2023. augusztus 17. csütörtök

236 9 0
                                    

-Jó reggelt Eperke – keltegetett apró puszikkal Asher.

- Mm... – húztam a fejemre a takarót.

- Nem, nem – húzta le rólam. – Kelni kell különben Emma itt fog hisztériázni és úgy hallottam ő is egyre rosszabb.

- Nem akarok megint repülni. Minek kellett neki a buli helyszínét eltenni ilyen messzire? Miért nem volt jó neki Santa Monica – nyöszörögtem immár nyitott szemmel a hátamon fekve.

- Én is ezt kérdezem. De szerinted ad rá választ? – hajolt közelebb.

- Nem – karoltam át a nyakát.

- Hát nem – rázta a fejét majd megcsókolt. Már épp azon lettem volna, hogy elmélyítsem a csókot, amikor elhúzódott.

- Ha most ebbe belekezdünk, akkor nem fogunk egy hamar kimászni innen. Azt pedig nem akarjuk, hogy Emma ránk nyisson.

- Miért? Egyszer már történt valami hasonló – mosolyogtam visszaemlékezve.

- Pont ma három éve.

- Nem hittem, hogy így fejben tartod – lepődtem meg.

- Ami hozzád köthető mindent – csókolt meg megint.

- Hilary! – rontott be Emma.

- Ezt nem hiszem el – röhögte el magát Asher miközben legördült rólam.

- Legközelebb kopogj, Emma kérlek – néztem a barátnőmre.

- Mindenképpen – bólogatott. – Most pedig kifele az ágyból – tapsolt kettőt.

- Istenem mintha megint 17 éves lennék – sóhajtottam.

- Kifele! – emelte meg a hangját.

...

-Emma tényleg megint kell ez? – kapaszkodtam bele bekötött szemmel valamelyik reptéren.

- Kell. Csak így lesz meglepetés. Vigyázz lépcső!

...

-Gyere. Asher-el kint találkoztok – húzott fel a székből.

- Emma mond, már el hol vagyunk – kértem izgatottan.

- Nem sokára meglátod – mosolygott. – Gyere Noah már kivezette Ashert – tette le a telefonját. Odavezetett a lámpa fénytől világos szobának az ajtajához, mögém állt majd befogta a szemem.

- Basszus Em várj már! Ez így nem jó – vettem a kezembe a ruhám alját, mert másképp elestem volna benne így, hogy nem látok.

- Oké még két lépés. Vigyázz lépcső, úgy egyet. Oké. Még néhány lépés – tudósított. – Itt is vagyunk – állított meg. – Készen álltok Gerlicéim? – kérdezte immár mind a kettőnktől. Mielőtt bármit reagáltam volna megkerestem Asher kezét, aki jól tippeltem a jobb oldalamon foglalt helyet. Összefontuk ujjainkat, majd ő szólalt meg:

- Igen – nevetett fel. Emma elvette a kezét a szemem elől, Noah pedig kikötötte az Asher szemét takaró kendőt, ami ugye nálam a smink miatt nem volt lehetséges. Ahogy szembe találtam magam a tóval, ahol annak idején azt az éjszakát kezdtük, amikor elsőnek együtt voltunk a szám elé kaptam a kezem. A szemembe könnyek gyűltek. Ash-re kaptam a tekintetem, aki csak mosolyogva magához vont majd egy rövid csókot nyomott ajkaimra.

- Nem hittem volna, hogy ide hoznak – suttogta a fülembe.

- Én sem – ráztam a fejem. Miután összekaptuk magunkat, vagyis főleg én odamentünk a vendékhez. Nem voltak sokan. Anyu, Summer és Jack a párja, Ana és az ő Jack-je valamint Mia, Blake és a barátnője, Liam, Jessica, Oscar és a párja, Kyle és Ava, és ugye Emma és Noah. Egy ideig csak beszélgettünk mindenki mindenkivel a zene mellett, ami szólt, majd hirtelen Noah és Liam lépett ki az üvegajtón kezükben egy hatalmas dobozzal. A doboz kétszínű volt babakék és babarózsaszín a két szín összeérésénel pedig egy hatalmas fehér kérdőjel. Letették a dobozt egy ugyan ilyen színű lufival kidekorált fal elé, majd arébb sétáltak. Emma jelent meg a doboz előtt. Tagadhatatlan, hogy imádta ezt, azt, egészet.

Örökre összekötve | ✔️ |Donde viven las historias. Descúbrelo ahora