T O X I C

P A R T 1

2020. július 16., Csütörtök

— Hova mész már megint Evelyn? — Hallottam apám szigorú hangját. Nem válaszoltam, csak tovább kötöttem a cipőmet.
— Evelyn apád kérdezett valmit! — emelte fel hangját édesanyám is, majd megálltam a tükör előtt és festett hosszú sötét fekete hajamat igazgattam kezeimmel.
— Semmi közötök nincs hozzá, úgyis csak mindenbe beleszóltok. — mondtam, majd megfogtam a táskám és a kilincsre helyeztem a kezemet.

— Sehova nem mehetsz! — mondta apa, majd gúnyos nevetéssel kinyitottam az ajtót és elmentem otthonról.
Anyám szaladt utánnam.
— Evelyn, soha többet ne gyere haza. Tizenöt éves vagy, nem toleráljuk azt, hogy ennyi idősen ilyen neveletlen legyél. Vagy visszajössz most, vagy soha. — mondta, közben a hangja elcsuklott, én háttal álltam neki.

Anyámék soha nem láttak mást, csak a pénzt. Egyke vagyok. Soha nem adtak meg semmit, néha pár dollárt kaptam a számlámra, amit többségben elbasztam drogra és alkoholra. Amikor anyám ezeket a szavakat mondta, a szívem összeszorult, majd tovább haladtam egyenesen. A barátaimnál lesz ma buli, pontosabban Harrynél, a szülei nem lesznek otthon, és elhívott engem és Hannaht is, aki a legjobb barátnőm. Ott kezdődött minden, és ott lettem az, aki most vagyok.

Egyetlen percig sem gondolkodtam anyám szavain, elfogadtam a tényt, hogy tizenöt évesen a gazdag szüleim kidobtak a faszba. Mindig csak az ordibálás ment a pénz miatt, hogy én miért vagyok, mikor rám is elmegy rengeteg pénz. De akkor miért kellettem?

— Szia, bocsi van nálad egy adag? — kérdeztem a telefon másik oldalán lévő srácot.
— Van, fél óra múlva legyél a 365 sarkánál. — mondta, majd kinyomtam a telefont.

Általában így megy a drog vétele nálam. Minden buli előtt szeretek bedobni egy ekit és elszívni egy spanglit. A 365 húsz percre van tőlem ha gyorsan szedem a lábaim, és nagyon igyekeztem oda, hiszen a fazon nem szereti a késést. A telefonom csörgött. Hannah.

— Evelyn, merre vagy? Elkészültél? — kérdezte boldogan, én pedig elmosolyodtam.
— Kész vagyok, mit vettél fel? — néztem szét az úton, majd átmentem rajta, közbe pedig sebesen sétáltam.
— A neon színű miniruhámat egy fehér kabival és fehér cipővel. — mondta, majd bólintottam, amit ő persze nem látott. — te?
— Szokásos fekete ruha, de most leteszlek Hannah. Másfél óra múlva találkozunk. — nyomtam ki a telefonomat, és a táskámba dobtam azt. Időbe ideértem.

— Itt a cucc, 42 dollár lesz.
— Mióta ennyi? 34 van nálam. — mondtam, majd nézett rám.
— Nincs pénz, nincs cucc. — vonta meg a vállát és zsebretette a szereket, majd hátat fordított.
— Hé, várj. — mondtam, majd utánna mentem és megérintettem a vállát. — Legközelebb odaadom.
— Kapsz rá három napot. Vasárnap este tízkor itt találkozunk, és hozd a pénzt. — mondta határozottan, majd megfogtam a kezét és úgy adtam át neki a 34 dollárt.

Megfogta a derekam a barna bőrű srác és közel húzott magához, beledobta a cuccot a táskámba, de azután sem engedett el.
— Túl sokat veszel gazdag csaj, vegyél vissza. — mondta, szinte a szánk között egy centi volt.
— Nem tudsz egy helyet, ahol tudnék aludni? — mosolyogtam pimaszul, majd megsimítottam az arcát.
— Ott az ágyam. — biccentett a fejével.
— Komolyan kérdezem. — néztem barna szemeit.
— Nem tudok, de nálam tényleg alhatsz. — mondta, majd megmarkolta a fenekemet és mégközelebb húzott, én pedig nyelvesen megcsókoltam, amit Ő viszonzott is.
— Talán majd este hívlak akkor. — mondtam, majd bólintott és elment.

Természetesen nincs bennem érzelem, de tudom, hogy kénytelen vagyok ezt tenni, hiszen vágyok a drogra, és a szexre is.

Egyenesen a buli helyszínére indultam, ami közel egy óra út, és nincs pénzem taxira, szóval kénytelen vagyok gyalogolni.