Haikyuu Oneshots Yaoi

Bokuto & Akaashi 2/2

Akaashi

Tíz hónapja "jártunk" Kotarou-val. Igazat mondott, tényleg nem erőltetett semmit. Az én tempómban haladtunk ami abból állt hogy sok az ölelés az összebújás, a testem kevésbé intim pontjaira hintett puszi (nyak, tarkó, arc... stb) és már a kereszt nevén szóllítottuk a másikat. Tudom ez nem számít kapcsolatnak de szerintem érthető hogy miért nem akartam sietni, viszont már úgy éreztem készen állok a csókra és ha megerőltetem magam többre is. Ezalatt az idő alatt alaposan megismertem az "új" Kotarou-t. Sokkal érettebb lett mint gondoltam. Nem hisztizik, durcázik. Nem nagyképűsködik vagy adja a lányoknak az istent, nagyon önálló és kötelességtudó lett, védelmező ami abban nyilvánul meg hogy mindentől és mindenkitől meg akar óvni, hangereje általában megegyezik egy normális kultúrált emberével és energiája is alábbhagyott, viszont az a jól ismert vigyor szinte mindíg ott virít arcán hogy engem is mosolygásra késztessen.
Éppen a kanapén feküdtem Kotarou karjaiban mikor csengettek. Megjött a pizza. A mögöttem lévő nagynehezen kikászálódott és a bejárati ajtóhoz sétált. Vissza viszont már két ínycsiklandó pizzával jött. Kicsit fentebb ültem hogy az ölembe rakhassa a dobozt. Miután ezt megtette lehuppant mellém és enni kezdett. Én még vártam hogy hüljön. Addig viszont gondolataimba merülve tanulmányoztam Kotarou arcát. Úgy érzem egyre jobban szeretem, ami jó és rossz is. Mivel még mindíg félek, de egyre jobban vágyom puha ajkaira. Mit reagállna ha megcsókolnám? Gondolataimból Kotarou meglepődott arca szakított ki, miután észrevettem hogy alig 5 centi válsztja el ajkainkat bepánikoltam. Mit csinálok? Gyorsan felpattantam a kanapéról és a pizzámmal együtt kirohantam a konyhába.

- Inkább kint eszek - mondtam még utoljára, leültem az egyik bárszékre majd paradicsom vörös fejjel kezdtem enni az ételt mélyen gondolataimba merülve. Utóbbi tevékenységemből egy hátulról átölelő kar és egy a vállamra támasztott fej szakított ki, majd meghallottam mély hangját közvetlenül fülem mellett amibe beleborzongtam.

- Mi volt ez Keiji? - kérdezte pimasz hangon, melyen hallatszott hogy mosolyog.

- S-semmi cs-csak azt hittem v-van egy b-bogár az arcodon - dadogtam.

- Mhm, és megnéznéd jobban csak mert úgy érzem még mindíg ott van. - incselkedett. Szemét. Nem válaszoltam, csak még jobban elpirultam, szerencse hogy nem láthatta. Ekkor elhúzódott, majd vállaimnál fogva fordított maga felé, így megpillanthattam komoly tekintetét az enyémbe fúródni. - Figyelj Keiji! Tudod jól, én készen állok, sőtt sóvárgok a tovább lépésért. Ezért ha úgy érzed már bízol bennem annyira hogy megcsókolhassalak akármikor megteszem. Viszont nem garantálom száz százalékig hogy magamtól le tudok állni, ha soknak tartod szólj. - Aprót bólintottam. Nem kellett sokat várnom, puha ajkait éreztem meg sajátjaimon melyeket lágyan kezdett mozgani. Nagyon jól csókolt! Egyik exemmel sem volt ilyen mámorító. Azt hittem ott olvadok el. Pár perc múlva nyelvével lassan végig nyalt alsó ajkamon, habozás nélkül nyitottam apró résnyire számat, hogy nyelvét át vezethesse. Karjaim nyaka köré fontam, hogy le ne essek a székről. Mire ő kezeit derekamra csúsztatta és lágyan végigsimítva rajta ért el félgömbjeimhez melyekbe óvatosan belemarkolt, mire csókunkba sóhajtottam. Kicsit felbátorodva emelt meg fenekemnél fogva és amint dereka köré kulcsoltam lábaim megindult a háló felé. Ismét Dejavu-m van, és ez egy kicsit aggaszt. Mi lesz ha... ? Nem! Most nem pánikolhatok be! Sosem bántana. Tudom Wakatoshira is ezt mondtam de ő más. A szobába érve az ágyra térdelt engem pedig óvatosn lerakva elfektetett, majd fölém kerekedve hajolt fülemhez.

- Készen állsz? Gyengéd leszek, esküszöm. - suttogta.

- I-igen. - válaszoltam bizonytalanul. Elhajolt fülemtől, mélyen szemembe nézve kedvesen rám mosolygott, mire én kicsit megnyugodtam és bárorságot gyűjtve könyököltem fel hogy megcsókolhassam. Arca eleinte meglepettséget tükrözött de hamar észhez tért és pár másodperc múlva már ő irányított, amit cseppet sem bántam.
Ekkor puha tenyerével óvatosan pólóm alá nyúlt és lágyan simogatni kezdett, mire én csókunkba sóhajtottam és felbátorodva utánoztam le tettét melybe beleremegett. Pár perccel később elvált ajkaimtól és az anyagot felfelé kezdte húzni, én pedig engedelmeskedve néma kérésének emeltem fejem fölé kezeim. Miután megszabadított a felesleges ruhadarabtól a földre dobva azt hajolt rögtön melbimbóimra és felváltva kényeztette őket nyelvével, mire aprókat sóhajtottam. Ezt gyorsan megunta, ízlelőszervét hasamon végig húzva tért át ékességemhez melyre elősször nagrágon keresztül rámarkolt, halk nyögést kicsalva belőlem, majd meg is szabadított nagy meglepetésemre mindkét takaró anyagomtól, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta. Nem halad kicsit gyorsabban a kelleténél?