Haikyuu Oneshots Yaoi

Kuroo & Suga

Sugawara

Fáradtan ballagtam az ajtó felé, már épp lefekvéshez készültem mikor megszólalt a csengő. Ki lehet az ilyen későn? Mérges arckifejezéssel nyitottam ajtót, viszont mikor megláttam mindíg mosolygós párom könnyekkel borított, megtört, lila foltokkal tarkított arcát, minden haragom elszállt.

- Édesem! Mi történt? - öleltem magamhoz, amit viszonzott is, erősen pólómba markolva vállamra hajtotta fejét.

- Megtudták - Nem értettem rövid mondata jelentését, ezért csak jobban megszorítottam biztosítva támogatásomról, mire lépéseket hallottam magam mögül.

- Tetsu-kun dejó hogy itt va... - jött ki anyám mosolyogva, de amint meglátta meggyötört páromat az ő tekintetében is aggódás csillant. - Mi történt veled Tetsu-kun?

- Megtudták - ismételte.

- Mit? - kérdezte anya értetlenül. Mire párom nyakhajlatomba rejtve arcát kezdett halkan zokogni.

- Szerintem ezt inkább bent folytassuk. - javasoltam, lágyan hajába túrva, fej bőrét finoman cirogatva, mire csak bólogatott. Anyukám rögtön félreállt az ajtóból jelezve hogy mehetünk. Párom engem elengedve indult el, ekkor vettük csak észre hogy sántít, mire én karját átfontam vállamon és úgy segítettem be a nappaliban található kanapéhoz amin apám egy újságot olvasva ült cseppet sem zavartatva magát hogy hárman állunk felette.

- Igen? Mi kéne? Éppen olvaso... - pillantott fel ránk mire szemei elkerekedtek - Jézusom Tetsu! Valaki jól ellátta a bajod! - közölte mire anyám mellé huppanva oldalba könyökölte. - Aú! Jól van na! Mond kit kell megvernem? - újjabb könyök apám oldalába. Erre párom arcán megjelent egy alig észrevehető mosoly.

- Köszönöm Kato-san a segítségét de nem szeretnék élni a lehetőséggel. - mondta. Hát igen, a szüleimmel mindíg is nagyon udvariasan beszélt.

- Te tudod - vont vállat apám.

- Jól van drágám köszönjük a feszültség oldást, de mostmár kelj fel és engedd leülni Tetsu-kunt - mondta a nő szigorúan mire a férfi felállt, párom pedig a helyére bicegett. - Most pedig Tetsu-kun elmondod mi történt? - nézett rá anyám mire lehajtva fejét kezdte el összeszedni gondolatait. Mivel láttam hogy nehezen megy neki elé guggoltam és combjain pihenő kezeit megcirogattam.

- Baba, tudod hogy nekünk bármit elmondhatsz, már család tag vagy. - mondtam neki lágy hangon.

- Tudom, csak fogalmam sincs hol kezdjem.

- Az elején - javasolta apám mire anya bokán rúgta.

- Aú

- Hah! - sóhajtott párom gondterhelten - Nehéz ezt felnőtteknek is elmondani.

- Kimenjünk? - kérdezte anya kedvesen.

- Nem. Nem szeretnék előttetek semmit titkolni, mert ti is olyanok vagytok nekem mint egy második család. Vagyis mostmár az első - mondta elhalkulva fejét lehajtva. - Koushi neked már mondtam hogy a szüleim sokszor azzal oldották meg a nevelésem hogy megvertek... - nyelt egyet - de eddig pofonon, és egy-egy erősebb űtésen kívül nem kaptam semmit... Viszont tegnap... - itt elakadt - Hajh... Koushi te megmondtad hogy töröljem ki azt a képet... de nem tettem és meglátták! - temette arcát tenyereibe, könnyei újra folyni kezdtek, mellé ülve szorosan magamhoz húztam mire fejét melkasomba fúrta. Percek teltek el mire légzése csillapodott és elhúzódva tőlem térdét átkarolta, majd újra megszólalt. - Anya vette észre, rögtön rohant apához aki örjöngve robbant be a szobámba és telefonomat elvéve anyámmal az egészet átkutatták. Még jó hogy néhány szerelmes képen és üzeneten kívül nem volt más rajta, de nekik ennyi is elég volt ahhoz hogy apukám puszta kézzel a földre teperve ököllel ütni kezdjen, később pedig felkelve párat belém rugjon, amit anyám mint egy előadást úgy nézett... csak az volt a szerencsém hogy kézzel lábbal tudtam védeni magam. - újra megindultak könnyei. - Mikor kiőrjöngték magukat apám egy szót mondott: "Takarodj" ezután míg össze szedtem magam azt ecsetelgették "Miért vagy ilyen hálátlan? Csak azért viseltük el eddig a létezésed mert drága lett volna az abortusz ha pedig uccára rakunk a rendőrök lecsuknak, de mostmár az sem érdekel! Minek kellett neked fiúnak lenni, aki ráadásul buzi? Miért nem születtél halva? Itt a vége! Takarodj és ebbe a házba többet vissza ne gyere!" Ezek után rögtön ide jöttem, nem tudtam ki máshoz fordulhattam volna. Tudom teljesen normális ha a gyereket néha megverik a szülei hisz máshogy nem tanul, de nekem ez egy kicsit sok volt, ezért ha nem túl nagy kérés itt maradhatnék egy pár éjszakára? Utána visszamegyek hátha megenyhülnek. - mondta szüleimre nézve.