T O X I C

P A R T 8

2020. július 17., Péntek, 13:27

— Köszönök mindent, anya. De most sietnem kell ha el akarom kerülni apát. — mondtam sietve, majd összepakoltam a cuccom, és álltam is fel az asztaltól.
— Tedd át kettő utánra a dolgodat Evelyn. — mondtam, majd megráztam a fejem.
— Nem lehet, ígérem sietek. — mondtam, majd megpusziltam anyámat sietve, csak hogy nyugodt legyen és el is indultam.

— Brian, fél óra múlva lesz otthon apám, anyám meg tíz perc múlva, taxival fogok menni. A 409 sarkánál várj meg kérlek. — mondtam sietve a telefonba.
— Hova mész? — ennyi volt a kérdése, de én ki is nyomtam.

Időben leintettem egy taxit.

— Vigyen a 365 sarkához, és ott várjon is majd meg. Siessen. — mondtam, majd elindult a taxis.
— Asszonyom nekem ez a munkám, nem várhatom meg. — mondta, majd megráztam a fejem.
— Kifizetem. — mondtam, majd tárcsáztam KJ-t.

Közbe megnéztem az időt, ami óra harminckettő volt, KJ azonnal felvette a telefont.
— Azonnal indulj el a szokásos helyünkre. — mondtam.
— Minek sietsz ennyire? — nevetett a telefonba.
— Mert haza kell mennek kettő előtt J, szóval legalább ennyit tegyél meg ha már egy fasz vagy. — mondtam, majd intettem a taxisnak, hogy gyorsabban.
— Megbeszéljük? — kérdezte KJ, majd szomorú lettem egy kicsit, hiszen mindenki megérdemelne még egy esélyt.
— Nem, van valakim. — mondtam határozottan. — öt perc, és ott vagyok. Várlak.
— Annyi lesz nekem is.

...13:40

Kiszálltam a taxiból, és 42 dollárral a kezemben vártam KJ-t, akinek mindössze 8 dollárral tartozom, de úgy gondolom, hogy kifizetem a teljes árat. Nem kellett neki két perc, hamar odaért. Kapucni a fején volt és nagyon megbánóan nézett rám. Nyúltottam a kezem, egyfajta pacsizásként, hogy ne lásson senki, de nem volt benne a dologba.
— Ezt nem így szoktuk csinálni. — mondta, majd lassan közeledett felém.
— Nem akarom ezt. — mondtam, majd a kezével megérintette az arcom, a másikkal pedig a derekamat.
Lassan a zsebébe csúsztattam a 42 dollárt, majd megcsókolt nyelvesen, tele érzéssel és sajnálattal, bocsánatot kért tőlem, majd bólintottam.
— Megyek. Már nincs időm. — mondtam, majd hátra léptem és egyenesen a taxihoz indultam.
— Mehetek veled? — kérdezte, majd megráztam a fejem.

— A 409-be vigyen. — mondtam a sofőrnek aki azonnal el is indult.

Nem értem oda apám előtt.

...14:09

Brian nem várt a sarkon. Vagyis nem a sarkon várt hanem az udvaron.
— Mit csinálsz? — kérdeztem aggódva, mégis suttogva.
— Apád hazaért, elmondod hol voltál?
— Majd, írok anyámnak.

Anya🖤

14:10
Itt vagyok az udvaron, de apa hazaért. Elkéstem, sajnálom. Valahogy meg tudnánk oldani, hogy bejussak?

14:11
Tíz perced van Evelyn, zuhanyzik. Halkan gyere és egyedül. Látlak!!!

14:11
Indulok🖤

Nagyon halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, aminek a túloldalán anya várt.
— Tíz perced van, a telefonod nézd, mert azonnal írok ha valami van, megy fel vagy kijött.
— Nem tudom hogyan hálálhatnám meg. — mondtam, majd megfogtam a kezét.
— Nem akarok mégegy gyereket elveszíteni. Menj.

Könnyek szöktek a szemeibe, de hallgattam rá, halkan elindultam a szobámba. Kinyitottam a gardróbomat és az első táskába amit megláttam elkezdtem beledobálni az összes ruhámat, majd mután megtelt a táska, az ablakon át ledobtam Briannek, akit odaállítottam pont ezért. Mindössze négy táskám volt, abból mind tele lett pakolva, és maradt ruha a szekrényembe. Pittyegett a telefonom.

Anya🖤

14:23
Kijött apád!!!! Maradj fent!

14:24
Mi fog történni ha lemegyek?

14:24
Nem!🤬

Hallgattam anyámra és nem mentem le..egy ideig.

Talán öt vagy tíz perc telt el. Elindultam ki a szobámból. Lementem a lépcsőn és megpróbáltam kiosonni a házból..

— Evelyn? — hallottam meg apám hangját akkor, mikor a kilincsre emeltem a kezem.