Haikyuu Oneshots Yaoi

Ushijima & Oikawa 1/2

Őőő! Mily meglepő ez a rész is elég durvára sikeredett. Így visszaolvasva egy beteg állat vagyok. Na de mindegy, arra van a Wattpad hogy ezt kiéljem úgyhogy jó szórakozást!

Oikawa

Szokásosan sántikáltam haza, testem minden porcikáját fájlalva. Remegtem a hidegtől. Friss sebeimből néhol még csordogált a vér. Megtört arcom, és elgyötört testem bárkinek megmondta volna hogy mi történt velem az este folyamán. Egyetlen szerencsém hogy ilyen későn már senki sem járt az utcákon. Csak én vonszoltam magam haza fele megtörten, megalázva, megverve, megerőszakolva. Szemeim megteltek könnyekkel. Utamat mostmár halkan szipogva folytattam. Tudom elég fura engem így látni, de akik a szokásos mosolygós, vicces, boldog, egoista Toru-t várták azokat ki kell hogy ábrándítsam. Ez az igazi arcom. Az emberek előtt maszkot viselek hogy elrejtsem gyengeségen és ezzel védjem magam az olyan faszfejektől mint aki fél órája kiélte rajtam perverzióit. Már nem akarok senkihez közel kerülni, bőven elég nekem Iwa-chan.
                                  •••

Két nap telt el a legutóbbi találkozásom óta a bántalmazómmal. Viszont ma valamiért nem várt péntekig hogy hétfőn már tűrhető állapotban legyek. Tényleg ilyenkor kell hívnod? Hogy fogom magam kimagyarázni? Ráadásul így edzésre se tudok majd menni. Szemét. Remélem legalább most gyengédebb lesz. Így haladtam végig az utcákon mélyen gondolataimba merülve.
                                 •••

- Neh! Khérlek! Húzd ki! Ah! - könyörögtem neki könnyáztatta arccal az ötödik brutális menet után mikor megéreztem valami forró folyadékot csordogálni alfelemnél. Tekintetem rávezettem, elfintorodott.

- Basszus csupa vér lesz az ágyneműm - ó szóval az vér, akkor ezért fáj ennyire - Faszért ilyen gyenge a tested te kurva - fröcsögte a szavakat kihúzódva belőlem - Takarodj haza - mutatott az ajtóra lemászva rólam - Viszont mivel nem elégültem ki teljesen várlak pénteken is. Ja és ha megint eszdbe jutna hogy nem jössz akkor tudod mi lesz. Elmondom mindenkinek hogy meleg vagy, ráadásul itt vannak ezek a cuki kis képek amiken egy csávóval épp ledugjátok egymás torkán a nyelveteket meg mást is, ez már elég bizonyíték, komolyan hogy lehettél ilyen hülye hogy egy sikátorban csináld? - mosolygott rám elégedetten telefonját felém mutatva. Szemét! - Most pedig tünés mert még a végén minden csupa vér lesz.

- Előtte lefürödhetek itt? - kérdeztem lassan feltápászkodva ágyáról, de mivel a fájdalom sokkal nagyobb volt mint általában, lábaim összecsoklottak és térdem koppant a padlón mire felszisszentem, már nem is tudom mely pontomba hasító fájdalom miatt.

- Dehogy is! Normális vagy? Ne az én fürdőmet koszold! Takarodj! - köpte a szavakat, mire lassan és nehezen de felálltam. Felöltöztem majd az eddigi alkalmaknál sokkal jobban bicegve indultam el az ajtó felé.
                                   •••

Milyen ismerős helyzet. Ugyan azon az úton, ugyan akkor, ugyanúgy sántikálva, ugyanolyan könnyes szemekkel mint pár napja, haladtam otthonom felé. Egyedül a fájdalom volt nagyobb. Mindíg is durván bánt velem, de eddig soha nem érte el hogy ennyire vérezzek odalent és ilyen őrült tempót sem diktált még. Basszus. Olyan mintha még mindíg bennem lenne, ez az érzés borzalmas! Mintha szét akarnék szakadni. Lassan a fájó ponthoz értem mire megéreztem a meleg folyadékot ujjaimon. Bakker, átütött a vér, akárcsak pólómon! Lépteimet kicsit megszaporáztam, de hamar rájöttem hogy nem bírok gyorsabban menni. A belém nyilaló fájdalom hatására lábaim ismét összecsuklottak és térdeim újfent koppantak, de most a kemény betonon. Nem álltam fel. Arcomat tenyereimbe temettem és hangos zokogásba kezdtem, úgyse hallja senki, üresek az utcák.