Örökre összekötve | ✔️ |

2023. július 6. csütörtök

4.

- Jess nem láttad a Lacoste-om? - ordítottam be a lakásba. Emma és Noah akkor bújtak ki a szobából, Jess kényelmes otthoni ruhában állt a nappali közepén, én pedig hatalmas késésben voltam.

- Cipősszekrény? - vonta fel a szemöldökét amolyan „Ez egyértelmű nem?" kifejezéssel az arcán.

- Nézem-másztam be az említett bútorba. - Egy Isten vagy! - kaptam ki. Életembe nem húztam még olyan gyorsan a lábamra egy cipőt sem mint akkor. - Köszönöm! - kaptam fel a táskám meg a kulcsomat és már ki is rontottam az ajtón. Mind jöttek utánam és ki a folyosón ki az ajtóban várta a magyarázatot tőlem.

- Dolgom van! Késésben vagyok - fordultam hátra. Közben folyamatosan lépkedtem hátra fele. Nem azzal volt a baj, hogy így lépcsőztem hanem, hogy jött mögöttem valaki.

- Hilary vigyáz! - kiáltott Noah kétségbeesve, de ekkor már késő volt. Lendületből fordultam a személy pedig túl közel volt hozzám, így a kezében lévő kávé mind a kék ingjére borult. Oh, anyám. Ráadásul egy Ralph Lauren ingre. Akárki is ez engem tuti kinyír.

- Elnézést ne haragudjon, csak nagyon sietek és... - magyarázkodtam, de belém fagyott a szó, amikor megcsapott a személy illata. Amouage Interlude. Riadtan léptem hátra. Ő is pont olyan döbbent volt, mint én. Hihetetlen volt számomra, hogy ott áll előttem. Szinte semmit nem változott. Ugyan az az arc állt velem szemben, akibe beleszerettem. Kék szeme ragyogott, ahogy végignézett rajtam. Én is megengedtem magamnak, hogy átfusson a testén a tekintetem. Az ő tekintete végül a nyakamnál állt meg, míg az enyém a csuklóján. Még mindig rajta volt az a karkötő, amit én adtam neki a 18. születésnapjára.

- Asher apád téged keres. Nem tudom tovább feltartani, szóval jó lenne, ha visszatolnád a segged a lakásba - rántott vissza Liam hangja a valóságba. - Mi van itt? Megöltél valakit? -hallottam egyre közelebbről a hangját, de nem tudtam elszakítani a tekintetem a fiúétól. -Harangvirág! Milyen jó téged látni! Téged is Liam, már úúúgy hiányoztál - társalgott el magával. -Na, ébresztő tubicáim - csettintett egyet előttünk.

- El fogok késni - ráztam meg a fejem riadtan. Idegesen beletúrtam a hajamba, majd senkivel nem foglalkozva tovább rohantam le a lépcsőn. Rohadt lift, hogy ilyenkor tud elromlani és nem tud feljönni, csak három szinttel lentebbig. Lélekszakadva rohantam a kocsimig, amikor a felvonó kinyílt előttem a halban.

- A kurva életbe! - toppantottam dühösen, amikor megláttam, hogy a jobb első kerék le van eresztve. Idegesen néztem fel a lakásunk ablakára. Semmit nem láttam. A tekintetem egyel lentebb vándorolt, majd idegesen rágva a számat megcsörgettem Emmát.

- Ott van még?­ - szóltam bele köszönés nélkül.

- Ki?

- Tudod ki.

- Nincs, most ment el, hogy levegye az inget.

- Kérlek, kérlek, küld le az épület elé - könyörögtem.

- Hilary...

- Csak csináld! Majd mindent elmagyarázok - vágtam a szavába.

- Küldöm - tette le. Idegesen topogtam a lábammal a kocsim mellett állva a bejáratot fürkészve. Nagyot sóhajtottam, amikor megláttam kilépni a mostohabátyámat rajta. Napszemüvegét a szeme elé tolta, beletúrt a hajába és szétnézett. Rohadt jól állt neki ez a mozdulta, és ő ezzel baromira tisztában volt. Mikor meglátott elindult felém.

- Jössz nekem az ing árával - ért oda hozzám.

- És még majd a benzin árával is. Kibírom.