Egy másik világ

20.fejezet

A fehér kissé sárgás plafont bámultam a szobámban, megint kifújtam a füstöt a számon. Pár napja kiegészítője a napjaimnak, néha-néha, ha szerencsém van, tudok szerezni olyat ami meg van spékelve egy-két dologgal. Persze, áru nem volt nehéz megtalálnom azt a pár embert az akadémián, akik finomságokat kaptak, csak jó helyen kell keresni. A napok csak teltek egymás után és végül alig maradt akaraterőm kimenni az akadémia falain kívülre. Viszont nem zavart. Nem tam semmit, volt hogy ha kedvem tartotta beültem az órákra, de viszont ha be is sokszor csak feküdtem és bámultam magam elé, ezenkívül csak a szobánkban tartózkodtam.

Szerencsémre a tanáraim nem zaklattak, nem tetszett nekik a helyzet - ezt kis is fejezték -, de békén hagytak. A lány amióta visszajöttem többször is, próbáltak beszélgetni velem, de nem volt kedvem hozzá. Azt szerették volna, hogy kibeszéljem magamból az érzéseimet és akkor majd jobban leszek, de nem értették meg, nincs szükségem pátyolgatásra. Mindennap veszekszünk, nem tetszik az új életmódom, de nem érdekel, nem az ő dolguk. Magukkal kéne foglalkozniuk, fogalmuk sincs milyen nekem. Tudom, hogy mire van szükségem és nem a lelkizés. Henry némán támogat, közel sem tetszik neki se amit csinálok, de túlságosan fél, hogy őt is eltaszítom. Néha ő is túlzásokba esik.

Damon pedig... Nem is értem miért hozom fel, azóta nem beszéltünk. Úgy gondolom teljesen hidegen hagyja mi történik velem.

Figyeltem ahogy az ujjaim tudom a cigarettát. Ahogy a vége gyengén égett. Gyorsan elnéztem róla, a bennem lévő tűz teljesen kialudt, szó szerint. Az erőmhöz hetek óta képtelen voltam hozzányúlni. Tartottam mi történne, vagy éppen mi nem. Arra gondoltam, hogyha nem jövök el az akadémiára akkor több időt lehettem volna vele. Bármit lecseréltem volna még egy percért amit a húgommal tölthetek. Hogy még egyszer beszívjam illatát, megöleljem, megnevetessem. Szívtam egy mélyet a cigiből.

Bármit megadtam volna egy plusz percért.

_____

Fogalmam sem volt milyen nap van, hogy milyen órára ültem be reggel kilenckor, így mikor megláttam, hogy Henry osztályával van közös óránk, felötlött bennem a gondolat, hogy visszafordulok és meg sem állok az ágyamig. Tulajdonképpen nem kerültem őket, de ma aztán nem volt kedvem hozzájuk. Viszont a büszkeségem nem engedte, hogy elszaladjak. Leültem majd a többiek is megérkeztek mellém. Leila és Henry foglaltak a két oldalamon, elénk pedig Ana, Damon és Josh ült.

– Szia – lökött meg gyengén Henry és rám mosolygott. Bár próbált őszintet arcára varázsolni ami nem igazán jött össze. Halkan köszöntem, többieket figyelmen kívül hagyva lehajtottam a fejem a padra. Az óra kezdtem én pedig élveztem, hogy a kábaság önti el az agyam. A füves cigaretta a mit reggel szívtam kezdett hatni. Mostanában az alvással is akadtak problémáim szóval nem voltam a legjobb formámban. Különféle rémálmok kisértettek éjszaka folyamán.

– Astrid – szólt a tanárnő – Ide tudnál jönni egy pillanatra, kérlek?

Mélytva oda sétáltam úgy próbáltam nem elbotlani a saját lábamban. Ő halkabbra vette a hangsúlyt ás együttérzően nézett rám.

– Teljesen megértelek, tudom nagyon sok minden történt veled, amit nehéz feldolgozni, viszont kénytelen vagyok figyelmeztetni téged arra, hogy rendesen részt kellene venned az órákon. Ez a három hét kihagyás nagyon meglátszik és eléggé lemaradtál a többiektől. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom de ha így folytatod nem fogod tudni visszahozni a lemaradást és évet majd ismételten.

Hirtelen annyi minden eszembe jutott, annyi mindent mondani akartam neki. De egyben kábarészt voltam ahhoz, hogy normális mondatot összerakja, másrészt teljesen felesleges lett volna neki bármit is magyarázni.