Egy másik világ

2.fejezet

×augusztus 20.×

Ma van a nagy nap. Nagyon izgulok. Kezdem azt érezni, hogy már egyáltalán nem szeretnék megfelelni a szüleim elvárásainak. Nem tudom hogy fog történni, de kicsit tartok ettől.
Ezeken gondolkozva mentem fürdőbe elintézni a dolgom. Bele néztem álmosan a tükörbe. Mikor megláttam magam sikítottam egyet.
Az tény, hogy felvoltam készülve mindenre, de erre pont nem.

Magamat nézegettem mikor a tenyerem elkezdett forrósodni. Pár másodperc múlva apró lángok keletkeztek az ujjaim végén.
Felkiáltottam. A kétségbeesés olyan forró hullámokban tört fel bennem, mint ujjaimon felszökkenõ lángok.

- Astrid! Mi a baj?? - kopogtatott anya a szoba ajtaján. - Engedj be!

Nem válaszoltam csak néztem a lángokat, amik nem fájtak.
Agyam lassan felfogta a látottakat. Hibrid vagyok. A tűz elemet viselem. Nem a vizet, amire a családom számít. És elf is vagyok. Csak nem értem, hogy ez, hogy lehetséges.

Eltűntek az ujjaimról a lángok, kinyitottam az ajtót és anyával szemben megálltam.

- Meg van a képességem - jelentettem ki most már magabiztosan.

- Úristen! Szólnom kell apádnak, hogy bővült a család egy víz elem birtoklóval - mondta izgatottan és sarkon is fordult volna, de visszarántottam a karjánál fogva.

-Anya félreértesz. Nem a vizet birtoklom.

- Hanem? - kérdezte sokkosan.

- A tüzet és elf is vagyok.

- Az lehetetlen.

- Nem! Anya, tükörbe néztem és hegyes füleim voltak, fehér hajam, virágok a hajamban, arcomon jelek - meséltem - Mintha át lettem volna változva aztán pedig lángok jelentel meg az ujjaimon és akkor vissza változtam asszem'.

- Értem. De remélem tudod, hogy megtörted a hagyományt.

- Tudom, de akadjunk le róla, nem én választottam ki a képességemet! - akadtam ki.

- Tudom, de még mindig homályos. Gyere menjünk le, ma már indulnod kell Leilával.

- Okés - mosolyogtam.

Mindent megbeszéltünk a családdal. Nagy nehezen felfogták bár nem örültek, de elfogadták azt hiszem a helyzetet.

Minden össze lett pakolva már elbúcsúztam mindenkitől. Bár hétvégéken elvileg találkozhatok velük, ha szeretnék. Leilával már a helyen vagyunk ahol felszednek minden most érkezőt és az elvisz minket az akadémiához.

- És tényleg hibrid vagy? Az hogy lehetséges? - kérdezte Leila.

- Tényleg, de fogalmam sincs, hogy történhetett. A családban köztudott, hogy mindenki víz birtokló.Te is, pedig te meszebbi ágról vagy.

- Jaja, elképesztő mik vannak. Én ettõl függetlenül, azért örülök neked, szerintem tök menő, ha valaki a tűzet irányítja - mosolygott bátorítoan rám.

- Köszi - viszonoztam a gesztust.