nem látnának már olyan szívesen.
- Szerintem...- szólalok meg lassan, és feljebb tolom magam a zöld gyepen, ami így szép csíkot hagy a pulcsimon. - először tapogatóznunk kéne kicsit. Mondjuk kitaláljuk, hogy a suliban összejött két fiú, és megnézzük hogy reagálnak a hírre.
- Ez jó ötlet- hümmög elismerően és rövid csókot nyom a számra. - Imádom, hogy ilyen okos vagy!
- Én meg téged imádlak. Mostantól muszáj edzésre járnod. Nem akarom, hogy miattam elhanyagold a focit. Hamarosan úgyis nyári szünet.
- De sokkal szívesebben vagyok veled, mint itt- nyög fel panaszosan. Megértem, nekem se volt ellenemre ez az időszak, mikor sülve főve együtt voltunk, de a barátaimra is időt kell szakítanom.
- Tudom. Viszont míg te itt vagy, én addig a lököttekkel. Aztán ugyanúgy találkozhatnánk, mint most- simítok végig selymes tincseibe, hogy ellágyítsam kicsit.
- Akkor is ugyanígy a karjaimba vetnéd magad?
- Igen- csókolom meg puha ajkait ügyelve rá, hogy kezei ne tévedjenek le sajgó alfelemhez. Hogy ezt megelőzzem összekulcsolom ujjainkat, ami rengeteg romantikát ad hozzá az egészhez. A fejem elnehezül a vágytól, és egyre gyorsabban kapkodom a levegőt, csókunk varázsát azonban egy éles sípszó töri meg.
- Fiatalok! Az én pályámon ugyan nem fognak ilyesmit csinálni!- üvölt ránk Jungkook mogorva edzője, mire azonnal legurulok a barátomról. Ő is felpattan, és engem is magával húz, de a hirtelen mozdulattal megingog a lábamon.
- Mi csak beszélgettünk, uram- mondja Jungkook szórakozottan, és szorosan tart, nehogy összeessek. A férfi arcán a ráncok lassan kezdenek elmélyülni, én pedig egyre jobban félek.
- Ez nektek társalgás?! Jeon, ezért legközelebb tizenöt kör futással kezd. És itt- mutat az előbbi fekvő helyünkre - minden egyes kör után lenyom ugyanannyi fekvőtámaszt!- rója ki páromra büntetését, amire egyáltalán nem szolgált rá, de ő csak engedelmesen bólogat. Nem normális.
- De mi tényleg nem csináltunk semmit. Nem rongáltunk- szólalok meg, bár a hangom remeg a félelemtől.
- Nem, amit maguk csináltak az közszemérem sértés!
- De hát...- kezdenék újabb vitába, azonban mielőtt befejezném a mondatot Jungkook a szavamba vág.
- Nem nagy dolog. Bocsánat, hogy zavartuk- mondja, majd sarkon fordul, és húz magával engem is.
- Jungkook, te hülye vagy! Mégcsak nincs is itt rajtunk kívül senki!
- Tényleg semmiség. Formában kell maradnom, mostanában nagyon eltunyultam- vonja meg széles vállát.
- Ezt nem mondod komolyan! Kockásabb a hasad, mint egy tábla csoki!
Tegnap volt alkalmam közelebbről megcsodálni kidolgozott izmait, amik érintéseim hatására elkezdtek táncolni bőre alatt. Jungkook mégha "eltunyulna" is ugyanolyan kívánatos lenne a szememben, ebben biztos vagyok.
- Ezt pedig te nem mondod komolyan!
- Dehogynem! És finomabb is- jegyzem meg halkan, de mivel a szerelmem kitűnő hallással rendelkezik, kajánul elmosolyodik. Ezt látván azonnal elpirulok, de nincs sok időm vörösödni, mert Jungkook megállva veti rá magát ajkaimra. Amint túltettem magam a meglepetésen, visszacsókolom ugyanannak a fának támaszkodva, ami mögött első alkalommal tett le. Véletlen lenne vagy szándékosan itt kapott le?
- Ugyan baby, nálad semmi se lehet finomabb.

Na helló! Így kb egy millió év eltelte után összeraktam végre a folytatást, habár nem sorolnám a legjobb írásaim közé xd
Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mikor sikerül majd megírnom a következő részt, mert nincs sok ötletem a könyvhöz, csak annyit tudok, hogy be kéne fejezni xd
Na mindegy, majd lesz valami 🙃

Köszi, hogy elolvastad!  ❤️❤️❤️