Egy másik világ

17.fejezet

- Kérek mindenkit koncentráljon, összpontosítson, hogy sikerüljön a változás.

Igen, még mindig itt vagyok.

Akik tényleg át tudnak változni, mármint van egy másik énük olyanokra gondolok, mint például vámpír, vérfarkas, angyal vagy éppen bukott angyal, elf azokhoz beszélt a tanár. A többiek az erőjüket próbálták minél gyorsabban, rutinosabban előhívni..

Nekem mindkettőt kellett és ez roppant nehéz.
Az idősebbeknek viszont ez szimpla gyakorlás.

Damon. Ő semmit nem csinált. Elvileg ő sosem hívja elő mindenki előtt az erejét.
Ami elég fura, de ahogy látszott a tanárt sem érdekelte, biztos megszokta már.

- Kezdhetitek - szólt a tanár.

Mindenkin -kivéve Damonon- a bizonyítási vágyat láttam. Osztálytársaim szemei elsötétültek a hosszas koncentrálásban. Elmélyültek, de mégis úgy érzem, hogy nem mindenki használta ki az alkalmat. Nem élik át azt az érzést. Ez csak az én véleményem.
Túlságosan elmerültem a gondolataimban így hirtelen érzékeltem a közelről jövő tanár hangját.

Rám szólt, hogy én is csináljam. Most az egyszer hallgattam is rá. Fort a vérem, ha arra gondoltam használhatom az erõmet.
Érzékeltem Henry értetlen tekintetét, Leila aggódó pillantását - pedig nincs miért stresszelni e - és többiek idegesítően fürkésző tekintetét.

Jesszus.

Enyhén megráztam magam, hogy magamra figyeljek. Tekintetemet tenyeremre szegeztem. Keresem azt a dolgot ami segít elhozni azt az énemet. A tűzre gondolok, a lángra ami meggyújtja a gyufát, az égető tűzre ami felemészti a várost.

Már egyre kétségbeesetten keresgéltem. Tekintetem tenyeremen játszott. Az üres kezemen. Ami nem árasztott meleget, nem tört ki belőle lángcsapás.

Akkor próbálkozzunk a másikkal!
Most az elf énemre összpontosítottam, hogy elõ tudjam hívni. De nem ment. Nem változott meg a hajam, nem éreztem a felemelő, szabad érzést sem.

Éppen eleresztettem volna, mikor szemem összetalálkozott Damon tekintetével. Aztán valami mintha átvette volna az irányítást testemen.
Szemem elsötétült. Mintha lánccal kaptam volna rá valamire, erőszakosan húztam elő magamból.
Váratlanul tenyereimből előtört a vörösen égő tűz. Hajam színt váltott, éreztem magamban azt az ősi erőt amivel úgy érzem bármire képes vagyok.

Egyben meglepődve, de büszkén figyeltem a tenyerem.
Nem értettem miért hoz ki ilyen dolgokat belőlem Damon. Nagyon idegesít!

Szerintem nagyon is jól tudod!
Súgta belső hangom.
Magamban rászólva csitítottam el.

- Szép volt - mondja a tanár fennhangon.

Bólintással megköszöntem, aztán felpillantottam és szembe találom magam Leila boldog tekintetével. Rámosolyogtam, amit õ is viszonzott. Meglöktem Henry vállát.

- Na? Menő volt mi? - kérdeztem hülye vigyort vágva. Bugyuta vigyort villant vissza.

- A legmenőbb - bólogat. Röviden nevetek egyet.

___

Az ablakban ültem.
Köd van. Tudni lehet rólam, hogy imádom a ködöt, sétálni benne, figyelni csak úgy a látványát.
Olyan rejtélyes, hogy csak közelre látsz el és nem tudod, hogy azontúl mi vár rád.

Felemelem a kezem, élesztek egy kislángot a mutatóujjamon és gondolataimba mélyedve figyeltem.
Néha még most sem hiszem el ezt az egészet, pedig igaz, nagyon is valós.

Mindennek oka van. Ez igaz. Nem történik semmi ok nélkül.
A sorsod meg van írva az lesz, ahogy az meg van írva.
Mindig úgy gondoltam furcsa gondolataim vannak az ilyen témákkal kapcsolatban.
Tényleg mindenkinek meg van a maga sorsa, de annyi mindent megváltoztathat az életébe az ember.
Te döntöd el éppen melyik úton mész tovább, ami előre visz vagy ami vissza a legelejére.
Minden nehézség amivel megküzdünk az életben az megerősít.
Ha hibáidból, ha erős vagy és okos akkor tanulsz belőle, ha ellentéte vagy akkor csak újra és újra elköveted.
De van az az érzés, hogy semmi áron nem hibázhatsz.

Elpillantottam a kezemről vissza a csendes ködre.
Furcsa az időjárás, gondoltam.
Egy alakot vettem észre aki csak állt a ködben épp olyan távolságra, hogy lássam.
Nem láttam a szemét, de tudtam, hogy engem néz. Éreztem.
Hátborzongató.
Ki lehet ez az alak?
Miért figyel engem?
Talán..üzenni akar nekem valamit?

"Tudod lány, nagy dolgokat vihetsz véghez, ha eléggé figyelsz."

Megijedtem mikor már valamennyire ismerős női rekedtes hang szólalt meg a fejemben..
De felismertem hangját így valamiért nyugalom árasztott el.

Nem érdemes feltennem a kérdéseim, nem fog válaszolni rájuk egyenesen.
Csak azt fogja a végén elmondani amiért jött.
Inkább hagyom mondja csak.

"Okos vagy, kezdelek megkedvelni"

Örülnöm kéne ennek vagy félnem kellenne?

"Döntsd el te.
Veszélyesen helyeken jársz, lány.
Ha nem vigyázol olyanokra bukkansz amire nem akarsz!
Utoljára figyelmeztetlek ezzel kapcsolatban, többször nem foglak.
Nem bízhatsz senkiben sem, attól a fiútól...
Óvakodj!
Túl közel vagy hozzá, még közelebb érsz annál inkább magához köt téged.
Nem menekülhetsz akkor már.
Figyelmeztetlek utoljára, vigyázz!"

A határozott női hang megszűnt és én csak emésztem egy ideig.
Még mindig nézve vissza hátrál a ködbe,majd eltűnik.

"Köszönöm"

Vajon kire gondolt?
Henry vagy...Damon?

Az elsőhöz közelebb állok, de Damon veszélyesebb nem?

"Nem bízhatsz senkiben"

Hm, óvatosabb leszek ezentúl.

Megfogadom a tanácsait, tiszták a szándékai, érzem.Nem figyelmeztetne a semmiért.
Csak jó lenne tudni, hogy mégis pontosan mitől kéne vigyáznom?

Vagy éppen kitől?

______

Sziasztook🥰
Röstellem magam amiért nem írtam ennyi ideig,sok minden lefoglalt sajnálom🙁
Ez rövidebb rész lett,de remélem tetszett nektek ez is.
Mostantól viszonylag több időm lesz így heti vagy kétheti rendszerességgel rakok ki részt ha minden jól sikerül💜❤️
Kommentnek és ⭐️-nak nagyon örülök😘
Szép hetet nektek!