Örökre összekötve | ✔️ |

2023. július 20. csütörtök

- Jó reggelt! - léptem be a konyhába zihálva.

- Jó reggelt! Visszatértünk a reggeli futásokhoz? - kérdezte Jessica.

- Igen. Muszáj. Nem sok van hátra a kiállításig és valahogy le kell vezetnem a feszültséget. - ültem le egy bárszékre.

- Nekem lenne ettől jobb ötletem a stressz levezetésre - jelent meg a semmiből Asher.

- Te mit keresel itt? - néztem rá döbbentem.

- Jöttem látogatóba - vigyorgott.

- Tessék! - tette le elém Emma a gőzölgő kávém, de ahogy megcsapott az illata rögtön hányingerem lett. És ki is jött a tegnapi vacsora megemésztetlen része. Asher rohant utánam a mosdóba fogni a hajam a hátamat pedig nyugtatólag simogatta. Mikor összeszedtem magam annyira, hogy feláljak fogat mostam, lezuhanyoztam majd kimentem, mert hirtelen éhség tört rám.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Em.

- Persze - szedtem magamnak a rántottából egy szép nagy adagot. Mindenki furán méregetett.

- Mi az? Éhes vagyok.

- De most hánytál - juttatta eszembe Jess.

- Kutya bajom - legyintettem.

...

- Szóval. Ezt beleteszed ebbe, majd összekutyulod - magyaráztam Asher-nek. Újra sütünk és újra miénk az egész lakás. Emma orvosnál Jess-t pedig senki nem tudja. Miután kész lett azzal, amit rábíztam odaálltam mellé.

- Oké. Figyelj. Ezt ráteszed erre, aztán ezt rá az egészre és kész is - tettem be a tepsibe.

- Ennyi?

- Ennyi - mosolyodtam el. Miután megtöltöttünk két tepsit és az első bent volt a sütőben, nekikezdtem elpakolni. Beletettem mindent a mosogatógépbe a pultot pedig egy nedves ronggyal töröltem le.

- Mondták már neked, hogy milyen formás a feneked? - karolta át Asher a derekamat. - És hogy mennyire gyönyörű vagy smink nélkül is? - puszilt bele a nyakamba, amitől kirázott a hideg. - Azt mondtam már - fordított maga felé -Hogy meg akarlak csókolni? - vonta fel a szemöldökét, de időt sem hagyott, hogy reagáljak már meg is tette.

Szenvedélyesen csókolt. Felvezettem a kezem a nyakába és beletúrtam a hajába. Hirtelen a combom alá nyúlt és feltett a pultra. Levezettem a kezem a pólója aljához, majd a segítségével lehúztam. Ledobtam a háta mögé. Az ő keze is letévedt a pólóm aljához, de nem vette le rögtön, először csak az alatt kalandozott a keze. Amikor rájött, hogy bár a szituáció roppant ismerős, most mégsem fog el a rettegés elmosolyodott.

- Mi a... - kiáltotta valaki a hátunk mögül. Ahogy meghallottuk a hangot rögtön szétrebbentünk, noha már késő volt.

- Anyu?

- Apa? - kiáltottuk egyszerre Asher-el.

- Mi a fene ez? - kelt ki magából Daniel.

- Én... mi... csak... - dadogott Ash.

- Nyugi mind a kettő fiúnak. Ash te vedd, fel a pólód könyörgöm. Daniel te pedig ülj le, mert fehér, vagy mint a hó - kapcsoltam. Mind a ketten tették, amit kértem. Dan rögtön a nappaliban foglalt helyet anyával együtt. Mi is utánuk mentünk miután kiszedtem az első tepsit és betettem a másodikat. Anyu és Daniel a kanapén foglaltak helyet egymás mellett. Asher leült az egyik fotelba én pedig mellé a karfára. Vagyis eredetileg ott lettem volna, de a fiú az ölébe rántott. Nem háborogtam miatta, mert tudtam, hogy szüksége van most a közelségemre. Ahogy nekem is az övére.