Haikyuu Oneshots Yaoi

Bokuto & Akaashi 1/2

     Figyelem! Bokuto karaktere érettebb lesz a mivel már idősebb.      

Akaashi

Viszlát élet! Viszlát szenvedés!

Ekkor egy kart éreztem meg csuklómon ami visszaránt és szorosan derekam köré fonódik párjával együtt. Miután a nagy lendület hatására mindketten seggre ültünk és fájdalmasan felszisszentem, hátrapillantottam az illetőre, kikerekedet szemekkel konstratáltam hogy ez Bokuto-san. Megfordulva karjai között öleltem szorosan magamhoz és izmos mellkasába fúrva fejem kezdtem hangos zokogásba. Ő csak hajamba vezette egyik tenyerét és lágyan simogatni kezdett, mire erősebben meg szorítottam.

- Miért? Miért basz ki velem ennyire az élet. Nem! Jobb kérdés! Miért dőlök be az embereknek? Miért nem tud valaki igazán szeretni? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Shh. Ez nem a te hibád. És hidd el van aki teljes szívéből szeret. - suttogta nyugtató hangon.

- Ezt csak azért mondod hogy ne ugorjak le.

- Nem, ezt azért mondom mert én szeretlek!  És nem csak barátságból, szerelmes vagyok beléd már évek óta. És ha te le ugranál, nekem sem lenne miért élnem. Tudom elköltöztem messzire, de csak azért hogy mindent megtanuljak amit kell és úgy álljak eléd mint egy érett férfi. Nagyon nehéz volt ez a 3 év nélküled mivel te vagy a mindenem, de mostmár itt vagyok és ha akarod sem hagylak magadra, ezeket már a telefonban el akartam mondani, de te leraktad - meglepetten pillantottam fel rá, látva arca komolyságát tudtam hogy igazat mond.

- Már másodszorra vallanak itt szerelmet nekem. - kúszott arcomra fájdalmas mosoly - Figyelj Bokuto-san, te vagy a legjobb barátom és bízom benned de nem bírnék ki több csalódást. Félek. Sajnálom. - hajtottam le fejemet.

- Megértelek. Az én hibám hogy ilyen hirtelen támadtalak le ezzel. Ezért ha nemet mondasz békén hagylak a témával és továbbra is én leszek a világ legjobb barátja. - mondta, a hangjából ítélve széllesen mosolyogva. Felnéztem rá. Szemeim még könnyesek voltak de már nem sírtam. - Szóval mi lenne ha csak eljárkálnánk helyekre, néha megölelnélek és ha nem tartod soknak össze bújva nézhetnénk filmet. Nagyon lassan haladnánk a te tempód szerint. Persze próbálkoznék mással is de ha kérnéd röggtön leállnék. Lefeküdnöd sem kéne velem csak amikor készen állsz. Ha pedig nem működik köztünk a dolog barátok maradunk. Ez így megfelel? - Hosszas gondolkodásba kezdtem tekintetem a csillagos égre emelve. Dejavu-m van. Hajh nem kéne igent mondanom. Túl sokszor vertek már át. Mi lesz ha ő is me... Nem most Bokuto-sanról van szó. Ha benne nem bízhatok meg akkor senkiben. Soha nem lenne képes bántani. Hisz az ő támogatása az egyik amiért még élek. Jó, egy leges-legutolsó esély a szerelemnek.

- Benne vagyok - emeltem rá tekintetem. Arcán hatalmas mosoly jelent meg és még szorosabban magához ölelt.

- Hey, hey, hey - ezen szavakra elmosolyodtam.

- Látom nem szoktál még le erről. - kuncogtam halkan - de ahogy nézem sokkal érettebb is lettél az évek alatt.

- Igen. Ott nem igazán volt kivel baromkodni. Le kellett csillapítanom magam és elhagyni a gyerekes durcikat. - mondta komolyan.

- Azok mondjuk egy kicsit hiányozni fognak. - erre hallkan felkuncogott és magának háttal fordítva próbált ölébe ültetni mire felszisszentem, ez neki is feltünt.

- Mi a baj? - Kérdezte aggódva, de mikor meglátta az eddigi helyemen a vértócsát azonnal leesett neki. - Az a szemét! Hogy tudott ilyet tenni veled. Gyere elviszlek magamhoz - pattant fel és csuklómat megfogva húzott fel majd maga után.