T O X I C

P A R T 14

2020. Július 26., Vasárnap 12:24

Próbáltam kiheverni a hosszú éjszakámat Mikeal, de a telefonom megállás nélkül csörgött, én pedig azt hittem, hogy ébresztő, ezért mindig megnyomtam a lenémítás gombot a telefonomon. Tizenhatszor hívott anyám, KJ pedig ötször.

— Bocsi, aludtam. — vettem fel a telefont végül anyámnak.
— Evelyn, apád meghalt. — mondta, majd jéggé fagyott a vér az ereimben.
— Tessék? — nyögtem ki.

Sokkot kaptam azt hiszem. Fájt, mert az apám, és hiába rossz volt vele a kapcsolatom, akkor is az apám marad. Egyetlen könnycsepp sem jött ki a szememből, hiszen felfogni sem tudtam. Anyám zokogott a telefon másik oldalán.

— Anya, ne aggódj. Megoldunk mindent ketten. — mondtam nyugtatóan, én pedig csak magam elé néztem.

A családunk újra gyászba borúlt.

— Evelyn, hogy tudsz nyugodt lenni? — kérdezte meg anyám.
— Nem vagyok az. Majd beszélünk. — nyomtam ki a telefont.

Valóban nyugtalan voltam. Alig telt el egy perc, dörömbölt az ajtómon valaki. Gondolom KJ.
Felálltam és az ajtóhoz vánszorogtam, majd kinyitottam azt. Persze, hogy Kyle Joe.

— Mi a fasznak nem vetted fel azt a szajbakur telefont? — ordított az arcomba, és ekkor csordult ki egy könnycsepp a szememből.
— Undorító vagy. — nyögtem ki halkan, nyugodtan.
— Mit mondtál? — kérdezett vissza, majd bezárta az ajtóm.
— Milyen volt a tegnapod azzal a lánnyal? hm? — kérdeztem, szóhoz sem hagytam jutni. — Nekem nagyon kellemes estém volt képzeld el, egy borzasztóan romantikus, kedves, aranyos és figyelmes sráccal akivel — léptem közelebb hozzá, és a szemébe néztem — háromszor dugtam egymás után.
— Undorító kurva. — mondta, majd meghátrált. Csak vigyorogtam a fájdalomtól, fájt minden a mai napban.
— Szia. — nyitottam ki az ajtót KJnek.
— A büdös életbe nem látsz, te drogos kurva. — mondta, én pedig kinevettem.

13:04

Némán nézek magam elé, és próbálom megérteni ezt az elcseszett két évet apám mellett. Már túl késő. Amíg egymást hibáztattunk Noah halála miatt, addig leülhettünk volna, és elismerhettük volna azt, hogy mindketten hibásak voltunk. Szörnyű hibát követett el, hiszen elgázolta a gyerekét, nem figyelt rá, és mindezt a másik gyerekre, azaz rám akarta kenni, de mind hiába.

A kicsapongó életem, a szexuális vágyaim, a bulizások, a pénz utáni szenvedélyem. Mindezt neki köszönhetem, már ha mondhatom ezt. Egyenesen borzalmas érzés volt átélni azt, hogy apám meghalt, és még csak ki sem békülhettem vele.

Míg itt töprengek magamon és apámon, addig valaki érkezett hozzám, de nem KJ, hiszen Ő többet nem jön ide, így egy gondolatom van; Brian.

— Anya? — néztem a könnyes szemű édesanyámra.
— Te itt élsz édesem? — fogta meg az arcom, és megpuszilt.
— Igen anya, gyere be. — mondtam, majd beinvitáltam a szobámba.
— Elég nehezen tudtam meg azt, hogy itt élsz, szinte minden panziót végigtelefonáltam. — mondta, majd helyet foglalt egy széken.
— Áh, szóval nem titkos az ilyen. — vigyorogtam, majd töltöttem anyámnak egy kis üdítőt.
— Gyere haza Evelyn. A saját szobádba, a saját ágyadba. — mondta, majd nyeltem egy nagyot.
— Pont most kezdtem belejönni ebbe az egészbe, el akartam menni egy nagyobb hotelbe. — meséltem a terveimről, majd összehúzta anyám a szemöldökét.
— Honnan van neked erre pénzed?
— Hiszen adtál nekem. — hazudtam.
— Áh, valóban. — bólintott. — El is felejtettem, annyira titkoltam.. — csuklott el a hangja.
— Próbálom forgatni a pénzt, hogy jó legyen. — mondtam.
— Gyere haza, már nincs ap.. — mondta, de én félbe szakítottam.
— Hazamegyek, de csak azért, hogy ne legyél egyedül, rendben van anya? — fogtam meg a kezét. Ő csak bólintott.

Gyorsan összepakoltam a cuccom, mindent amit elvittem, mindent amit vettem, és mindent ami az enyém, majd lementünk az autóhoz, ami anyámat is hozta; a sofőrje, és belepakoltunk mindent.

Lecsuktam a csomagtartót, majd be akartam szállni az autóba, hogy elinduljak haza anyámmal, majd szembenéztem egy nemrégen említett ismerős arccal. Micsoda véletlen, pont időben.

— Brian. — köszöntöttem.
— Evelyn.