Haikyuu Oneshots Yaoi

Atsumu & Oikawa

Iwaizumi

Már korán reggel tőlünk zengett a villamos, Kindaichi lelkesen magyarázott, Hanamaki egyszer-kétszer szarkasztikus beszólásokkal reagálta le történeteit, Kunimi csendesen figyelte őket én pedig azon tűnödtem mi üthetett abba az idiótába. Milyen idiótába? Kettőt tippelhettek... hát persze hogy Oikawába. Minden reggel együtt jövünk iskolába de tegnap bejelentette hogy pár napig nélkülünk megy. Nem, nem az a gondom hogy annyira vágyom a társaságára, viszont ő nem szokott ilyet csinálni, sőtt, ha késik akkor is könyörög hogy várjuk meg, most pedig hirtelen azt mondja menjünk nélküle. Lehet titkol valamit? Kinézem belőle hogy bajba keveredett és eltitkolja nehogy csorba essen a becsületén. Vagy csak túlgondolom?
Gondolatmenetemből a villamos éppen kinyitódó ajtaján belépő mogyoróbarna hajú fiú szakított ki. Komor fejjel sétált a villamos falához majd nekidőlve a telefonját kezdte nyomkodni. Másik három társamnak hamar feltűnt mit, vagyis kit szugerálok ennyire és értetlen tekintettel figyelték reggeli utazós társaságunk ötödik tagját. Már készültem leüvölteni a fejét mikor egy srác elé állt és menekülő útját elzárva kezével megtámaszkodott a feje mellett, majd kajánul rámosolygott. Legjobb barátom ijedten nézett fel rá. Előző haragom már inkább az idegen felé irányult, éppen felálltam volna mikor Oikawa arcán ugyan az a mosoly jelent meg mint a srácén.

- Késtél! Azt hittem ide sem érsz - mondta barátom durcásan.

- Én is azt hittem, de látod itt vagyok úgyhogy, ne durcizz - nevetett a másik. Erre Oikawa csak felfújta, az arcát és elnézett a másik irányba.

- Egész héten erre vártam te meg félválról veszed - duzzogott tovább.

- Jólvan bocsánat késett a vonatom, és futni meg nem volt kedvem, ígyis rohadt korán kellett kelnem hogy elérjem - vont vállat, majd Oikawa állát megfogva maga felé fordította a fejét.

- Ch... még hogy nem volt kedved futni, mondtam, hogy félvállról veszed - folytatta a durcázást. Kezdtem teljesen elveszteni a fonalat, ekkor viszont olyan történt amire nem számítottam. A másik srác ismét kajánul elmosolyodott majd Oikawa ajkaira hajolva megcsókolta őt. Szemeim kikerekedtek. Oikawa meleg? Az nem lehet... a nagy nőcsábász a pasikra bukna? Másik három utastársamra pillantva láttam hogy nekik is valami hasonló játszódhat le a fejükben mivel ábrázatuk eléggé hasonlított az enyémhez. Nem voltam képes felfogni hogy lehetséges ez. Persze nekem nem lenne vele bajom, de akkor is, eszembe se jutna róla... Vagy lehet nem is számított arra a csókra? Végülis eléggé meglepett arcot vág... ezt az elméletet hamar elvetettem mivel legjobb barátom a srác tarkójára vezette egyik kezét még közelebb húzva magához, csókjukba mosolyogva hagyta a másiknak nem kicsit láthatóan hogy nyelvét szájába vezesse. Ezt tényleg egy villamoson kell elintézniük?
Még kb egy percig folytatták tevékenységük mikor pár másodperc ereéjig elváltak.

- Látod? Komolyan veszem. Tudod hogy szeretlek. - mosolygott a srác.

- Tudom, én is téged, viszont csak 3 napra jöhettél és még ezt a rövid reggeli utat is ki akarom használni.

- Akkor jobb lenne a felesleges beszéd helyett valami szórakoztatóbbat csinálni - ezzel a lendülettel ismét összetapasztotta ajkaikat.
Oikawa mintha megérezte volna négyünk égető tekintetét és ránk pillantott, majd szemei elkerekedtek. A srác felszisszenve húzódott el tőle.

- Baby, ráharaptál a nyelvemre! - panaszkodott, de észrevéve Oikawa meredten egyirányba bámuló tekintetét ő is ránk nézett, ismét megjelent arcán az előbb látott kaján mosoly. Ekkor esett csak le ki is ez a srác. Miya Atsumu, az Inarizaki feladója. Két éve játszottunk velük egy edző meccsen. Mit keres itt? Oikawával? Tudom elég egyértelmű a válasz, de akkor sem tudom elhinni.
Hosszú percekig csak csendesen meredtünk egymásra, ezt viszont Oikawa megelégelve dadogva beszélni kezdett.

- Khm... hát... öhmmm... hol is kezdjem?

- Az elején - mondta arcvonásait a megszokott unottra rendezve Kunimi.

- O-oké. G-gondolom mind felismertétek. Ő-ő itt Miya A-Atsumu a b-bará...

- A pasija vagyok - vigyorgott ránk az emlíett, Oikawa kezét finoman megfogva. - Látom édes pont mikor szükség lenne rá mondott csődöt a beszélőkéd úgyhogy majd én folytatom. - kacsintott párjára, mire Oikawa arcán apró mosoly jelent meg, de gyorsan el is tűnt. - Szóval... az első kérdésetek tuti az hogy "Oikawa tényleg meleg?" Igen az. Az edzőtáborban rögtön láttam rajta hogy kétségbeesetten próbálja titkolni és nem feltűnően megbámulni a többieket. Egy hét győzködés után sikeresen rávettem egy randira, később pedig járni kezdtünk és kb ennyi. - ismét percekig tartó kínos csend kezdődött, mindenki a hallottakat emésztgette. A csendet most is Oikawa törte meg.

- Tudom most valószínűleg arra gondoltok hogy "Fúj ez undorító" vagy "Ezekszerint ez a paraszt tényleg csak hülyítette a lányokat". - tekintetét szégyenkezve emelte ránk.

- Én leginkább arra gondolok hogy miért titkoltad előlünk? Ennyire nem bízol bennünk? És egyáltalán nem undorító, semmi jogunk bele szólni abba hogy kihez vonzódsz, de a barátaid vagyunk, nekünk még azt is elmondhatnád hogy megöltél valakit nem ítélnénk el. - mondta Hanamaki határozottan mire a másik kettő velem szemben ülő bólogatni kezdett, erre Oikawa alig láthatóan elmosolyodott.

- Bízom bennetek és valamikor el akartam mondani csak nem tudtam hogy. Mert azért mégiscsak egy olyan dolog ez amit rengeteg ember elítél és én még nem álltam készen erre, de köszönöm hogy nem undorodtok tőlem. - szélesedett ki mosolya.

- Persze hogy nem te idióta - mondtam.

- Na de Iwa-chan! Most mért kell idiótának nevezni? - durcázott.

- Mert az vagy - vágta rá Hanamaki, Kunimi meg csak egyetértően bólogatott.

- Nem is vagyok idióta! Ugye babe? - nézett csillogó szemekkel párjára.

- Bocs édes, de most egyet kell értenem a barátaiddal. - mosolygott rá. Szimpi a srác.

- Utállak titeket - durcázott továbbra is.

- Engem miért? Én nem mondtam semmit. - akadt ki Kindaichi.

- Akkor csak a többieket - tette keresztbe karjait.

- Öcsém, rosszabb vagy mint egy 5 éves. - morogtam szemforgatva.

- Srácok nem akarom elrontani a meghitt pillanatot de leszállunk - figyelmeztetett minket Kunimi. A beszélgetést félbehagyva indultunk ki a villamosból majd mind megtorpantunk a megállóban. Rövid csend után Oikawa szólalt meg.

- Nekünk Tsumuval még dolgunk van úgyhogy menjetek előre. - indultak el az ellenkező irányba de Hanamaki utánuk szólt.

- Bent találkozunk. Ja és használjatok gumit! - mosolygott perverzen.

- Hé. Ne kürtöld világgá... - kezdte mérgesen Oikawa de barátja közbe szólt.

- Nem szoktunk, de azért köszi hogy szóltál - kacsintott hátra ugyanazzal a perverz mosollyal, mire Oikawa hitetlenül nézett rá, majd paradicsom vörös árnyalatot felvevő arcát igyekezett a beton bámulásával elrejteni. Imádom ezt a srácot, sokat fogjuk még együtt szivatni Oikawát.

- Tsumuuu! Ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat, semmi közük hozzá - hisztizett.

- Jólvan bocsi babe - adott puszit a fejére mire Oikawa csak még jobban elpirult. - Sziasztok még találkozunk.

- Csá! És Oikawa ne merészelj késni. - szóltam rá ellentmondást nem tűrő hangon.

- Hai, hai. Akkor bent tali. - és ezzel el is indultak. Mi még álltunk ott pár másodpercet így pont sikerült elkapnunk a pillanatot ahogy a sarkon befordulva összekulcsolják ujjaikat és szerelmesen egymásra mosolyognak. Nem szokásom kedves dolgokat mondani max szökőévente egyszer, ezért ezt soha nem mondanám a szemébe, de remélem sokáig együtt maradnak és boldogok lesznek. Ilyen gondolatokkal a fejembe sétáltam a többiek után akik ugyanúgy folytatták a beszélgetést mint a villamoson.

Szeretem kínos helyzetbe hozni a karaktereket. Ez is a szadizmusom egy oldala. 😁😁 Remélem tetszett! ❤️❤️