Örökre összekötve | ✔️ |

2023. július 27. csütörtök

- Jó reggelt! - csoszogtam ki álmosan a konyhába mögöttem Ash-el ahol ott ült Emma, Noah, Jessica és Liam.

- Jó reggelt! - köszöntek egyesével.

- Kávét? - néztem a szőke fiúra.

- Kérek - ült fel a pultra mivel máshol nem volt hely. Remek, hogy van étkező is a lakásba. Igazán ki van, használva mondhatom.

- Nem lehet, hogy... - nyomtam a kezébe a bögrét és elrohantam hányni. Kiöblítettem a szám majd visszatértem.

- Nem kellett volna utána menned? - húzta össze a szemöldökét Liam.

- Terhes. Normális, hogy hány - legyintett.

- Istenem kérlek, add, hogy ne örökölje a természetét a baba - néztem az égre (ami esetünkben a plafon volt, de részletkérdés) túldramatizálva a dolgokat.

- Mert a tiéd aztán jobb lenne - vágta rá rögtön.

- Ó hála az égnek! Hát megjött az igazi Hiler - sóhajtotta Em.

- A mi? - kaptuk mindannyian felé a fejünket. Értetlen fejünk láttán elnevette magát.

- Hilary meg Asher. Hiler. Shipnév. Tudjátok - magyarázta.

- Bolond vagy - hagytam rá. Kivettem a tartóból két szelet kenyeret, megkentem őket vajjal, tettem rájuk felvágottat, majd felültem Ash mellé a pultra és jóízűen neki kezdtem enni.

- Köszike - vett el egy fél szeletet a tányérról a fiú.

- A gyereked és a gyereked anyja elől eszed meg a kaját. Milyen szívtelen ember vagy te? - húztam össze a szemem.

- Olyan, aki csak egy embert szeret a világon mindennél jobban - harapott bele a szendvicsbe. Mondata a szívemig hatolt és hatalmas vigyort rajzolt az arcomra.

...

- Ash mi lesz, ha valami nem lesz rendben? - kérdeztem idegesen a rendelőben ülve.

- Ne is gondolj ilyenre. Minden rendben lesz a kis csöppséggel.

- Hilary Josephine White - kiáltották a nevem. Nagyot sóhajtva felálltam a kényelmetlen székről, majd bementünk a kabinetbe.

- Jó napot kismama - mosolygott rám kedvesen Mrs. Lockwood.-Layla Lockwood vagyok - fordult Asher felé.

- Asher Cooper - mosolygott idegesen.

-Azt sejtik, hogy mikor foganhatott meg a baba? - kérdezte.

-Utoljára kilenc hete voltunk együtt - válaszoltam.

-És azelőtt vagy az után?

-Semmijen fajta érintkezés - ráztam a fejem.

-Oké ilyet ritkán hallok - nézett ránk meglepve.

-Másik városban voltunk. Előtte is, utána is - vont vállat Asher.

- Értem. Gyere. Feküdj fel. Húzd fel a pólódat. Oké. Ez hideg lesz - a hideg nem volt a megfelelő szó a zselé hőmérsékletére. Mrs. Lockwood egy ideig magának mormogott a monitort bámulva, miközben valami dolgot mozgatott a pocakomon. Hirtelen felém nézett hatalmas mosollyal az arcán, aztán a gépet is felém fordította.

- Nyugalom Hilary, minden rendben a pocaklakóval Nézze csak. Ott van -mutatott egy picike kis pöttyre. - Gratulálok a babához! - mondta hatalmas mosollyal az arcán. - És ha minden igaz ez pedig a magzat szív hangja - nyomott meg gombot, majd a szobát betöltötte egy ütemesen dobbanó hangocska. Vigyorogva és könnyek között néztünk egymásra a szőke fiúval. A gyermekünk szívdobogása volt a legszebb zene, amit valaha hallottam. Ezzel ő is így volt. Szorosan szorítottuk össze az összefont kezünket. - Ezzel nyugodtan letörölheted a hasad én most elegyek, nemsokára visszatérek - adott oda egy doboz papírzsebit, majd otthagyott minket a babánk képével a monitoron.