Haikyuu Oneshots Yaoi

Kuroo & Oikawa 2/2

                         Oikawa

Már több mint egy hónapja Tokyóban élek. Egész jó itt csak kicsit zsúfolt. Egy picike házat bérelek az iskola közelében így nem kell reggelente túl korán kelnem. Igazából sok minden nem változott az sulin belül, mindenki ugyanúgy viselkedik. Viszont nagyon fura délutánonként egy üres házba haza menni, és ezt Iwa- chan is így gondolja, ezért álltalában nálam csövel. Kivéve hétfőn és csütörtökön, mivel olyankor Kuroo a megbeszéltek szerint segít a betegségem legyőzésében. Soha nem hittem volna hogy használni fog amit mond, de egy hónap alatt rengeteget fejlődtem. Ha megerőltetem magam már képes vagyok megölelni néhány hozzám közel álló embert, megfogni mások tárgyait, például undor nélkül kérem kölcsön az osztálytársaim tollait, radírjait és ilyesmiket. A kesztyű hordásról is le szoktam, kezet pedig feleannyiszor mosok mint régebben. És nem csak ezeknek örülök. Az együtt töltött délutánok alatt eléggé összemelegedtünk Kurooval. Ne, még senki se fangörcsöljön mivel egyenlőre csak barátok vagyunk. És miért csak egyenlőre? Mert megtudtam hogy ő is meleg! Mivel nemrég elég pocsék hangulata volt, fél napos faggatás után bevallotta hogy három hónapig élt kapcsolatban egy férfival de szakítania kellett vele mert megcsalta. Ez körübelül két hete történt, azóta még nem volt bátorságom bevallani neki az érzéseimet ami tudom elég gyáva dolog tőlem, de ma éppen emiatt rohantam futva a szokásos találka helyünkre. Nem szerettem volna hogy elszálljon a bátorságom ezért úgy döntöttem elmondok neki mindent.
Utam egyenesen a közeli parkhoz vezetett ahol ő már ott ült a padon. Miután meglátott türelmetlenül nézett rám.

- Késtél - morogta.

- Nem is! Te jöttél túl korán! - fújtam fel az arcom duzzogva.

- Jó mindegy - sóhajtott lemondóan - Mehetünk? Ma arra gondoltam hogy fejleszthetnénk.... - annyira sexy ma is. Hogy tud valaki ilyen jól kinézni? A haja, a szeme, a formás szája, a teste - kawa - Egyszerűen imádom minden porcikáját és ez a csodálat az összas találkozásunkkal csak nő - Oikawa! Figyelsz? - rántott ki gondolataimból. Mivel szinte semmit nem hallottam mondandójából ezért kérdése után csak bambán néztem rá, amiből leesett neki hogy kénytelen lesz újra elmagyarágzi a teendőket - Hajh! Reménytelen vagy! Szóval ma tovább lépünk egy szintet és mivel már ha kell reggeltől estig kibírod egy idegen házban azt fogjuk gyakorolni hogy képes legyél ott is aludni. Amihez az én lakásomat fogjuk használni - szemeim kipattantak, arcom pedig egy pillanat alatt lett paradicsom vörös.

- M- mi? Miért? H- hiszen már aludtam rengetegszer máshol például a- az edzőtáborokban - kezdtem el dadogni lehajtva a fejem.

- Oikawa, szerinted nem terjedt el a hír hogy képes voltál saját futont magaddal vinni arra hivatkozva hogy az ottaniak kényelmetlenek? - kérdezte felvonva egyik szemőldökét.

- De miért van erre egyáltalán szükség? Majd nem alszom másoknál ennyi az egész - néztem fel rá és keresztbe fontam karjaim durcásan, hátha azt mondja "Oké, akkor hagyjuk". Nem csak attól tartottam hogy kosz van nála hanem ha átmennék hozzá biztos olyat mondanék vagy tennék amit nem kéne. Mivel egy hónapja képzelgek róla valószínűleg már képes lennék megcsókolni, sőtt talán másra is, én sem értem hogy, de vele úgy érzem már most meg tudnám tenni "azt", két év várakozás nélkül és elég kínos lenne ha rámásznék, plusz tuti megutállna. Tudom nemrég még be akartam vallani az érzéseim neki és most is így vagyok vele de ha nála vagyunk lehet nem állnék meg ott. Fogalmam sincs mi van velem, soha nem éreztem még ilyen erős vágyat senki iránt, ez a sóvárgás megőrít.

- Persze és ha olyan helyzetbe kerülsz hogy muszáj akkor mit teszel? Nem mindíg vihetsz magaddal futont -  ebben igaza volt, de akkor is ha nála alszom azt tuti meg fogom bánni.