T O X I C

P A R T 7

2020. július 17., Péntek, 1:47

— Minden rendben van? — kérdezte Brian mikor kijött a fürdőből. Csak bólintottam, közbe az ágyba feküdtem és néztem a testét. Egyetlen boxerben volt, és eszméletlenűl kívántam.
— Gyere ide. — tettem a tenyerem a mellettem lévő helyre, majd elindult felém.
— Mit szeretnél? — mászott felém, majd megfogtam az arcát és megcsókoltam nyelvesen.

Felém mászott, megmarkolta a combom majd hozzám nyomta a férfiasságát. Hiába a ruhadarabok, mindent éreztem. Jól esően nyögtem egyet, majd megsimította az arcom, és a szemeimbe nézett.
— Nem akarlak kihasználni. — mondta, majd a szemébe néztem.
— Dugj meg Brian. — mondtam neki, majd nézett tovább, de nem szólt semmit. — Brian, kurvára kívánlak.
— Hallgass el. — mondta, majd összehúztam a szemöldököm. Brian elkezdett felegyenesedni. — Nem duglak meg. Tizenöt éves vagy Evelyn. Jobb lenne aludnál, holnap korán kelsz. — vonta meg a vállát.

Semmit nem válaszoltam, szimplán felálltam és összeszedtem a cuccom.
— Mit csinálsz? — kérdezte, majd kivett a kezemből mindent.
— Kurvára lenézel azért, mert tizenöt vagyok, mégis smárolsz velem, velem alszol, meg minden szar. Bocsi de van hova mennem ezen a helyen kívül is. — mondtam, közbe nem akartam menni KJ-hez, de nem találtam más választást.
— A faszomba Evelyn. — mondta, majd mindent ledobott és az ágyra terített.

Feltolta a szoknyámat, egyik kezével félretolta a bugyimat, a másikkal a farkát vette elő, majd tövig belémhatolt, amire eszméletlen nagy nyögést adtam ki, és befogta a számat. Nagyon gyors tempóba, szinte ideggel dugott meg, de eszméletlenűl élveztem.
— Kurvára nem csak ezt akarom tőled, de ha neked ez kell, akkor megadom. — mondta, majd a hasamra fordított és határozott mozdulattal kutyapózba kezdett el dugni, én pedig kifejezetten élveztem, de nem tudtam elélvezni. Egyszerűen nem sikerűlt.

2020. július 17., Péntek, 11:20

Talán egy fél órája keltünk fel Briannel, a szüleinek fogalma sincs arról, hogy itt aludtam, de este mindössze háromszor szexeltünk, szóval lehet hallottak ezt-azt, de nem számít.
— Az ablakon megyek ki. — mondtam, majd megfogtam az összes cuccomat.
— Én a bejáraton, az utca sarkánál találkozunk, messze van innen az étterem? — kérdezte, majd megráztam a fejem.
— Figyelj Brian, elmegyek én anyámhoz, azután felhívlak, elmegyünk haza és néhány ruhadarabomat összeszedjük, rendben? — mondtam, majd elindultam felé.
— Vigyázz magadra. — mondta, majd megérintette az arcom, és szenvedélyesen megcsókolt.
— Te is magadra. — mondtam a csók után, majd kimásztam az ablakon, és halkan elhagytam a lakásuk területét, és gyors léptekkel igyekeztem anyámhoz.

...11:40

Az étterem utcájába fordultam be, amikor KJ szembe jött velem.
— Ó, baszki.
— Ev. — mondta és megállt előttem.
— Sietek. — mondtam, majd megfogta a derekam.
— Beszéljük meg a dolgokat, kérlek.
— Mit szeretnél hallani? Nem érdekel KJ.
— Nem kell fizetned már semmit, csak fejezd ezt be.
Gúnyosan nevetni kezdtem.
— Igen? Ma délután egy és kettő között a szobád ablakánál leszek, odaadom a szaros nyolc dollárodat, aztán többet nem találkozunk. — mondtam, majd a vállammal félrelöktem és egyenesen az étterembe mentem be.

Anyám már ott várt, leültem vele szembe, majd magam mellé tettem a cuccomat.
— Kincsem. — mondta, majd megforgattam a szemeim.
— Tudom anya, szeretsz engem. Sajnálom, hogy ilyen lettem amilyen vagyok, de nem fogok hazamenni. — mondtam, majd bólintott.
— Mik a terveid? Hogyan tudnék segíteni? — kérdezte kedvesen, majd megfogta a kezeim.
— Keresek egy panziót, ott el leszek egy darabig ameddig nem találok lakást. — mondtam, majd rá néztem. — ezért van szükségem pénzre, nem felejtetted el ugye?
— Nem, itt van nálam. — vette elő a táskáját és abból egy borítékot szedett ki. — Háromszáz dollár.
— Kétszázötvenről volt szó.
— Bízok abba, hogy nem költesz hülyeségekre. — mondta, majd bólintottam, hiszen megjött egy pincér.
— Mit hozhatok?
— Én az ebéd menüt szeretném. — mondtam, majd anyám mosolygott, és jelzett hogy kettő, hiszen neki is az lesz.

— Mi a menü? — kérdeztem, majd anya csak nevetett.
— Biztosan finom. — mondta, majd komolyan nézett rám. — Hol aludtál éjjel?
— Egy nagyon kedves barátomnál. — mondtam, majd bólintott.
— Jó családból származik?
— Teljes mértékben.

Elég intelligensen válaszolgattam anyámnak, hiszen ezt kedveli bennem a leginkább, hogy képes vagyok megadni neki a tiszteletet, míg más embernek nem annyira, mint neki.

— Apa? — kérdeztem, mikor elém tették az ételt.
— Dolgozik, kettőre ér haza. Szeretnél pár dolgot otthonról? — kérdezte anya, majd bólintottam.
— Köszönjük. — mondtam. — Ami azt illeti néhány ruhára lenne szükségem csak. — mondtam ismét, majd bólintott.
— Miután megettük az ételt hazamehetünk együtt. — mondta, majd megráztam a fejem.
— Sajnos el kell intéznem valamit, azután elmegyek, remélhetőleg kettő előtt. — mondtam, majd bólintott.
— Milyen bajba keveredtél? — kérdezte anya, majd megvontam a vállam és letettem az evőeszközöket.
— Nem szeretnék erről beszélni. — fogtam meg a poharat és belekortyoltam.